Nem vállalt el bármilyen szerepet, például Adrian Lyne Lolitáját a meztelen jelenetek miatt visszautasította, Baz Luhrmann Rómeó és Júliájához pedig túl fiatalnak bizonyult. A legendás stílusérzékű Michael Mann korán felismerte Portman különleges képességeit, amikor a Szemtől szemben című film egy mellékszerepét nekiadta, Al Pacino és Robert De Niro oldalán. „A filmben nagyon rövid ideje van rá, hogy hisztéria vagy túlzó párbeszédek nélkül megformáljon egy súlyosan instabil gyereket. Csak komoly tehetséggel rendelkező ember képes erre” – mondta róla a rendező.
Az igazi világhírt a Star Wars hozta el számára, a Baljós árnyakban Padmé Amidala szerepében tűnt fel. A tizenhat éves színésznőben Amidala kosztümei a japán kabuki színjátszást idézték fel, az ő ötlete volt, hogy összekösse a kabuki lassú mozdulatait, monoton beszédstílusát a karakterrel. A Csillagok háborúja három részének forgatása alatt elvégezte a középiskolát, és beiratkozott a Harvardra, ahol pszichológia mellett történelmet, filozófiát és teológiát is hallgatott.
Az ifjú Natalie Portman Jean Renoval a Leon, a profiban
Az előzmény trilógia közben persze több filmben is játszott, ezek közül a legemlékezetesebb Mike Nichols Közelebb című filmjében nyújtott alakítása. A titokzatos Alice szerepében egyszerre belevaló sztriptíztáncos és kislányos hősszerelmes – Jude Law, Julia Roberts és Clive Owen izgalmas szerelmi sokszögét Patrick Marber lehengerlő forgatókönyve és a különböző színészi stílusok dinamikája teszi igazán felejthetetlenné. Natalie Portman a rendezőről szóló életrajzi könyvben a film kapcsán megjegyezte, hogy Nichols született feminista, az egyetlen férfi mentora, akivel a közös munkának sosem volt férfi-női dimenziója, kreatív, alkotói együttműködésük tisztán megmaradt szakmai viszonynak.
Portman a vásznon szexinek, az interjúkban és nyilvános megjelenéseiben visszafogottnak mutatkozott. Ennek fényében nem kis meglepetést váltott ki a The Lonely Islanddel közös videója, amiben a hardcore rap rajongó színésző meghökkentő és szórakoztató módon mutat be a rajongóinak. Az alkotók a videót még a YouTube gyerekkorában töltötték fel az internetre, és hamar több milliós nézettségre tett szert. A színésznő a komoly fellépést gyerekkorától kezdve szükségesnek érezte, ezzel védekezve az abúzus különböző formáival szemben, innen nézve pedig a klip nem csak vagány, de felszabadító is.
Ugyanakkor a színésznő lazasága és az abszurd iránti fogékonysága a rajongók számára már Portman korábbi filmjeiből is kiderült; Tim Burton Támad a Mars! című sci-fi-vígjátékában csak kisebb szerep jutott neki, Zach Braff pár évvel később viszont egyenesen rászabta A régi környék egyik főszerepét. Bár sokan nem értették, a színésznő miért vállalja el egy elsőfilmes rendező filmjében ezt a komolytalannak hitt szerepet, a hipszter vígjáték szinte egyből a bemutató után kultfilmmé vált. Később Portman Wes Anderson hoteljeiben is felbukkan: az Utazás Darjeelingbe epizódszerepében és a Hotel Chevalier című rövidfilmben is megmutatja, hogy a szexepil és a kislányos báj hogyan egyensúlyozható ki intelligenciával és belevaló humorral.
Karrierjének következő fordulópontját a Fekete hattyú balerinája, Nina jelentette. Darren Aronofsky pszicho-thrillerében egy tehetséges, de gátlásos balerinát alakít, akit bár finomsága alkalmassá tenne a Hattyúk tava főszerepére, érzékiség híján a rendező és ő maga is elbizonytalanodnak abban, hogy képes lesz-e a karakter sötét oldala, a fekete hattyú megformálására. Az édesanyja, mestere, a táncosnők és saját elvárásai feszítette Ninán lassan eluralkodnak a hallucinációi, és már képtelen elválasztani rémálomszerű tévképzeteit a valóságtól. A hallgatag szelídség és a félelmetes erotika végletes ütköztetése karrierje legkomolyabb elismerésével járt, munkáját a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjjal is jutalmazták.
A Fekete hattyú intenzív színészközpontúsága ellenére Portman egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ebben a filmben tapasztalta meg azt, hogy egy film, mint műalkotás, elsősorban a rendező elképzeléseitől függ. Az első vetítésen meglepetten szembesült a film felfokozott vizuális világával: „Azt gondoltam, valami sokkal dokumentumfilm-szerűbbet forgatunk.” A Fekete hattyú az értékes szakmai tapasztalatok és nemzetközi díjak mellett a színésznő magánéletében is fontos változásokat hozott. A forgatás során ismerte meg későbbi férjét és gyermekei apját, Benjamin Millepied koreográfust.
Natalie Portman a Fekete hattyúban
A színésznő az évek során a kamera másik oldalán is dolgozott, The Tale of Love and Darkness című nagyjátékfilmjét ő írta és rendezte, illetve a főszerepet is ő játszotta. Az arab-izraeli konfliktust egy zsidó család életén keresztül árnyaló film a színésznő személyes ügye volt. Zsidó származása miatt már korábban is fontosnak tartotta a zsidóság múltjához és jelenéhez kapcsolódó szerepeket. Gyerekként címszerepet játszott Anne Frank naplójának Broadway adaptációjában, és szerepelt az egyik legfontosabb kortárs izraeli rendező, Amos Gitaï Free Zone című, izraeli és palesztin nők kapcsolatáról szóló filmjében. Portman nyílt politikai állásfoglalása nagy port kavart, amikor elutasította a zsidó Nobel-díjként is emlegetett Genezis-díjat, azzal az indoklással, hogy az aktuális izraeli helyzet nagyon felzaklatja, és erre való tekintettel nem kíván részt venni semmilyen, a jelenlegi izraeli vezetéssel kapcsolatba hozható nyilvános eseményen.
A 2010-es évek második fele újabb kihívásokat hozott a színésznő számára. Portman meghatározó élményként hivatkozik Terrence Malick Knight of Cups és a Daltól Dalig című filmjeinek forgatására, melyek során megélhette, milyen felszabadító a rendezés bevett szabályaira és megszokott rituáléira fittyet hányva dolgozni. Malick két filmje között eljátszotta Pablo Larraín Jackie-jének főszerepét, ami szintén rendhagyó tapasztalat volt számára. A First Lady karakterének bátor és kockázatvállaló megformálása jó lehetőség volt arra, hogy a színésznő megmutassa, játéka milyen pontossá érett az évek során. A Fehér Házból özvegyként távozó Jacqueline Kennedyként egyszerre mutatja meg egy személyiség valós gyászát és idézi fel hitelesen az amerikai történelem egy visszafordíthatatlan, máig ható, negatív mérföldkövét.
Natalie Portman a Thor: Szerelem és mennydörgés Comic Conos beharangozóján
A trauma és hírnév terhét kíméletlenül, mégis stilizáltan bemutató Vox Luxban a Jackiehez hasonlóan tragikus és erőteljes szerepet vállalt. A Portman által megformált popsztár, Celeste nem tud szabadulni az iskolai lövöldözés emlékétől, melynek gyerekként szemtanúja és sérültje volt. Alkotói szempontból sikeres éveit is beárnyékolja a fegyveres erőszak és az önpusztítás, a színésznő pedig hátborzongató keménységgel mutatja be Celeste függőségét és leépülését.
Natalie Portman gazdag életműve minden évben izgalmas szerepekkel bővül, munkáit ugyanolyan lelkesedéssel és precizitással végzi, legyen szó olyan, egyedi alkotásról, mint egy Malick-film vagy olyan tömegprodukcióról, mint a Marvel-univerzum egy darabja. Legutóbbi munkáiban visszatért a sci-fi világába, az Expedíció és a Lucy az égben című filmekben is emlékezetes alakítást nyújt. A következő években láthatjuk majd a színésznőt Taika Waititi újabb szuperhősfilmjében, a Thor: Szerelem és mennydörgésben és Maggie Betts Elena Ferrante feldolgozásában is. Amíg a premierekre várunk, Portmant magát is meghallgathatjuk az elmúlt évek komoly szerepeiről és az anyaság nehézségeiről a The Lonely Islanddel közös, második rap számában. Nem fogunk csalódni.
