Az író fél. Lassan elbeszéli nekünk történeteit, melyek az idő szövetén áthatolva megmutatják a magány, az elvágyódás, az agresszió állapotait, melyek a házban hosszú évtizedek alatt felgyülemlett félelemből táplálkoznak.
Lomhán peregnek a percek a ház négy, vékony falú lakásában. Talán a valóság túlsó határán járunk, miközben a ház hipnotikus erői könyörtelenül munkálnak, befolyásolva a létezőket, vagy valaha létezetteket, hogy akaratlanul tébláboljanak végzetük felé.

Az író lassan a történetek végére ér. Vajon a HÁZ számára is tartogat valamit?