Újabb fejezet vált publikussá a filmtörvény-tervezet körüli huzavonában. A Filmművészek Szövetsége csütörtök délelőtt tartotta némiképp rendhagyó sajtótájékoztatóját, mely csakhamar mélyelemző vita jelleget öltött. A tájékoztatón jelen volt Illés György elnök és a Játékfilmszakosztály csaknem teljes vezetősége, így Bollók Csaba, Grunwalsky Ferenc, Janisch Attila, Salamon András, valamint Szomjas György főtitkár.
Szomjas bevezetőjében összefoglalta a Filmművészek legutóbbi javaslatát az NKÖM filmtörvény-tervezetének átalakítására. Az állásfoglalást két hete küldték el a minisztériumba. A megszövegezéskor a január 27-i közgyűlés határozatából indultak ki, s leszögeztek néhány fontos alapelvet. Eszerint a filmtörvénynek nem csak a játékfilmekről kell szólnia, mint azt az NKÖM tervezete teszi, hanem fel kell ölelnie a többi filmes műfajt is. Másrészt a javaslatban szempont volt a működőképesség, szempont volt, hogy a tervezet a minisztérium számára is megfeleljen. A Filmművészek szerint a minisztérium által tervezett Nemzeti Filmközpont túl drága lenne, ezért javaslatuk a meglévő intézményekre koncentrál. Ezeket kihasználva egy többcsatornás finanszírozási modellt vázolnak fel, mely három szegmensben osztja el az állami támogatást. Egyrészt érvényesülne egy szelektív szisztéma, melyben a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül esztétika szempontok alapján ítélnék meg a pénzeket az arra érdemesnek talált alkotásoknak. Másrészt be kellene vonni a rendszerbe a Mafilmet, mint állami tulajdonú filmszolgáltató és gyártó Rt.-t, így az állam, mint ko-producer venne részt egyes filmekben. Harmadrészt normatív támogatást kellene életbe léptetni. Ez a felvetés már a minisztériumi tervezetben is szerepelt, ám ott az egészet a Filmközpont szervezetén belül képzelték el. A normatív séma egy európai mintán alapuló támogatási formát jelent, mely nem esztétikai értékítéletek, hanem a bevételt, nézőszámot, külföldi fesztiválszereplést, és hasonlókat figyelembe vevő pontrendszer alapján osztaná el a pénzeket egyfajta automatizmussal. A normatív séma működtethető lenne akár az MMK, akár a Mafilm szervezetén belül. Mindenképp kívánatos lenne fenntartani az egyensúlyt a szelektív és a normatív szisztéma között, így az a kezdő is pénzhez juthatna, aki még nem bizonyíthatott a mozik közönsége előtt, valamint az is, aki nem jutott a szelektív szisztémában támogatáshoz.
Szomjas összefoglalója után Grunwalsky Ferenc kijelentette – a filmtörvény már tíz éve várat magára. A filmszakma ezalatt gyakorlatilag ad hoc módon alakult, forgatókönyveket bíráltak el, ez alapján adtak támogatást, és slussz. Amennyiben komolyan vesszük, hogy lesz pénz, bár ez egyelőre még csak feltételezés, akkor olyan szisztémát kell kidolgozni, hogy ez a pénz a filmgyártásba kerüljön. A Filmművészek egyetértenek a Filmforgalmazók Egyesületének javaslatával abban, hogy a filmtörvény véglegesítéséhez egy jogászokból álló szakértői bizottságnak kell alakulnia, mely a felvázolt elképzeléseket szakszerűen képes megfogalmazni. Az irányelvnek egynek kell lenni: ezt a komplett rendszert a szakmán belül, a szakmával együtt, a szakmának kell megteremtenie a minisztériummal közösen, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni a filmkészítés gyakorlati tapasztalatait. Nem szabad hagyni, hogy a filmgyárat kiárusítsák, a magyar film nem juthat a televízió sorsára. A végső cél az átláthatóság megteremtése.
A Filmművészek meghívták a sajtótájékoztatóra Port Ferencet a Filmforgalmazók és Magyarországi Videókiadók Egyesületének elnökét is, mint a Filmforgalmazók rokon szellemű javaslatának szószólóját. Port zárszóként az egész filmtörvény-ügy összefoglalását adta, s világosan felvázolta a problémákat. Az idei Filmszemle bebizonyította, hogy a magyar film életben van. A legfiatalabbtól a legöregebb korosztályig jelentek meg rendezők műveikkel, ráadásul igazi minőségi munkákkal. A Szemlén képes volt a szakma együtt demonstrálni, a negyvenkétezer látogató is ezt bizonyította. Végre összefogtak a filmesek, és megindulhatott egy hatékony diskurzus filmtörvényről. Ezidáig öt szakmai szervezet fogalmazta meg a véleményét, ezek a levelek jelenleg is a minisztériumban vannak. Az eddigi higgadt hangnem nem jelenti azt, hogy nincs véleménykülönbség. A Filmforgalmazók jelenleg csöndben vannak, és várják a választ a levelükre. Ami biztos, hogy szükség van filmtörvényre, és az NKÖM tervezete nem lehet további vita alapja. Nem lehet ezentúl ad hoc ötletekből kiindulni, több hónapos igényes, elmélyült munkára van az elkövetkezőkben szükség. A filmes szervezetek között egyeztetésre van szükség annak érdekében, hogy megtalálják a szakmai közös nevezőket. Ám mindenekelőtt választ kell kapni két kérdésre. Az egyik: szándékában áll-e a jelenlegi kormánynak, hogy a filmtörvényt még ebben a kormányzati ciklusban megalkossa? A másik: létezik-e az a 3 milliárdos filmgyártásra fordítandó költségvetési többletpénz, mely összeg már többször elhangzott nyilvánosság előtt is? Ha létezik, akkor ennek elosztására mindenképp konszenzusra van szükség.
Az NKÖM első visszajelzése épp a sajtótájékoztató alatt érkezett meg fax formájában Illés Györgyhöz. Várhegyi Attila államtitkár közölte: megjöttek a filmes javaslatok a minisztériumba. Jelenleg jogi, közgazdasági oldaluk megvizsgálása folyik, a válasz néhány héten belül várható.