Az évfordulóhoz, jeles eseményhez nem kötődő ötnapos vetítéssorozatot már az első két napon számottevő érdeklődés kísérte. Bár a pénteki filmeken még nem volt nagy tolongás, aminek talán az az oka, hogy a Megáll az időt duplán - nyitó és záródarabként - vetíti le a KINO, az esti zenei programra megtelt a mozi kávézója. „Beatzene bárzongorára” című koncertjével Darvas Kristóf, a Specko Jedno zenekar zongoristája, illetve Berezvai Márta trombitaművész és énekesnő a mozgóképen megidézett korszak, a 60-as, 70-es évek hangulatát hozta testközelbe magyar és nemzetközi sláger-improvizációival (Megáll az idő, Let It Be, A Hard Day’s Night, Son of a Preacher Man stb).
Az éjszakába nyúló múltidézés valószínűleg sokaknak csinált kedvet a másnapi programokhoz, mert szombaton az Ajándék ez a nap című filmre és az azt követő beszélgetésre már sokan voltak kíváncsiak. A résztvevők külön örömére szolgált, hogy a közönség soraiban felbukkant Makk Károly, Gothár Péter egykori tanára is, így további szempontokkal gazdagítva műveik értelmezési lehetőségeit élő párbeszédbe léphetett a három nagy generáció, s megosztották velünk értékes gondolataikat a magyar film múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
 |
| Kézenfekvő párhuzamba állítani a Moszkva térrel |
A beszélgetést Gelencsér Gábor, Gothár életművének elkötelezett teoretikusa, a 2006-ban megjelent Káoszkeringő – Gothár Péter filmjei című monográfia szerzője indította. Elsőként és a továbbiakban követendő vezérvonalként azt hangsúlyozta, hogy számára Gothár egyes filmjeit a nagyfokú szenvedélyességükből és pontos kidolgozottságukból fakadó tökéletes összhang emeli sok más magyar alkotás fölé.
Az esztéta a diskurzust megelőzően vetített Ajándék ez a nap kapcsán arról faggatta a rendezőt, mi ihlette első játékfilmjét, honnan jött az ötlet, s miként simult bele a tartalom a formába. Gothár Péter, miután üdvözölte a KINO mozi kezdeményezését, és megköszönte a szervezőknek, hogy összeszedték a filmjeit erre az alkalomra, bevezetett minket első filmje, – saját szavaival élve – szerelemgyermeke születésének izgalmas időszakába, megosztott velünk néhány anekdotát a színészekről és a forgatás körülményeiről, továbbá felfedett jó pár titkot az akkori szakma előnyeiről és nehézségeiről is.
Mint mondta, kevéssé érdekelte a történetben a szociológiai háttér, sokkal inkább az emberi kapcsolatok bonyolult szövetére fókuszált. Arra volt kíváncsi, hogy mi történik akkor, ha leültet beszélgetni két nőt, vagyis azt a folyamatot akarta minél tisztábban bemutatni, ami a szerető (Esztergályos Cecília) és a feleség (Pogány Judit) között zajlik az első találkozásuktól egészen az emlékezetes, aluljáróban játszódó utolsó jelenetig. Gelencsér Gábor ezután arról kérdezte Török Ferencet, miként hatott rá az Ajándék ez a nap itt és annak idején. A fiatal rendező számára a látott film tíz évvel ezelőtt és most is felkavaró volt, mert – mint mondta – pontosan belemarkol abba az életérzésbe, amit gyerekként átélt. Török azt is elárulta, hogy oly sok kortársához hasonlóan gimnáziumi évei a Megáll az idő jegyében teltek, de Gothár filmjei közül nagy hatással volt rá a főiskolai felvételi előtt látott A részleg is.
 |
| Az emberi kapcsolatok bonyolult szövetére |
A beszélgetés immár a Megáll az idő felelevenítésével folytatódott, amelynek kapcsán Gelencsér és Török méltatta Gothár remek színészvezetését, kiváló érzékét a mélységben komponáláshoz, s a hideg és meleg színek tudatos használatát. A kultikus alkotást, amely az 1956 és 1968 közötti korszakot kamaszhőse perspektívájából láttatja, kézenfekvő párhuzamba állítani Török Ferenc Moszkva tér című filmjével, a diskurzus tehát ezen a nyomvonalon haladt tovább. Gothár elárulta, hogy szerinte Török első filmjének nem kevesebb volt a tétje, mint igazolni, hogy a rendszerváltozás időszaka elég érdekes a mozgóképi feldolgozáshoz, mert – mint mondta – ebből a szempontból az ő generációjának az ’56-os és a ’68-as fordulattal nagy szerencséje volt.
Gelencsér Gábor ezután az irodalmi anyag fontosságára terelte a szót. A kérdésre, hogy filmjei sikerében mekkora szerepük volt a szépirodalmi alapanyagot biztosító íróknak, Gothár a saját maga által írt Melodráma kudarcának történetével válaszolt. E munka során rájött ugyanis, hogy a jó film elengedhetetlen feltétele a biztos irodalmi háttér, mert a rendező csak biztonságos keretek között lehet igazán szabad. Ez a megállapítás pedig máris összecseng A részleg premisszájával. Gothár a Bodor Ádám novellájából készült filmet a „lusták uszodájának” nevezte, mert bár több mint tíz évet kellett várnia arra, hogy elkészíthesse, amint elolvasta, készen is volt a film, legalábbis a fejében.
Zárásként mindkét rendező beszámolt jövőbeni terveiről. Török Ferenc éppen túl van első színházi rendezése, a Bereményi Géza és Kovács Krisztina által írt Apacsok (Radnóti Színház) bemutatóján. A kisebb megrendelések és felkérések mellett arra vár, hogy végre elkészíthesse negyedik nagyjátékfilmjét. Gothár Péter asztalán is sorakoznak a celluloidra kívánkozó irodalmi művek, de támogatók híján egyelőre terv marad sok más mellett például Ottlik Géza Iskola a határon című regényének megfilmesítése is.
Vasárnap a KINO moziban megtekinthetik az érdeklődők a Melodrámát és a Haggyállógva Vászkát, hétfőn este a Bodor Ádám novellájából íródott A részleget, a retrospektív sorozatot az utolsó napon, kedden pedig a Megáll az idő zárja.
