Nagyon inspirál engem ez a közeg. 16 évig laktam panelban, az életem egy-egy meghatározó időszakában. Foglalkoztam már ezzel a témával, csináltam egy Zsebpanel című kis könyvet 2017-ben, ami arra is jó volt, hogy technikákat próbálgassak, hogy rendszerezzem, ami eszembe jutott róla. Ezt még akkor csináltam, amíg ott laktam, de a filmet már később.
Miért szerettél panelban lakni?
Nem tudom, neked milyen volt, de számomra megnyugtató volt a házak között sétálni. Mindig nagy kitérőkkel mentem haza, közben zenét hallgattam és inspirált állapotba kerültem. Voltam nemrég Rómában, és amikor a Szent Péter bazilikánál sétáltunk, ugyanazt éreztem, mint a panelek között, megnyugtatott a jelenlétük, a formák, az elrendezés. Alig várom, hogy megint elcsavaroghassak.
Magamba néztem és elgondolkodtam, hogy mi az, amiről igazán tudok beszélni, amiről van mondanivalóm. Régóta foglalkoztatott ez a téma, a telefonomba folyamatosan írogatok jegyzeteket meg mindenféle ötleteket. Feltűnt, hogy nagyon sok a panelos, így kezdett kitisztulni a kép.
Képek a Zsebpanel című könyvből / További képek Darabos Éva Instagram-oldalán láthatóak
Szóval akkor a filmben lévő sok kis jelenet mind a telefonodból származik?
Igen, itt van mind. Tényleg olyan volt, mint egy puzzle, kiöntöttem az ötleteket az asztalra, és abból válogattam. Eleinte csak egy ötletmozaik volt, háttérbe szorult a saját motivációm, hogy miért is érdekel ez az egész, de szerencsére a konzultációk során kialakult az irány, hogy arról is beszéljek, hogy nekem mit jelent. Ez egy nosztalgia csomag, de közben valaminek a lezárása is. Örülök, hogy megcsináltam.
A családod tagjait vagy másokat is megkérdeztél, hogy nekik milyen élmény volt ott lakni?
Az MA-szakdogám témája a Panelélet a filmben volt. Ahhoz csináltam egy kérdőívet, hogy ki milyen panelokban él, hogy érzi magát, vagy hogy mennyire várja, hogy elköltözzön onnan. Próbáltam kimászni a saját világomból és megismerni, hogy más mit gondol erről, mert azt azért észrevettem, hogy az emberek általában nem annyira szeretnek lakótelepen élni. Van aki igen, de szívesen elköltözne onnan. Furcsa ellentétek vannak, nekem pont az tetszik, hogy mennyiféle ember él együtt egy rakáson. Egy litván lány látta a filmet egy fesztivál válogatón, és rámírt, hogy Vilniusban is pontosan érti, hogy miről beszélek. Szoktam allegóriákban meg metaforákban gondolkodni, jó, hogy ez nemzetközi szinten is működik.
Pá, kis panelom!
Azt gondolnám, hogy inkább ezekben a posztszocialista országokban ismernek rá igazán.
Vilniusban nagyon sok panel van, a letteknél és észteknél is. Országonként végigkerestem, hogy milyenek a lakótelepek, és érdekes volt például Franciaországban látni, hogy kulturálisan mennyire mást jelent ott élni. Nálunk ugyanaz van, mint a környező országokban, hogy társadalmi helyzettől függetlenül, bárki lakhat egymás alatt vagy fölött. Zeneművész, munkás, orvos, az én szomszédom szobrásznő volt, alattam meg egy ápoló lakott.
Visszatértél a saját telepedre gyártás közben is?
Újpesten egy hatalmas park van az épület előtt, a lombos zöld és a szürke beton ellentétét nagyon szerettem. A filmhez használt hangot itt vettük fel, odamentünk hajnali 05:00-kor Bodnár V. Dávid hangmesterrel, ő kiállt a telep közepére egy mikrofonnal és 15 percig rögzítette az atmoszférát, meg se mozdultunk. Valaki nagyot köhögött, kiordítottak az ablakon, szuper volt. Előtte csak konzerv hangok voltak betéve a kép alá, de ezek a felvételek töltötték meg élettel.
A telefonos jegyzeteidben már benne voltak azok a szürreális csavarok is, amik a filmbe bekerültek? Az óriás tacskós néni meg a tűzoltó bogár?
Volt pár, amit így jegyeztem le. Ez volt a kedvenc időszakom, amikor azt tűztem ki a film fejlesztési feladatának, hogy sétálgassak a telepeken, és úgy szemléljem a dolgokat, hogy hogyan működnének az animációban.
Azon is sokat gondolkodtam, hogy biztos valami baj lehet velem, hogy szerettem ott lakni. Persze néha voltak csótányok, meg zajos és nyáron nagyon meleg van, de mégsem a negatívumok maradtak meg. Felmerült bennem, hogy tartozom-e azzal a felelősséggel, hogy az árnyoldalát is bemutatom, de addigra már kialakult egy elvontabb, személyesebb hangvételű film víziója, amelytől eltérni nekem idegennek es erőltetettnek hatott volna. 3 millió ember lakik panelban, sokszor éreztem azt, hogy nem csak egy kis szobában üldögélek, hanem egy nagyobb témán dolgozom. Más szemszögből, de később is szeretnék ezzel foglalkozni.
Nemrég Csoma Sándor filmrendezővel beszélgettünk, akinél szintén visszatérő elem a lakótelep, nyilván azért, mert ő is ott nőtt fel. Ez a mostani fiatal 30-asok generációs életérzése lehet?
Amikor a szakdogámat írtam, az összes magyar filmet megkerestem, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ezek nagyjából a Családi tűzfészek, a Panelkapcsolat, a Tesó, a Fehér tenyér, Lakótelepi mítoszok, és a Falfúró. Külföldiek közül Věra Chytilová rendezésében a Panelstory a személyes kedvencem a témában. Animációban Dell’Edera Dávidnak van a Balkon című kisfilmje, ami kicsit más, de lakótelepen játszódik az is. Valami hullámnak lehetek a része, talán elindult egy közlési vágy a panelben felnövő generáció részéről. A filmem vágója Czakó Judit volt, aki a Tesót is vágta, és sok kulisszatitkot mesélt. Általában posztszovjet traumaként jön fel ez a téma, de olyat, amiben élettérként beszélnek róla, és nincs politikai szempont, keveset láttam.
Mennyit segített a vágásnál Czakó Judit?
Előbb értette meg a filmet, mint én. Csomó ritmusjáték van, ami neki köszönhető. Látszott, hogy elindít benne valamit, és ettől én is inspirálódtam. Hálával telve köszöntem meg neki a végén, szerintem nem is tudja, mennyire tartja az emberben a lelket.
Most mikkel foglalkozol?
Tanári szakon diplomáztam a MOME-n, a legszívesebben animációt tanítanék, azon belül mindent, gyakorlatot és történelmet is. Szívesen csinálnék narratív filmet is, de sorozattervet, egészestés filmet is fejlesztenék, bár utóbbiakhoz rengeteg idő és pénz kellene. Közben bejutottam az ASF - Animation Sans Frontières több állomásos nemzetközi workshopjára, ami pont a filmterv-fejlesztésről szól, szóval ott tisztulni tud majd a következő projekt képe. Mindenki a járvány második hullámától retteg, ezért nagyon drukkolok, hogy összejöjjenek a kiutazások. A dolgok felét a helyi inspiráció adja.
Darabos Éva gépesített karakterei
Mit tervezel ott fejleszteni?
Nagyon tetszenek a kicsit gépesített, Frankenstein-szerű karakterek. Ezeknek a működési mechanizmusa érdekel, hogy hozzájuk milyen allegória illeszkedik. Amit még ki szeretnék próbálni, az az élőfilmes animáció. Amikor először láttam Michel Gondry filmjeit, azonnal éreztem, hogy ezt akarom csinálni. A karakterek felépítése megvan a fejemben, azt kell kimatekozni, hogy mi felé mennek és miért. A karaktertervezés mellett az ötletelés számomra a legjobb rész, amikor még bármi lehetséges. Amiben fejlődnöm kell, az a ritkítás. Kill your darlings.
Michel Gondry-n kívül ki az akit még szeretsz, magyar vagy külföldi alkotó?
A Bibliothéque Pascaltól a legjobb értelemben kikészültem, az volt az egyetlen alkalom, hogy azért sírtam filmen, mert azt az elképzelést, hogy hogyan vegyülhet borzalmas kegyetlenség es hihetetlen csoda, lenyűgözően feszítőnek találtam. Hajdu Szabolcs többi filmje is nagy hatással volt rám, amúgy elég szeszélyes a filmes ízlésem, ugyanolyan szívesen nézem meg például az Ember a felvevőgéppelt és a Harry Potter 4-et. A dramedy műfajt is, BoJack Horsemant például szeretem, rengeteg ötlet van a háttérben. A legelső terv amúgy az volt, hogy egy sorozat legyen a panelosból. Sok epizód lehetne, ahány lakás vagy lépcsőház, annyi epizód.
Újragondolt Szomszédok?
Igen, az is benne volt a szakdogámban, aminek nagyon örültem. Egy modernizált, szürreális, animációs Szomszédokat szívesen fejlesztenék.
Milyen érzés volt először filmet rendezni?
Óriási kihívás, mert most először éreztem azt, hogy magamra vagyok hagyva a rendezői döntésekkel. Egy idő után ráéreztem, hogy hatékony kommunikáció és koordinálás kell, mert ez csak neked a gyermeked, másnak ez munka. Meg kell érteni az ő álláspontját, és elfogadni, ha valami nem úgy van, ahogy te szeretnéd. Arra nagyon nehéz volt ráérezni, hogy kit hogyan es mennyire kell irányítani, mert mindenki máshogy működik, nem lehet mindenkivel ugyanúgy kommunikálni. Többek közt ezért is voltam elcsúszva az időtervemhez képest. Sok olyan nap telt el úgy, hogy reggeltől ment a telefonálás, levélírás, jelenetek átnézése és hirtelen este 11 lett, miközben háttereket kellett volna aznap festenem. Rájöttem, hogy igen, valószínűleg ez a rendezés.
A tanítás mellett próbálsz aktívan alkotni is?
Négy osztálytársammal összeálltunk egy kreatív alkotócsoportba, aminek HEN a neve, most jelent meg az első közös munkánk a Moholy-Nagy 125 éves évfordulójára. Kádár Melinda (aki a diplomafilmemben rengeteget segített, többek közt effekt animaciókkal), Korcsok Lili (ő néhány csodás háttér elkészítésével támogatta a filmet), Mákó Bori és én alkotjuk a csapatot.
Szerinted miért van több nő, mint férfi a magyar animációs közegben?
Ez nagyot változott, mert Macskássy Kati előtt alig volt nő animációs rendezői munkakörben. Érdekes, mert az idei tanévben tanítottam egy kurzuson, és ott is összesen négy fiú volt a 19 főből. Nem tudom hogy miért van ez, lehet, hogy teljesen véletlen, hogy ennyi nő van most animációban, és nem kell összefüggéseket keresni.
A Pá kis panelom!-at az elmúlt hetekben meghívták a zágrábi Animafest, a kanadai Ottawa Nemzetközi Animációs Fesztivál és a szarajevói filmfesztivál diákfilmes versenyébe, emellett a szeptember 10-től induló 7. Friss Hús programjában is szerepel.
