Paper Soldier - Aleksey German Jr. (Oroszország)
Új filmmel jelentkezik az orosz film legendás alakjának, a Kubrick-szintűen perfekcionista idősebb Alekszej Germannak a fia is. Két korábbi filmje, a többek közt Thesszalonikiben és Velencében is elismert elsőfilm Utolsó vonat, illetve a Szófiában és Pozsonyban díjat nyert Nagypályások után ez a film egy 1961-es történetet vesz elő, és a volt szovjet rakétakilövő bázison fog játszódni - nem lenne meglepő, ha valamilyen módon Gagarin űrutazásához kapcsolódna. A rendező által írt történet főbb szerepeiben Merab Ninidze, Csulpan Kamatova és Anasztaszija Seveleva látható. "Rendkívül fontosnak tartom, hogy legalább egy orosz film jelen legyen a Velencei Filmfesztiválon - nyilatkozta German. - Ez ugyanis azt jelenti, hogy az orosz filmnek van egy olyan sajátos nyelve, a történetmesélésnek egy olyan jellegzetes módja, amely érdekes külföldön is, ahol amúgy nem tudnak sokat az oroszokról."
 |
| Az ifjabb German most az szovjet űrutazást tette meg témájának |
Süt - Semih Kaplanoglu (Törökország/Franciaország/Németország)
Süt, azaz tej - Cannes-ban az (idén amúgy Fliegauf Benedeket is bemutató) Atelier-n már bemutatkozott a film, amely Törökország elmaradottabb ázsiai vidékeinek életének, értékeinek változását mutatja be egy fiatal költő, Juszuf személyén és anyjával való kapcsolatán keresztül - a fiatal fiú ugyanis ráébred, hogy anyjának, Fatmának viszonya van a helyi állomásfőnökkel. Kaplanoglu dokus és tévés produkciókban vett részt, legutóbbi filmjének címe Yumurta, azaz tojás, és várható még a Bal, vagyis méz - ez a három hozzávaló alkotja a Juszuf-trilógiát. Főbb szereplők: Melih Selçuk és Başak Köklükaya.
 |
| Süt, azaz tej - a török hétköznapok Kaplanoglounál |
A filmről részletesebben (angolul)
Achilles and the Tortoise - Takeshi Kitano (Japán)
Kitano legújabb vígjátékának, és egyben a trilógia (Takeshis', Kantoku Banzai) befejező darabjának címe Zénon apóriájára utal, miszerint Akhillész nem érheti el a teknőst (ha adott neki némi előnyt), mert ha egyet lép a hős, egyet lép a teknős is, és Akhillész ugyan egyre közelebb kerül a teknőshöz, de soha el nem érheti - mozgás, változás, indulás lehetetlenségéről szól mindez. A film egy olyan festőről szól, aki fiatalon elveszti szüleit, és egyfajta gyerekkorba ragadt állapotban éli életét. A főszerepben szokás szerint magát Kitanót láthatjuk.
 |
| Ismét vásznon a Kitano-féle szomorú bohóc |
A film előzetese
A film adatlapja az IMDb-n
Ponyo on Cliff by the Sea - Miyazaki Hayao(Japán)
A Chihiro szellemországban rendezőjének új animációja egy ötéves kisfiú és egy aranyhal kapcsolatát mutatja be - utóbbi amúgy hercegnő, és arra áhítozik, hogy emberré változzon. A szokásosnál könnyedebb hangvételű Miyazaki-filmről van szó, mely leginkább a két 1988-as mű, a Kiki...-vel és Totoro...-val rokonítható.
 |
| Ponyo ember akar lenni |
A film japán nyelvű előzetese
A film adatlapja az IMDb-n
Vegas: Based on a True Story - Amir Naderi (USA)
Az új iráni film egyik nagy alakja, a betiltások miatt Amerikába emigrált, 1945-ös születésű Naderi sosem dolgozik nagynevű sztárokkal, óriási költségvetéssel. Új filmjének főszereplői sem nagy nevek, Mark Greenfield, Nancy La Scala, Zach Thomas neve hallatán nem markolnak sikítva hajukba a tinédzserek. (Velencében amúgy látható lesz még egy iráni film, Abbas Kiarostimi Shirin című filmje versenyen kívül szerepel.) Az 1989-es Víz, szél, föld három évig volt Iránban betiltva, a forgatás nomád körülmények között folyt. Naderi filmjei dokumentarista kiindulásúak, nagy hatással volt rá Vertov. A Vegas című filmről keveset lehet tudni, de biztosan nem musical: Naderi szerint a filmzene melodramatikussá teszi a képeket, és ezt ő mindenképp szeretné elkerülni, tehát nála nincs hagyományos filmzene. Azonban Naderi egyáltalán nem zenegyűlölő: a Víz, szél, föld Beethoven hallgatása közben érett filmmé. A zene tehát a képekbe épülve kell, hogy megszólaljon a néző belsejében.
 |
| Naderi imádott kameraállványával, Melanie-val |
Amir Naderi a Wikipedián
és az IMDb-n
The Sky Crawlers - Oshii Mamoru (Japán)
A halhatatlanság problematikájával szembesít Oshii legújabb filmje. Örökifjú, pontosabban örökkamasz Kildrenek ismerkednek meg háborús játékaik, konkrétan légicsatáik közben a halállal terhelt lét szépségével és tétjeivel. Az egyik legismertebb művét milliónyi magyar (egykori) gyerek ismeri: a Nils Holgersson csodálatos utazása húsz éve szögezi az ifjakat a kanapéhoz. Később pedig a Palackba zárt szellem két része és az Avalon tette Oshiit klasszikussá. A The Sky Crawlers könyvadaptáció, a szerző Mori Hirosi szerint az egyik legnehezebben adaptálható könyve. Viszont sikeres, amit az is bizonyít, hogy a Nintendo a film debütálásával egy időben hozza ki a történet játékváltozatát Wii-re.
 |
| Az élet világos és sötét oldala |
Un giorno perfetto - Ferzan Özpetek (Olaszország)
Az olaszok törökországi születésű rendezője a címben foglaltaknak megfelelően egy napot átfogó, 24 órás filmet forgatott. Mégpedig Melania Mazzucco regényéből - egy családi tragédia kapcsán kerülnek górcső alá személyiségek, kapcsolatok. Olasz mércével nézve minőségi a szereposztás: Valerio Mastandrea, Isabella Ferrari, Monica Guerritore, Nicole Grimaudo, Valerio Binasco, Angela Finocchiaro, Federico Costantini vagy Stefania Sandrelli neve jól cseng arrafelé. "Nagyon szerettem volna eljutni Velencébe, de most, hogy megvalósult az álom, elárulom, hogy egy kicsit félek is, mert az olasz rendezők vezető gladiátoraként kell alászállnom az arénába." - beszélt érzéseiről Özpetek, akinek a Szent szív vagy A szemközti ablak, a Törökfürdő című filmeket köszönhetjük.
 |
| Kapcsolatok, jellemek, Ozpetek-féle élet |
A film az IMDb-n
A film előzetese
Jerichow - Christian Petzold (Németország)
A 2003-as Berlini Filmfesztiválon díjat nyert filmjéhez, a Wolfsburghoz hasonlóan most is egy város nevét tette meg filmje címének. Mégpedig ide, a szülővárosába tér vissza egy fiatalember, Thomas (Benno Fürmann), és kezd szerelmi viszonyt egy férjes asszonnyal (Nina Hoss). Mikor a férj rájön a turpisságra, elhatározza, hogy bosszút áll. Sőt, a Jerichow egy másik Petzold-filmmel, a Toter Mann című tévéfilmmel is összefügg - "ők hárman bűnről, szenvedélyről és mély érzelmekről beszélnek, olyan halálos bűnökről, mint a bosszú és a mohóság." - tartja a Yella vagy a Kóbor szellemek rendezője, ám mégis kerüli a trilógia kifejezést.
 |
| Christian Petzold a Berlinalén |
Inju, la bete dans l’ombre - Barbet Schroeder (Franciaország)
Legutóbb a terroristák és háborús bűnösök ügyvédjéről készített dokumentumfilmjét láthattuk itthon (A terror ügyvédje), de Barbet Schroeder visszatért a hazai pályára, a játékfilmekhez, mégpedig a thrillerhez. És bele a közepébe: az Inju... a japán horrorfilmeket háziasítja a thrillerrel, némi erotikus eltévelyedéssel, szado-mazóval megfűszerezve. A film adaptációnak is tekinthető, Edogawa Ranpo (1894-1965) Inju című regényét dolgozza fel. A főszerepben Benoit Magimelt és Lino Minamotót láthatjuk.
 |
| Vér, gyilkosság, szex, kötelek - Schroeder beindult |
A film előzetese
A film adatlapja az IMDb-n
Nuit de chien - Werner Schroeter (Franciaország/Németország/Portugália)
A 70-es évek nagy német filmes generációjának a tagja, Malina című filmjében Isabelle Hupert mellett láthattuk a magyar Can Togay-t, a berlini Collegium Hunaricum mai vezetőjét is. Egzisztenciális kérdések, a történelem foglalkoztatta mindig is a sokoldalú filmest, aki szinte minden gyártási részfolyamatban kipróbálta már magát. A Nuit de chien az uruguayi Juan Carlos Onetti regényét viszi filmre, a szerző művei közül magyarul is olvasható pár. A forgatás Portugáliában, javarészt Portóban zajlott, és a gyártó cégek mellett a színészgárda is nemzetközi. Az eredeti történet egy névtelen, polgárháborútól sújtott városban játszódik. Onetti könyve amúgy 1943-ban jelent meg, s a spanyol polgárháború viszonyait idézte meg. Ideológiák harca, embetelenség, félelem - feszült légkörű film lett a Nuit de chien.
 |
| Feszültségekkel terhes adaptáció |
A film adatlapja az IMDb-n
A film honlapja
Inland - Tariq Teguia (Algéria/Franciaország)
Az 1966-os, algériai születésű Teguia fotós volt sokáig, de tanult filozófiát, művészettörténetet is, és az Inland a második nagyjátékfilmje - az előző, a 2006-os Rome rather than you a Thesszaloniki Filmfesztiválon indult a fődíjért, és Velencében is látható volt az Orizzonti (Horizontok) szekcióban. Teguia e két nagyfilm előtt számos, elismert rövidfilmet is készített. Eddigi filmje politikai indíttatású (éspedig baloldali) volt, ám semmi esetre sem propagandisztikus és ideologizáló értelemben, hanem annál sokkal áttételesebben.
 |
| Közéleti, de nem propagandisztikus filmek (Rome rather than you) |
Plastic City - Yu Lik-wai (Brazília/Kína/Hongkong/Japán)
Nelson Yu Lik-wai operatőr és rendező, s a Love will tear us apart című, 1999-es második filmje rögtön a cannes-i versenyprogramban kötött ki. Legújabb, Plastic City című, igazi posztmodern filmként aposzrofált filmjét Brazíliában forgatta 10 millió dollárból. Az eredeti Sao Paolo-i helyszín a filmben egy fiktív, nem létező városként szerepel, elváltoztatott külső helyszínekkel, ráadásul hó is esik benne. Két rivális banda harcol a drogbizniszben, ez lenne pedig a történet magja. A film egyik sztárja Jo Odagiri - az 1976-os születésű színésznek már 36 alakítását tartja számon az IMDb (most épp Kim Ki-duk készülő filmjében dolgozik), s mindezt 2000 óta sikerült összehoznia.
 |
| Posztmodern bandaháború a legenda Jo Odagirivel |
A film adatlapja az IMDb-n
A Wim Wenders vezette zsűri (úgyis mint Jurij Arabov orosz forgatókönyvíró, Valeria Golino olasz színésznő, Douglas Gordon skót színész, John Landis amerikai forgatókönyvíró és producer, Lucrecia Martel argentín rendező, Johnnie To hongkongi rendező) tehát ebből a mezőnyből választja ki, kinek ítéli oda az Arany Oroszlánt.
