Bolse vita. Írta és rendezte: Fekete Ibolya. 1996
Kézenfekvő, hogy Fekete Ibolya egyik legismertebb filmjének helye van a válogatásban. A történet közvetlenül az 1989 nyarán történt nyugati határnyitás után játszódik, a főszerepben három orosz férfival, akik Magyarországba jönnek a szétesés előtt álló Szovjetunióból, ugyanazzal a tervvel: első körben összeszedni valamennyi pénzt, majd továbbmenni a csábos hangzású Nyugat felé, Ausztriába, Olaszországba, ahova sikerül. A megkövült szovjet rendszerből a legvidámabb barakk pezsgésébe érkező Jurát, Vagyimot és Szergejt teljesen magával ragadja a budapesti élet, a szabadság szele, ráadásul szerelemre is találnak, ami még tovább tartja őket a magyar fővárosban.
Törzshelyük a Bolse Vita nevű kocsma, ahol Jura és Vagyim zenélni kezd. Mindeközben Szergej a KGST piacon próbál szerencsét némi bevétel reményében – sikertelenül. Fekete Ibolya munkája maga a csontig csupaszított realizmus, melyet a dokumentarista stílus, és a helyenként valóban dokumentumfilmbe illő felvételek betonoznak be igazán. Egyediségét annak köszönheti, hogy más rendszerváltó filmekkel ellentétben nem magyar, hanem külföldi karaktereket vizsgál, egészen más aspektusból mutatva meg az 1989-90-es események hatásait.
Csapd le csacsi! Írta és rendezte: Tímár Péter. 1990
Tímár Péter a számára legkedvezőbb zsáner, vagyis a vígjáték felől közelítette meg az átmenet időszakát. Filmje akár a sajátosan magyar fogalmazásmóddal elkészített családi komédiák sorába is beillik, de a rendező nem csak keretként használja a rendszerváltást, hanem a bemutatott, teljesen hétköznapi figurák életébe, kapcsolataiba is belefűz bizonyos eseményeket. Bea (Pap Vera) és Géza (Gáspár Sándor) ifjú házasok, akik a feleség édesanyjától (Törőcsik Mari) kapott pénzből építik apránként családi házukat, csakhogy a kapcsolat egy fatális félreértés következtében akkora zátonyra fut, ami léket üt a hajópadlón.
A színészi teljesítmények zseniálisak, Eperjes Károly a munkásőr státuszát a szervezet betiltása után is gyakorló fanatikus, Koltai Róbert a rend őre, aki a maga módján folyton udvarol Beának, míg Eszenyi Enikő a férj alkalmi barátnőjeként jelenik meg a minden percében szórakoztató, remekbe szabott párbeszédekkel és monológokkal ellátott történetben. A szereplők közti viszonyok őrült kavarodása mellett Géza és munkatársa, Aladár (Szacsvay Sándor) minden beszélgetésében politizál, de az ex-munkásőr, Béla, és a váltás előtt és után is a rendőrség kötelékében szolgáló Sándor karaktere is tovább vastagítja a rendszerváltáshoz kötődő szálakat.
Moszkva tér. Írta és rendezte: Török Ferenc. 2001
Török Ferenc Moszkva tere több szempontból is kilóg a sorból. Egyrészt bő tíz évvel a rendszerváltás után készült el, másrészt a Simó-osztály oszlopos tagjának, Török Ferencnek „Így jöttem filmjéről” van szó. A valós eseményeken nyugvó sztori a ’89-es érettségi botrányig vezeti ki a cselekményt, amikor jó néhány tétel kiszivárgott, jelentősen megkönnyítve a diákok vizsgáit. A rendszerváltás környékén érettségizett fiatalok generációs filmjévé avanzsált Moszkva tér elsősorban diákkaraktereket jelenít meg, akik közül a főszereplőket egyáltalán nem érdeklik a politikai változások, annál inkább a korukhoz illő bulizás, a rádióban sugárzott Poptarisznya, vagy éppen az első nagy szerelem.
Az osztályfőnök (Kovács Zsolt) ellenben intenzíven érdeklődik a téma iránt, de személyiségéből adódóan ez kevéssé látszik meg rajta – ellentétben az egyik főszereplő, Petya nagymamájával, aki folyamatosan a tévé előtt ül és árgus szemekke figyeli az eseményeket. A rendszerváltás témája tehát Török filmjében sem puszta keret, hanem a történet szerves része, ami az érettségi botrányt is okozható kaotikus állapotokkal is összefügg.
Roncsfilm. Rendezte: Szomjas György. Írta: Szomjas György, Grunwalsky Ferenc. 1992
Még távolabb tartja magát a politikától Szomjas György, aki a ’89-ben játszódó Roncsfilmmel tüntetőleg fordul el a háttérjátszmáktól, e helyett egy nyolcadik kerületi mikroközösség hétköznapjaira irányítja a fókuszt. A romos háztömb majdhogynem nincstelen lakói legfeljebb a Gólya presszó rádiójából sugárzott hirdetések stílusán keresztül értesülnek róla, hogy „már nem az van, ami volt”, illetve az Ausztriából behozott, olcsón árult fehérnemű is valami változásra utal. A média egyébként is nagy szerepet kap a kor behatárolásában, a tévé híradásában épp döntik le Berlinben a falat, de ez senkit nem hoz tűzbe - a Knight Rider aktuális epizódja David Hasselhoffal annál inkább.
A film alcíme (vagy mi van, ha győztünk?) az alkotók költői kérdése, amelyre mégis van válasz: semmi. Legalábbis itt, a magára hagyott, senkit nem érdeklő embercsoportok életében, akik ugyanúgy élik tovább megszokott életüket és teremtenek maguknak vagy egymásnak abszurdabbnál abszurdabb szituációkat (hogy valami mégis csak történjen a kora reggeli féldeci mellett). Ezen kívül az egzisztenciálisan a társadalom legalján hempergő kisember életében tényleg nem történik semmi változás, Szomjas tehát úgy foglalkozik a rendszerváltás egy alapvető, tömegeket érintő kérdésével, hogy nem foglalkozik vele. Pontosan látja és tudja, hogy nincs mivel.
A kivégzés. Rendezte: Szőts Petra. Írta: Szőts Petra, Nagy V. Gergő. 2013
Szőts Petra munkája, a kisfilmek kategóriájában Cannes-i Arany Pálmára jelölt A kivégzés története időben ugyanott van, mint a fentiek, a Keleti blokk omladozása idején, de az államhatáron túl játszódik. Egy magyar, de Románia területén élő család életébe nyerhetünk bepillantást azokban a napokban, amelyekbe a Ceaușescu-házaspár kivégzése is beleesett. Érdekes látni a gyerekek tanítójának a viselkedését, aki megkéri az osztályt, hogy tépjék ki tankönyveik első oldalát (rajta a diktátor portréjával), ez alatt optimizmussal teli mondatokat intéz feléjük, melyek lényege, hogy ettől kezdve boldogabbak lesznek és egy szép, ígéretes jövő elé nézhetnek. A 9-10 éves forma Orsit viszont ugyanekkor fújja meg családjuk szétesésének a szele, amit nyilván fontosabbnak ítél, mint a véreskezű népvezető elmúlt évtizedekben elkövetett szörnyűségeit - már csak azért is, mert még túl fiatal ahhoz, hogy bármit is tudjon a múltról, vagy egyáltalán a rendszer működéséről.
Egy-két évvel idősebb bátyja, Őrsi még egy szórakozásnak szánt jelenettel is „feldolgozza” Ceaușescu kihallgatását, amit a testvérek teljes hitelességgel adnak elő osztálytársukkal, sőt az iskolaudvaron magát a kivégzést is lemodellezik. A felnőttek problémái lehetnek magántermészetűek, de a háttérben ugyanúgy ott lapulhat egy esetlegesen átélt gaztett, ami halálukig kísérteni fogja őket, a gyerekek viszont már védettek, nekik egy felmerülő probléma minden esetben magánjellegű. Már most van és lesz bajuk elég - legalább a diktatúra démonjaival nem kell megküzdeniük.
Nyitó jelenetkép: Aranyélet, HBO
