Vágvölgyi a 2009-ben megjelent, 1989 című doku-fikciós regényét dolgozta át forgatókönyvvé. A regény január 1-jén indul, december 31-én ér véget, 365 fejezete pedig több szálon futó, szövevényes cselekményt ölel fel. A szerző elmondta, megpróbálta "a régi agyával", '89-es hangulatban megírni a rendszerváltás évének regényét, nem akart utólagosan okoskodó lenni. Mint ahogy kifejezetten aktualizálni sem állt szándékában sem akkor, sem a forgatókönyv fejlesztése idején, 3-4 évvel később. "Orbán Viktorról 2009-ben ugyanazt gondoltam, mint ma. Sőt, 1991-től kezdődően ugyanazt gondolom."
Vágvölgyi azért ezt a könyvét adta be a ScripTeastre, mert annak regionális alapötlete (hogy megismertesse a kelet-európai filmes történeteket, forgatókönyveket a régión belüli és a tágabb közönséggel) egybevágott a regény hidegháború lezárását több színtéren, nemcsak Magyarországot, hanem német területeket, Lengyelországot is megjelenítő jellegével: "Ez egy visegrádi szinten létrejövő film kellene legyen."
Vágvölgyi szerint a magyar játékfilm még adósa 1989-nek. A társadalomtudományok és dokumentumfilmek már feldolgozták a rendszerváltást, de a fikció szintjén elvétve akad visszaemlékező mű. A rendező szerint ennek az az oka, hogy '89 előtt a magyar filmnek több évtizedig a hatalmat bíráló, a maga áthallásos eszközeivel politizáló hagyománya egy homogén, egységes ellenoldallal szemben működött, a rendszerváltás után furcsa művészi öncenzúra lépett működésbe, s a meghatározó művészfilmes beszédmódok (mint Tarré) elvontabbak, egzisztenciálisabbak lettek. Pedig mára a filmes politizálás ismét aktuálissá vált.
Az 1989 cselekménye egy fiatalember és ellenfele, egy állambiztonsági tiszt köré épül, miközben az események peregnek az idő előrehaladtával. De színre lépnek különböző nációjú titkosszolgák, ügynökök, de nemcsak ők, bulik és szerelmek is követik egymást, sőt, még egy rövidebb animációs betét szerepel a tervek közt. "Lenne egy kétperces animáció, melyben feltűnne George Bush és Mihail Gorbacsov - ha minden összejön, Ternovszky Bélát kérném fel az elkészítésére a régi Macskafogó modorában".
A fejlesztés még tavaly nyáron indult, ekkor a projekt résztvevői először a lengyelországi Sterdyńben egy kastélyban dolgozhattak egy hétig két csoportban scriptdoktorok és tapasztalt filmes rókák felügyeletével a könyvükön. A ScripTeast tanácsadó bizottságában olyanok ülnek, mint Simon Perry ír producer (1984) vagy Agnieszka Holland rendező, akinek A város alatt című filmje ott volt a legjobb idegennyelvű Oscar-esélyesek utolsó, ötös csoportjában, vagy Sandy Lieberson a Mick Jaggert először játékfilmben szerepeltető Nicholas Roeg-féle Performance producere. A jelentkezőkkel és könyveikkel konkrétan foglalkozó szakemberek is olyan széles látókörű, sokat látott profik, mint Christian Routh, vagy Vágvölgyi esetében Los Angeles-i forgatókönyvírás-professzor Tom Abrams, vagy az Oscar-dijas holland rendező, Marleen Gorris.
Az itt hallottakat kellett beépíteni egy új változatba, amit a Berlinale alatt kellett prezentálni, most, Cannes-ban pedig a legújabb verzióval kell kilépni a többiek és a szakma elé. A ScripTeast pitchelési lehetőséget is biztosít a résztvevőknek, ami egy ennyire nemzetközi együttműködésben gondolkodó filmtervnek létfontosságú. Német részről már most is van érdeklődés.
Magyar részről viszont kevésbé, a Filmalap az 1989 egyik változatát úgy utasította vissza, hogy még csak konzultációra sem hívta vissza Vágvölgyit, igaz, a fejlesztett, és már valamelyest egyszerűbb, olcsóbb, megvalósíthatóbb könyv iránt informális csatornákon érdeklődik a szervezet.
A ScripTeasten született már magyar siker, 2006-ban Fliegauf Benedek Womb című könyve nyerte el a Kieslowski-díjat, de Elek Judit Visszatérés című könyve is itt formálódott, mint ahogy a Lovas Balázs által írt Utolér is.
