Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” – hány éve (évtizede?) kötelező megtanulni a Toldi első néhány versszakát, melyből utána le is kell felelnie az egész ötödik osztálynak? Még közel 20 évvel később, felnőtt fejjel is rögtön beugranak a híres sorok, és nosztalgiával gondolunk vissza, hányszor idéztük poénkodva gyerekkorunkban a „repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” kérdést.

Melyik iskolás ne cselezte volna ki egy kötelező elolvasását a belőle készült filmmel? A Pál utcai fiúk, A kőszívű ember fiai, az Aranyember, az Egri csillagok vagy a János vitéz mind remek olvasmányok, bár ezt ifjú fejjel nem mindig ismerjük fel, főleg amikor az Aranyember első 50 oldalával és a Vaskapuval küzdünk a nyári szünetben. Holott világirodalmi remekek, és a belőlük készült filmek is klasszikusokká váltak, a saját jogukon is. Ebbe a sorba csatlakozik egy újabb Toldi-adaptáció (korábban Gémes József dolgozta fel a trilógiát a Daliás időkben), melyből animációs legendánk, Jankovics Marcell rendezett szöveghű animációs sorozatot.

Jankovics Marcell nagyfilmes munkásságát irodalmi adaptációk keretezik: Petőfi Sándor 150. születésnapjára készült a János vitéz (1973), a Toldi sorozatba pedig az Arany János emlékév apropóján vágott bele a rendező és kecskeméti csapata. De nemcsak az irodalmi alap a közös a két filmben: mindkettő felkérésre készült, mondhatni alkalmazott munkák, de míg a János vitéz látványvilága sokkal absztraktabb, játékosabb, szimbolikusabb, addig a Toldi képi világa a realitáshoz közelít, olyannyira, hogy az alkotók alapos kutatómunkával térképezték fel a korabeli viseleteket, szokásokat, ábrázolási stílusokat.

 

Jankovicstól nem állt távol ez az alaposság, már az 1981-es Fehérlófiához is belevetette magát az égbolt és a szimbólumok tanulmányozásába, imádta a történelmet, a királyokat (el is készítette a Mondák a magyar történelemből és Az Árpádok emlékezete sorozatokat), ismeretterjesztő filmeket gyártott a magyar szentekről, nemcsak illusztrált, hanem szép számmal írt is könyveket. Elképesztő munkássága van, a sokoldalú érdeklődéséhez ráadásul hatalmas kitartás és tudásvágy is társult, ami minden fiatalt inspirálhat. Jankovics kicsit olyan volt, mint Mijazaki Hajao: mindig vissza akart vonulni, de szorgalma sosem engedte.

2017-ben, az Arany János-emlékév apropóján írt ki az EMMI pályázatot a Toldi rajzfilmes feldolgozására, és már akkor azt tippeltük, hogy Jankovicsot fogják választani rendezőnek a döntnökök. Szuper lett volna egy Candide-hoz hasonló széria is, amiben sok fiatal alkotó vizuális látásmódja keveredik, akár részenként váltakozva, de ez csak játékos álom marad a jelenlegi filmszakmai helyzetben. Jankoviccsal viszont biztosak lehettünk benne, hogy egy maximalista rendező kezei alatt Arany sorai és Toldi alakja méltó módon elevenednek meg.

A sorozat 2021 elején lett kész, de már 2019-ben láthattuk az első epizódot a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon. Már akkor Luke Skywalkert és a Fehérlófia főhősét juttatta eszünkbe, ez azóta sem változott, és ahogy a közösségi médiában és más kritikákban láttuk, nem csak nekünk jutott eszünkbe ez a hasonlat. A 12 részen és az előhangon azonban a gyártás alatt eltelt évek is meglátszanak. Az első néhány ének vizuálisan kezdetlegesebb, elnagyoltabb, kevésbé figyelemre méltó, kicsit talán ódivatúnak is hat. Viszont az 5. énektől új irányt vesz a vizualitás, pazarul kidolgozott karaktereket és környezetet kapunk, ami elképesztően izgalmassá teszi a sorozatot. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a sok éves gyártás alatt Jankovicsék kezei jobban ráálltak a feladatra, rátaláltak arra az irányra, amit követni szeretnének. A tervezett mozifilmben remélhetőleg dolgozni fognak azon, hogy vizualitásban egységesítsék a művet.

 

Ami a sorozatban állandó, az a Manesse-kódex megidézése. A sorozat ugyanis kétféle rajzstílust kever szándékosan: elkülöníti a korabeli eseményeket és az illusztrációkat, a szereplők képzelgéseit. Nagyszerűen nézne ki ezzel a rajzstílussal is a Toldi, de valóban talán régiesnek hatna 12 részen keresztül. Ez a megoldás viszont nemcsak érdekesebbé teszi a sorozatot, hanem látványban is megidézi azt a kort, amiben játszódik, a 14. századot.

Talán mondani sem kellene, hogy a Toldi sorozat szöveghű adaptáció. Az alkotók elmondása szerint Arany szövegének a 2/3-a hangzik el a narrátor szájából, a többi pedig vizuálisan jelenik meg. Jankovics szerint a film más médium, mint az irodalom, ezért nem ugyanazok a metódusok működnek a kettőben. Amit irodalomban csak szavakkal lehet leírni, azt filmen képen is meg lehet mutatni, így szükségtelennek tartotta egy az egyben átvenni Arany szövegét.

Ennyi év után a rajzfilmnek köszönhetően esett le a tantusz, hogy Toldi mennyire traumatikus hős: testvére, György gyerekkora óta utálja, piszkálja, bullyingolja, irigykedik, hogy anyja kedvence nem ő, hanem Miklós. Miklós tűri ezeket, mert tisztában van az erejével és a tettei következményeivel. György épp egy ilyen bullying alkalmával csinál belőle gyilkost, amikor Miklósból kitör a sokáig elnyomott düh és elhajítja azt a bizonyos nehéz követ, ami miatt pedig el kell bujdosnia és számkivetettként élnie. Az otthona elszigeteltségében, anyja szárnyai alatt nem tanulta meg kezelni dühét, nem tanult meg kommunikálni másokkal vagy az anyján kívül mások felé is érezni valamit. Ráadásul tinédzserként már furcsa az ilyen fokú kötődés az anyjához, bár Jankovicsban megvolt a szándék, hogy kiemelje ezt a kapcsolatot, hiszen szerinte fontos, hogy Toldi életében az anya milyen nagy szerepet tölt be. 

A sorozat szereplőinek hangját nem szinkronszínészek adják, a 12 részen keresztül narrátor szólaltat meg mindenkit, a személyhez illő eltorzított hangon, ami eleinte furcsának hat, főleg amikor az anyát próbálja meg utánozni. Az alkotók Széles Tamást választották narrátornak, akivel Jankovics már a 28 évig készült Az ember tragédiáján is dolgozott, Széles szólaltatta meg Ádámot. A Toldi sorozatban viszont nemcsak halljuk, hanem látjuk is: ő Arany, az író és mesélő egyben. Arany rajzfilmes megjelenéséhez Petőfi Sándor rajzát vették alapul, ami ráerősít az irodalmi ihletre. A sorozat talán egyetlen gyengesége ez a karakter, ugyanis Arany egy kék és arany szellemként van jelen a 12 részen keresztül, ami minden szempontból kilóg a látványvilágból és a történetből. Bár személye megtöri a negyedik falat, hiszen sokszor kiszól a nézőhöz, ami szintén a film médiumának előnyeit használja ki.

Egy ilyen sorozatban legalább olyan fontos a zene, mint a látvány. A Mesék Mátyás királyról zseniális intrója a mai napig ott zeng a fülünkben, ehhez hasonlóra számítottam például én is a Toldiban. Nem lett hasonló, de így is nagyszerű középkort megidéző zenét szereztek hozzá, ami kellemesen megalapozza a keserédes életet élő remete kalandjait. Ha valaki szereti Sebestyén Mártát, ezt is fogja. A Toldi főcímzenéjét egyébként Krulik Zoltán írta, a dalszöveget Korzenszky Klára énekli.

Jankovics itt sem tudta levetkőzni, ami művészetét a kezdetek óta meghatározta: a szimbólumokat. Számos alakváltozást látunk, amik lekövetik a szereplők hangulatváltozását és Arany szövegének szimbolikáját: Toldi hol ártatlan borjú, hol vad farkasfejű lény, hol ég a haja, mintha maga a Nap lenne, a bátyja alattomos vámpírhoz hasonlít a meghosszabbított fogaival, a cseh harcost pedig bikaként is látjuk. 

A sorozat és a történet végén nagyon szép gesztust tettek az alkotók: a Toldi mögött álló lovagoknak önmaguk arcát rajzolták meg. Nevesítve: (balról) Jankovics Marcell, Mikulás Ferenc, Selmeczi György zeneszerző, Cseh János, egyik kecskeméti fő-kompozitor, Tenkei Péter animátor és Richly Zsolt, színdramaturg. Toldi jobb felén Csákovics Lajos kivitelező rendező, Maticska Zsolt látványtervező, színdramaturg, Kosaras Mihály animátor, Wimmer László budapesti fő-kompozitor, Szabó János animátor és Csányi Sándor animátor láthatók.

Jankovics Marcell munkássága nem is záródhatott volna szebben, mint a Toldi sorozat rendezésével. Nemcsak a nagyfilmes életművet keretezi, megidézi a magyar animáció egyik legfontosabb vonulatátt, az adaptációs hullámot (életművében a harmadik magyar irodalmi klasszikust filmesítette meg) és hódolhatott történelemszeretetének is. Nem utolsó sorban fiatal alkotókkal dolgozhatott együtt, és nemcsak Jankovicstól tanultak sokat a fiatalok, hanem a fiataloktól is Jankovics. 

A Toldi sorozat ingyenesen megnézhető a Médiaklikk oldalán, jövő nyáron pedig a mozikban is találkozhatunk vele nagyjátékfilmmé átdolgozott verzióban.