A hiányzó 35 %
Az MMK megreformálásanak jele, hogy a a Nemzeti Kuratórium tagjaiból most már hetente összeül egy operatív döntéshozó testület, amely a változó szituációkhoz rugalmasan alkalmazkodva próbálja a kezelni a magyar film legfontosabb kérdéseit. Ez az attitűdváltozást jelzi: a Közalapítvány már nemcsak eseti produkciók kérdéseivel akar foglalkozni, hanem a teljes spektrumú filmszakmai folyamatot igyekszik átlátni.
A megújulás jegyében, régi igényeknek eleget téve, szerveződött szerda délelőttre az a szakmai találkozó is a Rátkai Klubban, ahol a kurátorok az alkotókkal közösen gondolkodva meghatározták a filmfinanszírozási rendszer fő problémáját: igaz, hogy minden eddiginél több pénz fölött rendelkezik idén a Magyar Mozgókép Közalapítvány, de az Állami Számvevőszékkel történt megegyezés szerint egy produkciót nem támogathat a költségvetés 65 %-án felül, de ez alatt is csak maximum 100 millió forintot juttathat egy filmnek. Kérdés, honnan teremthető elő a költségvetés fennmaradó része, ha az ORTT kivonul a játékfilm-finanszírozás területéről?
Piacra lép a magyar film
Grunwalsky szerint "most kell kiderülnie mennyi tartalék van a hazai piacon, ugyanis úgy tűnik, hogy a magyar filmnek nincs banki háttere és a televíziók sem bizonyulnak tartós partnernek a filmtámogatást illetően. A filmfinanszírozás a világon mindenhol banki hiteleken alapul, nálunk ez nem alakult ki. Szerkezetváltozásra lesz ahhoz szükség, hogy a bankok fantáziát lássanak a magyar filmben, jelenleg a hitelintézetek nem tartják érdemesnek a hazai produkciókat arra, hogy kölcsönöket fektessenek beléjük. Ebben a folyamatban a filmtörvény sem tud segíteni, ez pusztán piaci kérdés."
Ez a felismerés mindenkit váratlanul ért, Grunwalsky a szerdai találkozón nem látta a jelenlévők szemében a "hótt nyugodt reményt." Egy-két tartalékkal vagy koprodukciós partnerrel rendelkező produkciót kivéve senki nem tudja honnan szerezhetné meg a hiányzó pénzt a produkciójához, nem kivétel ez alól pl. az új Jancsó film sem, ahol a kurátor-elnök-operatőr alkotóként is érintett. "Ebben a helyzetben a hóhér tudja hány film készül el az idén, s egyáltalán érdemes lesz-e tartani a jövő évben Szemlét. Ennek eldöntése idén is eltolódik szeptemberre."
Lehet-e még pályázati pénzt találni?
Az idei év további pályázati lehetőségei még csak körvonalazódnak. Az MMK birtokában van egy 400 millió forintos televíziós alapnak. A következő egy hónap tárgyalásai során dől el, hogy ezt az összeget lehet-e egyesíteni az ORTT-nél tévéfilmek számára elkülönített 400 millióval ill. a Duna Televízió által a célra fordítandó 200 millióval. Ezen felül még az MTV-től is érkezett ígéret további 200 millió forintról. Az azonban még teljesen bizonytalan, hogy ezt 1-1,2 milliárd forintot milyen pályázati szisztémában, egyáltalán valóban egy összevont televíziós alapból fogják-e felosztani. Grunwalsy egyet szögezett le biztosan: "ezek a támogatások maximum 55 perces tévéfilmek és tévédrámák számára vannak elkülönítve. Ez szigorú kötöttség, az eddigi gyakorlattól eltérően mozifilmek most már semmilyen kerülőúton nem kerülhetnek be ebbe a körbe."
A játékfilmek tehát nem számolhatnak a televíziós alappal, viszont az biztos, hogy az MMK októberben újabb játékfilmes pályázatot fog kiírni, viszont nagy kérdés, hogy gyártási vagy forgatókönyvírói támogatásokról lesz-e itt szó. De honnan lehetne gyártási támogatásra pénzt találni, ha már a mostani forduló nyerteseinek a fele is az MMK jövő évi keretéből kapott támogatási ígéretet? "A forrásokhoz szükség lesz a filmtörvény megszületésére ill. a kormány ígéretének betartására, a 11 milliárd elérésig évente emelkedő filmfinanszírozásra fordítandó állami összegekről. Ha ez összeáll, akkor az októberi gyártási pályázaton nyerhető pénzeket az MMK 2004-es alap- és bővülő keretéből teremtenénk elő."
Hogy az MMK koprodukciós alapjában mennyi pénzt fognak szétosztani, még ebben a hónapban eldől. Ugyanígy lebeg egy ötlet a Filmterjesztési Szakkollégiumnál, miszerint itt is oszthatnának gyártási támogatásokat mégpedig a filmtörvényben kardinális pontként jelenlévő normatív szisztéma alapján. Ha például az idei év közönségsikerre számot tartó produkcióit, pl. az Apám beájulnátvagy az Állítsátok meg Terézanyut tekintjük, azt láthatjuk, hogy csak kisebb 30-40 milliós összegeket kaptak szemben a szerzői filmek 80-100 millióival. Az új ötlet egyik változata szerint, ha egy producer vállalja, hogy a filmje behoz ennyi és ennyi nézőt, akkor egy forgalmazó cég támogatási szerződést köthetne vele, és ha nem jön be a szerződésben lefektetett nézőszám, akkor a producer visszafizetné a forgalmazónak a bebukott összeget. Ez esetben a Filmterjesztési Szakkollégium javaslatot tehetne, hogy mely filmeket tart alkalmasnak a fesztiválsikereken és a nézőszámon alapuló pontrendszer elve szerint működő normatív támogatásra. A másik változat szerint maga a Szakkollégium is adhatna támogatási összegeket ezen szisztéma alapján. Ehhez azonban a filmtörvényre és a beígért 11 milliárdra lenne szükség, így idén csak kísérleti jelleggel indulhatna el ez a rendszer.
A szakmának a saját lábára kell állnia
Amint látható létezik még néhány ötlet további filmes pályázati pénzekre, de ezek még mind-mind túl bizonytalanok, és az biztos, "hogy az MMK összességében nem finanszírozhat egy filmet a 65 %-on és a 100 millión felül, akármennyi pályázaton is szerepel a produkció. A saját források megteremtésére - ötletek ide, ötletek oda - minden producer rá lesz kényszerítve." Grunwalsky egyébként is elhibázott mentalitásnak tartja, hogy "itt mindenkinek van valamilyen ötlete, kész ötletparádé van - elvégre művészekről van szó -, miközben egy dologra kellene koncentrálni: a filmek realizálása az előkészítési szakaszba tolódott át. Az eddigi gyakorlat szerint mindenki megkapta a kezdőtőkéjét, nekiugrott a forgatásnak, aztán elfogyott a pénz, és 2-3 évbe telt mire az összegereblyézett befejezési támogatásokból ki tudtak fizetni minden stábtagot és be tudtak fejezni egy produkciót. Most azonban a befejezési támogatások megszüntével és a biztosítékok beépítésével egy film csak akkor kapja meg a maga támogatását az MMK-tól, ha fel tudja mellé mutatni a költségvetés egyéb forrásait is. Így a produkció előkészítési szakasza eltolódhat 2-3 évig, de a forgatás már biztos anyagi alapokról indulhat, és onnatól kezdve féléven belül létrejöhet a kész film. Ez normális rendszerekben a világon mindenhol így működik."
"A kardinális kérdés ennyi: hogy találnak a magyar producerek a fennmaradó 35 % finanszírozására pénzügyi társakat, minden más csak pletyka és találgatás. Úgy látom, hogy a szakma megdöbbent ennek a lényegnek a felismerésétől. Hozzászoktak, hogy valaki más, az állam, az alapítványok majd elintézik a filmjeik anyagi hátterének megteremtését, s eközben mindig csak a személyeskedéssel voltak elfoglalva. Most ennek vége. A szakmának a saját lábára kell állnia, és a gyakorlati feladatra kell koncentrálnia: önerőből kell megteremtenie a filmek pénzügyi forrásait."
Az MMK megreformálásanak jele, hogy a a Nemzeti Kuratórium tagjaiból most már hetente összeül egy operatív döntéshozó testület, amely a változó szituációkhoz rugalmasan alkalmazkodva próbálja a kezelni a magyar film legfontosabb kérdéseit. Ez az attitűdváltozást jelzi: a Közalapítvány már nemcsak eseti produkciók kérdéseivel akar foglalkozni, hanem a teljes spektrumú filmszakmai folyamatot igyekszik átlátni.
A megújulás jegyében, régi igényeknek eleget téve, szerveződött szerda délelőttre az a szakmai találkozó is a Rátkai Klubban, ahol a kurátorok az alkotókkal közösen gondolkodva meghatározták a filmfinanszírozási rendszer fő problémáját: igaz, hogy minden eddiginél több pénz fölött rendelkezik idén a Magyar Mozgókép Közalapítvány, de az Állami Számvevőszékkel történt megegyezés szerint egy produkciót nem támogathat a költségvetés 65 %-án felül, de ez alatt is csak maximum 100 millió forintot juttathat egy filmnek. Kérdés, honnan teremthető elő a költségvetés fennmaradó része, ha az ORTT kivonul a játékfilm-finanszírozás területéről?
Piacra lép a magyar film
Grunwalsky szerint "most kell kiderülnie mennyi tartalék van a hazai piacon, ugyanis úgy tűnik, hogy a magyar filmnek nincs banki háttere és a televíziók sem bizonyulnak tartós partnernek a filmtámogatást illetően. A filmfinanszírozás a világon mindenhol banki hiteleken alapul, nálunk ez nem alakult ki. Szerkezetváltozásra lesz ahhoz szükség, hogy a bankok fantáziát lássanak a magyar filmben, jelenleg a hitelintézetek nem tartják érdemesnek a hazai produkciókat arra, hogy kölcsönöket fektessenek beléjük. Ebben a folyamatban a filmtörvény sem tud segíteni, ez pusztán piaci kérdés."
Ez a felismerés mindenkit váratlanul ért, Grunwalsky a szerdai találkozón nem látta a jelenlévők szemében a "hótt nyugodt reményt." Egy-két tartalékkal vagy koprodukciós partnerrel rendelkező produkciót kivéve senki nem tudja honnan szerezhetné meg a hiányzó pénzt a produkciójához, nem kivétel ez alól pl. az új Jancsó film sem, ahol a kurátor-elnök-operatőr alkotóként is érintett. "Ebben a helyzetben a hóhér tudja hány film készül el az idén, s egyáltalán érdemes lesz-e tartani a jövő évben Szemlét. Ennek eldöntése idén is eltolódik szeptemberre."
Lehet-e még pályázati pénzt találni?
Az idei év további pályázati lehetőségei még csak körvonalazódnak. Az MMK birtokában van egy 400 millió forintos televíziós alapnak. A következő egy hónap tárgyalásai során dől el, hogy ezt az összeget lehet-e egyesíteni az ORTT-nél tévéfilmek számára elkülönített 400 millióval ill. a Duna Televízió által a célra fordítandó 200 millióval. Ezen felül még az MTV-től is érkezett ígéret további 200 millió forintról. Az azonban még teljesen bizonytalan, hogy ezt 1-1,2 milliárd forintot milyen pályázati szisztémában, egyáltalán valóban egy összevont televíziós alapból fogják-e felosztani. Grunwalsy egyet szögezett le biztosan: "ezek a támogatások maximum 55 perces tévéfilmek és tévédrámák számára vannak elkülönítve. Ez szigorú kötöttség, az eddigi gyakorlattól eltérően mozifilmek most már semmilyen kerülőúton nem kerülhetnek be ebbe a körbe."
A játékfilmek tehát nem számolhatnak a televíziós alappal, viszont az biztos, hogy az MMK októberben újabb játékfilmes pályázatot fog kiírni, viszont nagy kérdés, hogy gyártási vagy forgatókönyvírói támogatásokról lesz-e itt szó. De honnan lehetne gyártási támogatásra pénzt találni, ha már a mostani forduló nyerteseinek a fele is az MMK jövő évi keretéből kapott támogatási ígéretet? "A forrásokhoz szükség lesz a filmtörvény megszületésére ill. a kormány ígéretének betartására, a 11 milliárd elérésig évente emelkedő filmfinanszírozásra fordítandó állami összegekről. Ha ez összeáll, akkor az októberi gyártási pályázaton nyerhető pénzeket az MMK 2004-es alap- és bővülő keretéből teremtenénk elő."
Hogy az MMK koprodukciós alapjában mennyi pénzt fognak szétosztani, még ebben a hónapban eldől. Ugyanígy lebeg egy ötlet a Filmterjesztési Szakkollégiumnál, miszerint itt is oszthatnának gyártási támogatásokat mégpedig a filmtörvényben kardinális pontként jelenlévő normatív szisztéma alapján. Ha például az idei év közönségsikerre számot tartó produkcióit, pl. az Apám beájulnátvagy az Állítsátok meg Terézanyut tekintjük, azt láthatjuk, hogy csak kisebb 30-40 milliós összegeket kaptak szemben a szerzői filmek 80-100 millióival. Az új ötlet egyik változata szerint, ha egy producer vállalja, hogy a filmje behoz ennyi és ennyi nézőt, akkor egy forgalmazó cég támogatási szerződést köthetne vele, és ha nem jön be a szerződésben lefektetett nézőszám, akkor a producer visszafizetné a forgalmazónak a bebukott összeget. Ez esetben a Filmterjesztési Szakkollégium javaslatot tehetne, hogy mely filmeket tart alkalmasnak a fesztiválsikereken és a nézőszámon alapuló pontrendszer elve szerint működő normatív támogatásra. A másik változat szerint maga a Szakkollégium is adhatna támogatási összegeket ezen szisztéma alapján. Ehhez azonban a filmtörvényre és a beígért 11 milliárdra lenne szükség, így idén csak kísérleti jelleggel indulhatna el ez a rendszer.
A szakmának a saját lábára kell állnia
Amint látható létezik még néhány ötlet további filmes pályázati pénzekre, de ezek még mind-mind túl bizonytalanok, és az biztos, "hogy az MMK összességében nem finanszírozhat egy filmet a 65 %-on és a 100 millión felül, akármennyi pályázaton is szerepel a produkció. A saját források megteremtésére - ötletek ide, ötletek oda - minden producer rá lesz kényszerítve." Grunwalsky egyébként is elhibázott mentalitásnak tartja, hogy "itt mindenkinek van valamilyen ötlete, kész ötletparádé van - elvégre művészekről van szó -, miközben egy dologra kellene koncentrálni: a filmek realizálása az előkészítési szakaszba tolódott át. Az eddigi gyakorlat szerint mindenki megkapta a kezdőtőkéjét, nekiugrott a forgatásnak, aztán elfogyott a pénz, és 2-3 évbe telt mire az összegereblyézett befejezési támogatásokból ki tudtak fizetni minden stábtagot és be tudtak fejezni egy produkciót. Most azonban a befejezési támogatások megszüntével és a biztosítékok beépítésével egy film csak akkor kapja meg a maga támogatását az MMK-tól, ha fel tudja mellé mutatni a költségvetés egyéb forrásait is. Így a produkció előkészítési szakasza eltolódhat 2-3 évig, de a forgatás már biztos anyagi alapokról indulhat, és onnatól kezdve féléven belül létrejöhet a kész film. Ez normális rendszerekben a világon mindenhol így működik."
"A kardinális kérdés ennyi: hogy találnak a magyar producerek a fennmaradó 35 % finanszírozására pénzügyi társakat, minden más csak pletyka és találgatás. Úgy látom, hogy a szakma megdöbbent ennek a lényegnek a felismerésétől. Hozzászoktak, hogy valaki más, az állam, az alapítványok majd elintézik a filmjeik anyagi hátterének megteremtését, s eközben mindig csak a személyeskedéssel voltak elfoglalva. Most ennek vége. A szakmának a saját lábára kell állnia, és a gyakorlati feladatra kell koncentrálnia: önerőből kell megteremtenie a filmek pénzügyi forrásait."
