filmhu:A születőben lévő filmtörvény egyre inkább megszilárduló koncepciója szerint az állami források legnagyobb részét az MMK fogja kezelni. Ennek ismeretében tervezi-e a Közalapítvány, hogy változtat szervezeti működésén, illetve milyen modellt vél ideálisnak e feladat ellátására?

Tóth Erzsébet: Az Alapítvány 1992-es megalakulása óta a törvény egyik szorgalmazója és kidolgozója: mi kezdeményeztük, és mi koordináltuk a munkát. Mindig benne voltunk a törvénnyel kapcsolatos koncepciók kidolgozásában, hiszen jelentős részben rólunk is szólt. A Közalapítvány Kuratóriumának megítélése szerint most vagyunk a legközelebb a törvény megszületéséhez. Az elmúlt év során sikerült megteremteni a politikai és szakmai konszenzust. Ennek egyik legértékesebb állomása a Filmszakmai Kerekasztal megalakulása, működése és a filmtörvény körüli tevékenysége volt, amelyet a törvény kidolgozásáért felelős minisztériummal együttműködve végzett. Az korábbi időszakokhoz képest ez teljesen ideális helyzet.
A Közalapítvány működését saját alapító okirata és működési szabályzata határozza meg. A törvénytervezet szövege szerint a Közalapítványt a költségvetési forrás elosztásának letéteményese, és kimondja, hogy alapító dokumentumai és a pályáztatási szabályzata alapján kell működnie. Emellett meghatároz néhány elvet, amely alapján nekünk, mint önálló szervezetnek kell összeállítanunk a működési rendünket. Különösen a normatív támogatás elindítására kell itt gondolni, annak szerepére, és a strukturális, vagyis a következő évre áthúzódó támogatásokra.
A Közalapítvány a januári ÁSZ-jelentés óta jelentős belső változásokon ment át. Ez részben strukturális kérdés, részben a működési rendet, a feladatok elosztását érinti. A törvény megszületése radikálisan új változtatást nem követel az alapítványtól. Ebben a tekintetben megelőzzük a filmtörvényt, hiszen már ebben az évben sokkal több pénzt osztunk el. Már ebben az évben meg kellett változtatni a pályáztatási, az ellenőrzési, az elszámoltatási szabályzatainkat. A pályáztatási szempontokat úgy kellett átalakítanunk, hogy a normatív támogatás több elemét is bevezethessük.
Mindezek tehát az MMK-ban folyamatos átalakulást jelentenek. Most készülünk arra, hogy az elmúlt fél évet áttekintve összefoglaljuk, hogy már milyen változtatásokat hajtott végre az alapítvány a belső működésében annak érdekében, hogy a több pénzt hatékonyabban, ellenőrzöttebben tudja felhasználni.

filmhu:Milyen konkrét változtatásokat emelne ki az elmúlt időszakból?

T.E.: Az egyik alapvető, hogy az eddigiekkel ellentétben a szakkollégiumok már nem hozhatnak önállóan döntést, javaslattevő szakmai bizottságként működnek, s minden döntést a Kuratóriumnak kell meghoznia.
A másik, hogy a pályázati kiírásoknál és a feltételrendszer teljesítésében vannak komolyabb szigorítások. Például a szakmai tartozások a pályázati folyamat felfüggesztését okozhatják. Jelenleg a Játékfilmes Szakkollégium ígérvényt ad a sikeres pályázónak, s a pénz csak akkor kerül kifizetésre, ha bemutatják a film teljes költségvetésének dokumentált szerződéseit. Ez azt is jelenti, hogy addig nem indulhat el a produkció, amíg nincs meg a teljes büdzsé. Az elmúlt időszakban ilyen alapon, az alapítvány „rugalmassága” nélkül nem tudtak volna megszületni a filmek. A követelményt azonban teljesíteni kell, hiszen szigorodtak a közpénzek elköltésének szabályai is. Nekünk pedig ki kell próbálnunk, hogy így működtethető-e a filmgyártás.
Alapvető változás volt továbbá, hogy a filmterjesztési területen elindult a normatív támogatás - az art-mozik működésében, a DVD-kiadásban és a magyar és az európai filmek forgalmazásának támogatásában. Ezt a modellt is folyamatosan teszteljük. Az első negyedévből még nem akarunk következtetéseket levonni, de egy egyéves időszak után fel kell majd mérni a normatív rendszer előnyeit és hátrányait.
Nagyon komolyan kérte az ÁSZ, hogy szankcionáljuk azokat, akik nem teljesítettek időre, vagy nem azt teljesítették, amire a támogatás vonatkozott. Ezeket a szankciókat a szerződésekbe építettük be. Elindult a produkciók külső, helyszíni ellenőrzése. Az elszámoltatás olyan rendje lépett életbe, ahol eredeti számlákat lepecsételve megpróbáljuk megakadályozni, hogy több helyen is el lehessen vele számolni. A produkció az elszámoltatási rendet betartva juthat a további folyósításokhoz.
Mindezek a produkciók számára összességében egy sokkal határozottabb és szigorúbb folyamatot jelentenek a korábbinál.

filmhu:A normatív támogatás egyelőre csak a terjesztés területén lépett életbe. Mikor fog ez megtörténni a gyártás esetében?

T.E.: Ez további forrás kérdése is. Meg kell lennie annak a pénzügyi háttérnek, ami egész éven át képes a normatív gyártás finanszírozására. A terjesztés területén tudtuk modellezni, hogy egy normatíva elindítása mennyi pénzt igényel. A gyártás ennél sokkal bonyolultabb, nehezen lehet modellezni. Komoly összegekről van szó. Attól függ, hogy mennyire akarjuk és tudjuk kinyitni a normatívát: múltbéli eredményt jutalmazó normatíva legyen-e például, vagy jövőbeli lehetőséget kinyitó?

filmhu:Az állami pénzeken kívül rendelkezik-e az alapítvány más forrásokkal?

T.E.: Mi csak költségvetési támogatást osztunk el. Mint közalapítvány, gyűjthetnénk be támogatásokat, hiszen kiemelten közhasznúak vagyunk, s ez az adózás szempontjából jelent némi előnyt. Mégis, megalakulásunk óta azt a modellt követjük, hogy az alapítvány által megítélt pénzekhez maguk a produkciók tudnak további támogatásokat szerezni. Nem gyűjtjük be a piacról a támogatásokat, hogy újra mi osszuk el, hanem az általunk támogatott projekteknek a mi támogatásunk olyan lendületet ad, hogy ők maguk tudnak aztán akár magán-, akár további közpénzeket szerezni.

filmhu:A Közalapítványnak tulajdoni része van a MAFILM-ben. Milyen szempontból lehet ez fontos az MMK számára? 

T.E.: Amikor az alapítvány tulajdonosként beszállt a MAFILM-be, akkor az a csődhelyzet elkerülésére irányult. Azóta a tulajdonrészünk a tőkeemeléssel és a MAFILM átalakításával jelentősen csökkent, ma 18%. Ugyanakkor az ÁPV Rt. mellett mi a szakmai tulajdonos vagyunk, s megpróbálunk szakmai érdekeket képviselni. A jelentősége az alapítvány jelenlétének abban van, hogy a MAFILM további sorsához mit tudunk hozzátenni. Ez érinti a privatizációt, a törvény kapcsán a filmszakmai portfóliót, tehát a stúdiókat, a MOKÉP-et, a Filmlaboratóriumot, a filmjogokat. A kérdés, hogy ennek rendezése, hogy megy majd végbe.

filmhu: A privatizáció kérdésében mi a Közalapítvány álláspontja?

T.E.: Nem alakítottunk ki saját álláspontot, mert elfogadjuk a Kerekasztal javaslatát.. A Filmszakmai Kerekasztal a filmtörvényhez csatolva küldte el a minisztériumnak és az ÁPV Rt.-nek a véleményét, amely szerint nem értene egyet egy idei gyors privatzációval, hanem az infrastruktúra átszervezését és feljavítását szorgalmazza. Csak később és szakaszos privatizációt tud elképzelni. A Filmszakmai Kerekasztal azt indítványozta, hogy ezt az egész folyamatot a Közalapítvány kezelje. Vagyis a filmes portfólió kerüljön át a Közalapítvány kezelésébe. Megtisztelő számunkra, hogy ebben a kérdésben is alapítványt látják kulcsfontosságúnak. Készen állunk arra, hogy tárgyaljunk vagyonátvétel és –kezelés feltételeiről.

filmhu:Az ORTT nem igazán érzi otthonosan magát a játékfilm-gyártás területén, s egyelőre idén nem kívánja kiírni az erre vonatkozó pályázatot. Mennyiben érintheti ez a Közalapítvány pályáztatási rendszerét?

T.E.: Nagy problémát fog okozni, ha az ORTT visszavonul. Az alapítvány Kuratóriuma nagy erőfeszítéseket tesz, hogy folytassa a játékfilmek támogatását. Azért is fontos ez, mert a saját belső szabályzatunknak megfelelően – melyek nem szentírásként, de elvként jelen vannak – mi legfeljebb 65%-os támogatást szeretnénk biztosítani a produkcióknak. A low-budget filmeknél ez nyilván lehet több is, egy átlagról van szó. Mindenképp kell tehát további forrás. Lehetne koprodukciós módon, vagy magyarországi televíziótól – sajnos ez utóbbira nagyon kevés esélyünk van. Az NKA kevés pénz fölött gazdálkodik, a Történelmi Filmalapítvány pedig speciális témákra ad támogatást. A Koordinációs Tanács létrejötte ezért is volt nagyon fontos, hogy legyen egyeztetés, és meg tudjuk győzni egymást, fel tudjuk sorolni az érveinket egy-egy ilyen témában.
Az idei filmeket igen érzékenyen érintené ez a probléma. Az alapítványak egészen másféle stratégiát kell kitalálnia, ha nem lesz további hazai forrás a filmekhez. Akkor ugyanis a saját szabályozásunk szerint nem tudjuk elindítani a produkciókat.

filmhu: Van esély arra, hogy az ORTT-t meggyőzzék a szerepvállalásról?

T.E.: Nagyon intenzíven tárgyalunk erről, a kérdés még nem zárult le. A tévéfilmek kapcsán viszont született megállapodás, s az együttműködésnek ez az első példája akár hosszú távon is továbbvihető lesz. Idén az alapítvány 400 millió forintot fordít erre, s úgy tudjuk, az ORTT is hasonló összeggel szállna be. A kettőnk támogatása a terveink szerint 70-80%-os finanszírozást jelentene a produkcióknak. 20-30%-os beszállással és televíziós sugárzási ígérvénnyel várjuk a független producerek jelentkezését.

filmhu: Milyen a viszonya a Közalapítványnak a jelenlegi minisztériummal?

T.E.: Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy rendkívül jó. Bajban ismerszik meg a barát: amikor a Filmszemle szervezése közben az alapítvány a bejegyzési probléma miatt nem tudott finanszírozni, akkor egy nap alatt megtaláltuk a minisztériummal azt a módot, azt a bizalmi viszonyt, azt a struktúrát, amelynek segítségével meg tudtuk rendezni a Filmszemlét, ebből a szempontból zökkenőmentesen.
Másrészt napi szinten kapcsolatban vagyunk, szakmai kérdésekben konzultálunk. Emellett a minisztérium a Közalapítványnak adta át a teljes filmes támogatást. Kölcsönös bizalom van a két szervezet között.