-Üzemelnek a dolgok, a vetítések rendben zajlanak. Nekem az előző évekhez képest még az is feltűnő, hogy készen vannak a filmek. Tulajdonképpen egyetlenegy olyan film volt, Mundruczó Szép napokja, aminek el kellett halasztani a sajtóvetítését, mert laborproblémái voltak. De nem tapasztaltam azt az őrületet, amikor megcsúsznak előadások, nem készülnek el filmek, éjfél után kell bemutatókat tartani. Egyrészt ezért le a kalappal az alkotók előtt, másrést le a kalappal a Magyar Filmlaboratórium előtt, mert ilyenkor ott éjt nappallá téve dolgoznak.

-Bevált a Corvin, mint helyszín?

-A Mammutot én jobb helyszínnek tartom egy Filmszemlére, mert itt kicsit szűkösen vagyunk, és mindaddig szűkösen is leszünk, amíg a játékfilmek, meg a kísérleti- és kisjátékfilmek mellett még dokumentumfilm-szemlét is kell tartani egyidejűleg. Ebbe a néhány napba ennyi filmet bezsúfolni egy kicsit zűrös, mert mindenki ki van feszítve. Ezért van, hogy a sajtóvetítéseken összesen tíz perc áll rendelkezésünkre, hogy bemutassuk az alkotókat. Ez arra jó, hogy az újságírók megismerjék a rendezők arcát, interjúkat csináljanak velük, de időnként jó lenne, hogyha többet lehetne beszélni egy-egy filmről. Erre azért nincs lehetőség, mert a Jávor terem programja rendkívül zsúfolt. Reggel kilenctől sajtóvetítések, utána következnek a más termekben már bemutatott filmek ismétlővetítései.

-Semmiképp nem megoldható, hogy hosszabb szünetek legyenek a sajtóvetítések között?

-Az egy rosszabb verzió, ha nincs elég ismétlővetítés. Ez nyilván egy kicsit erőltetett fegyelmet jelent a Szemlének. Nem csúszhatnak meg a programok, már csak azért sem, mert a filmekből egy-egy kópia van. Ezeket vetítik a többi teremben és a Puskinban is.

-Összességében milyen hangulat uralkodik a mustrán?

-Nagyon tetszik, hogy az idén mindenkinek elsősorban a filmek fontosak. A filmekről szól a Szemle. Tavaly ez nem így volt. Folyt az a bizonyos propagandaháború a két fél között. Most sokkal nyugodtabban zajlanak a dolgok. Nekem forgalmazóként egyébként is az a fontos, hogy mit látok a vásznon, s azzal hogy tudok dolgozni a következő évben.

-Hogyan?

-A Szemle egy bizonyos pont az egy éves filméletünkben. Néhány filmünkről, mint a Csocsó, a Chicho, a Valami Amerika, már vannak visszajelzéseink. Tudjuk róluk, hogy sikeresek, vagy kevésbé sikeresek. Van jó néhány film, amit én is most látok először. A mi cégünknek azok a munkatársai, akik filmekkel dolgoznak, itt vannak és nézik a filmeket. Holnap déltájban le fogunk ülni, és meg fogjuk beszélni, hogy ki mit látott, mit tartott értékesnek, és mi az, amit a Budapest Film ebből felvállal. Még csak ezután következnek a tárgyalások, forgalmazói feltételek, a programba illesztés.

-Körvonalazódik már, hogy mi tetszik a Budapest Filmnek?

-Vannak filmek, amiket már kipécéztünk. Szinte biztosan mi fogjuk forgalmazni a Kamondi Zoli filmjét, megegyezésünk van Gárdos Péter Az utolsó bluesára is. Az egész anyagból nyolc filmet fogunk választani. Ebben nem csak hagyományos értelmben vett játékfilmek vannak. Például nekem nagyon tetszett a Tiszta lappal, ami picit más, mint amit a moziban megszoktunk, de sokat lehet vele kezdeni a művészmozi hálózatunkban.

-Mit lehet elmondani a nézőszámokról?

-A Szemle valamennyi helye elkelt. A pénztárak kiadták az összes jegyet, sőt pluszelőadásokat kellett beiktatni. A Corvinban a szakma részére 28-30 ezer jegyet adtunk ki. A Puskin mozi a hétvégén abszolút teltházzal ment. Úgy hallom, hogy a Kultiplex is rendben van ilyen tekintetben. Onnan hallottam olyan véleményeket, hogy technikailag nincsenek megoldva ügyek. De ez elhangzott a Corvinnal kapcsolatban is. Talán Puszt Tibor kérte a vetítése előtt a Budapest Filmet, hogy hozzunk egy jobb kivetítőt. Innen üzenem, hogy ezt a Szemle biztosítja Budapest Film számára is, mert általában celluloidot szoktunk vetíteni. Arra van kialakult technika.

-Panaszkodnak a viták szervezetlenségére. Miért alakult ki ez a helyzet?

-Ez mindig kritikus pontja a Szemlének. Idén a pénzhiány miatt nem tudtunk embereket felkérni a vitavezetésre. Ezért most csak szerelemből működik ez a dolog. Maga a rendszer sem az igazi, mert egyszerre több filmről vitatkozni nem túl izgalmas dolog. Számomra kiemelkedően érdekes pontja lehetne a Szemlének, hogyha nyilvános zsűrivita folyna. Időnként azt láttam, hogy nem is szakmabeliek, hanem újságírók vitatkoztak újságírókkal... Azt továbbra is fenntartom viszont, hogy a leggondosabb szervezés mellett is meg fog történni, hogy egy-egy filmvita elmarad, ugyanis némelyik fim esetében egyszerűen nincs miről vitázni. Ebből látszik, hogy a játékfilmeknél sem ártott volna előzsűrizni.

-Milyen tendenciák fedezhetőek fel a versenyfilmeknél?

-A közönségfilm kategóriában az elmúlt évekhez képest történt egy bővülés. A középkategóriában, tehát a közönségfilm és művészfilm határán járó területen, amit mi a forgalmazói szakmában köztes filmeknek nevezünk, is születtek filmek. 100 és 150 ezer közötti nézőszámmal, például a Moszkva tér. Persze a művészfilmeknél nem a nézőszám a legfontosabb. Fontos, hogy teret kapnak az elsőfilmesek, akik már szinte érett filmesekre jellemző eszközökkel dolgoznak. Komoly kvalitásokkal és szakismerettel rendelkező emberek csinálják ezeket a filmeket.