A Balázs Béla Stúdióban készített rövidfilmek (Diákszerelem, Tündérszép leány, Nászutak, Algyő, Gyakorlatok), két eastern (Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek) és egy zenés dráma (Kopaszkutya) után, a Könnyű testi sértés Szomjas első olyan nagyjátékfilmje, amiben már egy sajátos, kevert dramaturgiát használ: munkáiban rendszeresen vissza-visszatérnek fikciós történetbe ágyazott interjúrészletek, és idegenek szubjektív beszámolói a főhősök sorsának alakulásáról. Az elbeszélésbe beépített fiktív interjúk a történet abszurditását és iróniáját erősítik, ezt a formai megoldást alkalmazza később a Falfúróban (1985) és a Roncsfilmben (1992) is.
Forrás: Alapfilmek (Demeter Miklós, NFI)
A Könnyű testi sértés története egy talált újságcikken alapszik: Csaba (Eperjes Károly) késelésért 28 hónapot tölt a sitten, majd szabadulása után egyből hazamegy, ahol felháborodva tapasztalja, hogy felesége Éva (Erdős Mariann) már Miklóssal (Andorai Péter) él együtt. Hiába a pár tiltakozása, Csaba nem engedi át a kényelmes lakhelyét, és a törvénykezés segítségével beköltözik a kisebbik szobába, ami kellemetlen és feszült szituációk sokaságát indítja el. Az abszurd hatalmi játszma és gyerekes erőfitogtatás a két férfi hétköznapi rutinjává válik, és Éva sem tudja eldönteni, hogy melyik felé húz a szíve. Addig őrlik egymás idegeit, amíg egy baleset miatt Csaba újra börtönbe kerül, és kezdődik az egész elölről.
A főszereplők konfliktusa a 70-es és 80-as évek magyar filmjeiben sokszor megidézett és részletesen kifejtett témái közé tartozik, ez pedig a lakásért folyó harc, ami a ’lakásfilmek’ társaságába helyezi Szomjas munkáját. A korabeli politikai és társadalmi körülmények rendkívül megnehezítették a lakáshoz jutást, civilizált lakóhelyhez sokszor csak egy elképesztően bonyolult bürokráciai labirintuson keresztül tudtak eljutni a családok, néha pont olyan társbérlői viszonyokkal terhelve, mint ahogy Csabáék élnek. Ezzel a problémával küzdenek többek közt az Ajándék ez a nap (r.: Gothár Péter), A kedves szomszéd (r.: Kézdi-Kovács Zsolt) és A legszebb férfikor (r.: Simó Sándor) hősei.
Erdős Mariann / Forrás: Alapfilmek (Demeter Miklós, NFI)
Nem véletlenül ragaszkodik a Könnyű testi sértés főhőse olyan görcsösen az egy szem kisszobához – nincs kimondva, de makacsságával nyilván az otthontalanságtól való félelmét próbálja leplezni. A lakásban megszülető ’mikro-társadalom’ hűen tükrözi a falon kívüli kismagyar valóságot, és felvázolja annak egyes problémáit: a másik ember iránt tanúsított bizalmatlanság, a verbális és fizikai erőszak, és az ebből fakadó, visszaeső bűnbeesés, az egyre szélesebb körben pusztító alkoholizmus, a tisztázatlan párkapcsolati szituációk és az emiatt széthulló családok. Ezek mind a korabeli Magyarország lelki állapotáról mesélnek, a kor keserű lenyomatát adják. Csaba szituációja más kritikus társadalmi problémákat is felvet, mint a büntetett előéletűek munkavállalási nehézségei, és a közösség által való folyamatos megbélyegzés.
Bármennyire is aktuális és reális a film minden témája, a játékos szerkezetnek és a kép folyamatos manipulálásának köszönhetően nem fordul át társadalmi tanmesébe. Ellenkezőleg, a már említett ironikus interjúrészletek sokkal inkább a groteszk irányába tolják el a hangnemet, és a Nászutak című rövid dokumentumfilm szerkezetét felidézve, folyamatosan vonják be az újabb és újabb nézőpontokat a történetbe. Szomjas több riportot is készített a bűneset valódi szereplőivel, de csak a férfi anyja vállalta a szereplést. Csaba anyja a bürokrácia melléktermékeként felhalmozódó papírhegyek közt ül, és egy ismeretlen riporternek mesél a fiatalok bonyolult kapcsolatáról, a leskelődő szomszéd (Bikácsy Gergely filmesztéta cameója) pedig egy újabb szempontból közelíti meg a történetet: a lakóközösség tagjaként ismeri a szituációt, és távcsövön keresztül gyakran be is csatlakozik az eseményekbe, de személyesen egyetlen szót sem vált a főhősökkel. A távol maradó rokon és a közelben lapuló idegen mellett, a harmadik szemszögből magát a történetet látjuk, ami a néző pozíciójának feleltethető meg.
Ez a szerkezet meghatározza a film formanyelvét is: a különböző szögekből megismételt mozdulatok és mondatok felszabdalják a jeleneteket és megnyújtják az filmidőt, ezzel is elrugaszkodva a realizmustól. Grunwalsky Ferenc képeinek folyamatos színezése is erre az elidegenítő gesztusra játszik rá. Látványos példa erre, amikor Csaba egyik kolléganője a buszgarázsban kinézi magának a férfit, a narancssárga képen egy világosabb sávba helyezi a nőt, hangsúlyozva a karakter fontosságát. A képi megoldások a Nyugat, illetve a fogyasztói társadalom kritikáját is megfogalmazzák: Csaba ablaka alatt folyamatosan villog és idegtépően serceg egy Ottó hirdetés, és a reklámokkal teli TV-adás is megállás nélkül a háttérben duruzsol.
Szomjas kiválóan ötvözi a műfajokat – a kép, a hang, az előtér, a háttér, a szubjektív és objektív mind kiemelkedő fontosságú, legyen szó a rövid- vagy nagyjátékfilmjeiről. A dokumentumfilmes jelleg majdnem az összes későbbi filmjében feltűnik, akár csak egy formai geg szintjén. Kiemelkedő filmjeinek kultusza máig töretlen: Eperjes és Andorai csatározása, Bán János fúrógépes ’lövöldözése’, Gáspár Sándor Centrumos-zacskója és Djoko Rosić lóról való vizelése, jogosan tartoznak a magyar filmtörténet legemlékezetesebb pillanatai közé.
A Könnyű testi sértés elérhető a Filmio kínálatában.
