Élőzenés filmvetítéseket tartanak néha Magyarországon, legutóbb például az Így neveld a sárkányodat zenei kíséretét játszotta élőben a film alá a Magyar Állami Operaház Zenekara a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, az Uránia Film/Zene sorozatának keretében a magyar film napján pedig Bródy István két némafilmjét, a Munkászubbonyt és a Dódi karrierjét vetítették úgy, hogy előbbihez Káel Norbert zongoraművész, utóbbihoz pedig Szabó Ádám harmonikaművész szolgáltatta a színpadon a zenei aláfestést. Augusztusban pedig Godfrey Reggio Koyaanisqatsi című kultikus esszéfilmjét vetítik majd élőzenei kísérettel a Magyar Zene Házában.
Az alkalmazott zeneszerzés MA szak két végzős diákjának egy-egy nagyjából kilenc perces nagyzenekari művet kellett komponálnia egy általuk választott filmhez vagy filmrészlethez. Jancsó Gábor, aki zenész tanulmányai mellett a Blahalouisiana basszusgitárosa és dalszerzője, A galaxis őrzői: 3. részének egyik akciójelenetét választotta. “Nagyon szeretem a Morricone és Badalamenti-féle dallamos filmzenei világot. Az egyik ötletem az volt, hogy egy Fellini-filmet választok, a másik pedig az, hogy egy jófajta, monumentális hollywoodi filmzenét komponálok.” – meséli. “Végül Balázs Ádám ajánlotta A galaxis őrzőit, aminek nagyon örültem, mivel én amúgy is bírom ezt a trilógiát. Elküldte a harmadik részt, amit tavaly a turnék alatt a buszban megnéztem vagy ötvenszer. Végül azért választottam ezt a jelenetet, mert ebben van érzelem, akció, menekülés és könnyes összeborulás is, szóval izgalmas feladat volt ezeket zeneileg is érzékeltetni. Azt gondoltam ez most egy megfelelő kihívás számomra, hogy nagyjából kilenc percben különböző dinamikákat és eszközöket használhatok nagyzenekaron.”
Balázs Ádám és Farkas Bence a keverőpult mögött a diplomakoncerten / Fotó: Facebook/Balázs Ádám
Az akciódús, nagyszabású jelenethez monumentális zenét komponált Jancsó, ráadásul kifejezetten célja volt árnyalni a tipikus blockbuster-filmzenei fogásokat, továbbgondolni azokat. “Nagyon örülök, mert a kiértékelésnél azt mondták a tanárok, hogy a tipikus hollywoodi kliséken túl még volt benne valami fűszer, ami nekik tetszett. Az eredeti filmzene nagyon sok olyan zenei elemet használt, ahol csak egy akkord szól, felette egy dallammal. Én viszont arra törekedtem, hogy a kíséretet, a vonósokat és a fúvósokat is megmozgassam és ebből egy dallamcentrikus zenét akartam csinálni.” – avat be műve mélységeibe a zeneszerző.
Adódik a kérdés, hogy mennyire kell figyelni egy ennyire intenzív filmzenénél arra, hogy a szerzemény ne nyomja el túlságosan a filmet. “Ezen munka közben nem is nagyon gondoltam.” – vágja rá Jancsó, de hozzáteszi, hogy “az elején nehéz volt megtalálni a világát, hogy ne legyen túlságosan stockzenés és hatásvadász. Aztán két-három hétig tartó mindennapos próbálkozás után elkezdtem nagyon élvezni a munkát és valahogy megérkeztem a film világába.”
Jancsó Gábor dolgát nehezítette, hogy az általa választott jelenetben van párbeszéd és zörejek is, amiket jogi és technikai okok miatt a diplomakoncertes vetítésen nem használhatott. “A Zeneakadémián tanulnak elektronikus médiaművészek, ők zörejezték újra azt a jelenetet, amire a zeném íródott. Új szinkron is készült, amit Tiszeker Dániel rendezett, Mészáros Máté, Orosz Ákos és Gombó Viola Lotti voltak a színészek, és még Schoblocher Barbi (a Blahalouisiana énekese - a szerk.) is cameózott egy mondat erejéig. Jó kis csapatmunka volt, Keresztes Szabolcs elektronikus médiaművészet szakos diákjai is nagyon élvezték a feladatot, októbertől áprilisig melóztak rajta.”
Jancsó Gábor kezet fog Serei Zsolt karmesterrel / Fotó: Facebook / Jancsó Gábor
Frank Tamás szintén a könnyűzene felől érkezett a Zeneakadémiára. “Tizenöt éves koromban az osztálytársaimmal alapítottunk egy rockzenekart, a 4Bards-t, itt kezdett el jobban érdekelni a zeneszerzés.” – emlékszik vissza. “Egyszer a próbaterembe eljött meghallgatni minket Beke István (az Ivan & The Parazol korábbi tagja, hangmérnök, zenei producer – a szerk.) aki felvetette, hogy tanulnom kellene összhangzattant. Úgyhogy beleástam magam a Kesztler Lőrinc-féle Összhangzattanba, érettségi után pedig a Zeneakadémiára felvételiztem. Az itt tanultak alapján jött be a képbe a filmzeneszerzés, addig én elsősorban könnyűzenét írtam.”
Ő egy francia animációs rövidfilm, az Au revoir Jérôme! újrazenésítését választotta a diplomamunkájához. “Ez egy nagyon alkalmas film volt erre a feladatra. Izgalmas a képi világa, közben viszont van egy átívelő története, ami lehetővé tette, hogy a filmzeneszerzői mesterségbeli tudásomat megmutathassam. Van viszont egy jelenet, amikor megszűnik a történeti ív és nem-figuratív elemek jelennek meg. Itt volt lehetőségem sokat játszani a zenével.”
Az Au revoir Jérôme! eredeti zenéi sokkal széttartóbbak Frank Tamás szerzeményéhez képest. A diplomakoncert alapján úgy tűnt, hogy Franknak célja is volt egységesíteni a film zenei kulisszáját. “Az eredeti zene nagyon szép, viszont epizodikus. Engem annyira nem érdekelt ez az epizodikusság, inkább az foglalkoztatott, hogyan lehet egy kaotikus világban játszódó film esetében zeneileg kiemelni a történetet.” A zeneszerző hozzáteszi: “Arra törekedtem, hogy a filmet egy összefogó zenei szövettel lássam el. Mivel a történet elég lineáris, így egy világos és logikus zenét lehetett rá írni.”
A Zeneakadémia idei végzősei és tanáraik. Az első sor közepén Jancsó Gábor és Frank Tamás, mögöttük Balázs Ádám / Fotó: Facebook / Jancsó Gábor
A filmzene történetmesélő szerepe tehát kiemelt jelentőségű volt Frank Tamás számára. “Filmzeneszerzőként sokszor feladatunk, hogy kiemeljünk olyan történeti elemeket, amik a vizuális anyagban kevésbé hangsúlyosak, viszont az adott történet szempontjából mégis fontosak.” Az általa szerzett zene esetében jó példa erre a film befejezése, amikor a túlvilágon a feleségét kereső címszereplő beleharap egy hot dogba, amit a történet korábbi szakaszában még kutyának látott. “Ez a kutya végigkísérte őt az útján, ott volt mellette, viszont Jerome sosem kezelte őt ételként, kutyának látta. Aztán van egy fordulat, amikor a főhős leugrik és darabjaira törik, majd furcsa túlvilági hangyák illesztik őt újra össze. A végére pedig megérti, hogy ez a kutya ott, abban a világban tényleg egy étel. Számomra ez azt jelenti, hogy Jerome is a részévé vált ennek a világnak, azaz meghalt. A halálát csak elvont gesztusokkal tudatja a film, úgy éreztem, zeneszerzőként lehetőségem van arra, hogy vezessem a nézőt és ráerősítsek erre az értelmezésre.”
A frissdiplomások tudatosan és kritikusan nyúltak a választott filmekhez, nem véletlenül: a diplomamunkájukra folyamatosan órai projektekkel edzettek a Zeneakadémián töltött évek során. A mesterképzés alatt Balázs Ádám volt egyik mentoruk, aki többek között a Testről és lélekről, a Mindenki és A boldogság ügynöke nemzetközi szférában is ismert és foglalkoztatott zeneszerzője. A képzés alapvetően gyakorlati feladatokból áll, Balázs Ádám és a másik szakgazda, Farkas Bence pedig nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a piaci viszonyokra készítsék fel a diákjaikat. Mellettük két főtárgy tanár, Bella Máté és Tornyai Péter segítik a hallgatókat, ők az idei végzősöknek tanították a zeneszerzés mesterségét, felkészítve a végzősöket a képzést lezáró nagyzenekari mű komponálására is.
“A kiadott feladatok modellezik a rendező-zeneszerző kapcsolatot. Amikor hoznak hozzám egy anyagot, akkor én azt kritikával illetem és megkérem őket, hogy egy bizonyos irány mentén változtassanak rajta.” – avat be a pedagógiai módszereibe Balázs Ádám. “Az alkalmazott zeneszerzőnek nagyon fontos képessége a megújulás. Ezt is próbáljuk fejleszteni: hogy ne féljenek attól, ha egy jelenethez akár ötször is hozzá kell nyúlni, néha egymástól teljesen eltérő eszközökkel.” A zenei tudás ugyan magától értetődő alapkövetelmény, a filmzeneszerzőknek azonban más területeken is helyt kell állniuk a tanulmányaik során.
A Zeneakadémia nagyterme / Fotó: Facebook / Jepur Kende
“Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy modern, a filmes irányvonalakhoz megfelelő felkészültségük legyen.” – részletezi Balázs Ádám. “Ez nemcsak a zenét jelenti, a film dramaturgiája, a zenei filmelemzés, a zene és film kölcsön- és ellenhatásai is a képzés részét képezik, és amikor csak lehet, kortárs példákkal dolgozunk. Nagy rajongója vagyok John Williams-nek természetesen, de mi inkább olyan dolgokat nézünk meg, amik frissebbek és korszerűbbek.”
Bár az egyetem igyekszik felkészíteni a hallgatókat arra, mi vár rájuk a munkaerőpiacon, a későbbi megélhetés ebben a szakmában is sok külső tényezőtől függ. “Az utóbbi időben több bábszínházi projekttel is megtaláltak itthon, az egyik tervem, hogy ezt mindenképp folytatni szeretném.” – vázolja az elképzeléseit Frank Tamás. “Volt már egy-két rövidfilmes felkérésem is, de lehetne még több. Egyelőre szeretném tovább építeni a kapcsolati hálómat, hogy jobban bekerüljek a filmzeneszerzés világába is. Ezenkívül persze látom, hogy egy művészeti diploma nem feltétlenül elegendő önmagában ahhoz, hogy megélhetést biztosítson. Így szeretnék magamnak egy második lábat is arra az esetre, ha kevesebb felkérés érkezik.”
Jancsó Gábor is hasonlóan indult neki a pályának. “Három kisfilmnek csinálom most a zenéjét. Ősztől pedig az a terv, hogy egy önálló szimfonikus művet írok, erre már vannak is ötleteim.” Hozzáteszi, hogy “jó lenne itthon egy kicsit felpezsdíteni ezt a fajta koncertezést, hogy fiatal zeneszerzők kevésbé konvencionális szimfonikus zeneműveit játsszák koncerttermekben.” A terveiről azt mondja, “a cél, hogy párhuzamosan csináljam a könnyűzenélést és a filmzeneszerzést. Szerencsére egy filmes megrendelésnél megvan az a szabadság, hogy beoszthatom magamnak a munkát, így ez rugalmas. A koncertezésnél pedig a csütörtöktől szombatig terjedő időszak a melós, illetve a nyár, szóval most úgy látom, hogy időben jól megfér a kettő egymás mellett. Az már más kérdés, hogy itthon sokkal nehezebb nagy projekteken dolgozni, nem is forog túl sok olyan film, ahol azt mondják, hogy itt van a zenére x millió forint és dolgozz belőle. Így nem zárom ki egy külföldi kaland lehetőségét sem. Az eddigi munkák és a Zeneakadémiai tanulmányok adtak olyan rutint, hogy bátran elválljak akár színházi munkákat is a filmeken kívül, más világ a színház, de azért szerintem sok helyen találkozik a filmzeneszerzéssel.”
