Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Dékány István: Kapásból a válasz az lenne, hogy azért, mert erre kaptam pénzt. De pénzt (jó esetben) arra kap a rendező, amire egyáltalán pályázik. Tehát miért Nagy Imre? Zsögödi Nagy Imrét – mint ahogy legtöbben Magyarországon – én sem ismertem. Nevével először az Aba-Novák filmem (A Képíró) kapcsán találkoztam. Aba-Novák római leveleinek volt egyik címzettje, ill. naplójegyzeteiben emlegeti Nagy Imrét, mint aki székely harisnyában állított be valamilyen szmokingos fogadásra. Érdeklődni kezdtem, hogy „ki ez az őrült”, aki (megint csak Aba-Novákhoz hasonlóan) I. világháborús frontkatonaként került a Képzőművészeti Főiskolára, majd jól induló nemzetközi karrierjét hátrahagyva 1924-ben visszatért a románok által megszállt Erdélybe - gazdálkodni. Később, persze a kép árnyalódott, nem csak gazdálkodott, hanem festett is. A gazdálkodást (egész addig, amíg 1949-ben kulákká nem nyilvánították) anyagi függetlensége megőrzése érdekében folytatta. Magyarországon azért ismerik csak olyan kevesen, mert képei nem forognak az aukciókon. Ez nem csak azért van, mert Romániában élt, hanem élete végén visszavásárolta munkáit, hogy azok együtt, egy gyűjteményben legyenek. Még egy kapcsolódási pont Aba-Novákhoz, aki szintén a közösségnek akart festeni és ennek formáját a freskóban vélte megtalálni. Nagy Imre is azt vallotta, hogy a képet nem szabad egy szobában elrejteni, mert az közkincs, tehát mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Azért egész életművét szülővárosára, Csíkszeredára hagyta, amely egy kiállítóházat épített számára.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
D.I.: Állandó csapattal, a Dunatáj Alapítvánnyal dolgozom közel húsz éve, amelynek tagjai: Bucsek Tibor operatőr, Kollányi Judit vágó, Szigeti Ágnes zenei szerkesztő, Szederkényi Miklós gyártásvezető, Buglya Sándor producer.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
D.I.: A költségvetés zömét a MMK Tudományos Ismeretterjesztő Szakkollégiuma pályázatán nyertem el illetve 20 % befektetői támogatás.
Vidéki nyugalomban
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
D.I.: Az – a Magyarországon szokatlan – kézségesség, ahogy az erdélyi emberek, segítették munkánkat. Sehol nem találkoztunk elutasítással, fanyalgással, ha forgatni akartunk. Pl. visszafogták a lovat az eke elé és még egy sor krumplit kiszántottak, pedig már ebédhez készülődtek; vagy a kedvünkért megraktak egy szekeret szénával, pedig még nem volt összegereblyézve az összes lekaszált sarjú.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
D.I.: Az időhiány, mivel szerettük volna ellesni azokat ritka fényjelenségeket, amely a Hargita fölött látszanak. Ez csak részben sikerült rögzítenünk, mert ahhoz több idő (és szerencse) kell.
A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!
