A következő napirend Herendi Gábor beszámolója volt. Herendi elmondta, az új médiatörvényből kimaradt az a pont, mely szerint a kereskedelmi televíziók éves bevételének 6%-át magyar mozifilmekre kell költeni, pedig ez a párszáz millió forint komoly hozzájárulás a filmszakma számára. A kereskedelmi televíziók eddig is számtalan módon játszották ki ezt a törvényt, mert szükséges rossznak, adónak tekintették. Ezek a milliók elsősorban közönségfilmeket, de művészfilmeket, például a Deltát is komolyan segítették, fájó lenne, ha ez a jövőben elmaradna. Herendi elmondta, amikor észrevette, hogy ez kimaradt az új médiatörvényből, a megfelelő fórumokon felhívta a figyelmet erre, ezért behívták a parlamentbe, ahol Jánosi Györgynek és Pető Ivánnak nyilvános fórumon beszámolt a problémáról. Jánosi megköszönte a hozzászólást, de a probléma súlyát láthatólag nem érezték át. Mivel eddig is csak a törvény presszionálása miatt működött ez a rendszer, Herendi szerint kicsit erőszakosabban kellene a szakmának kiállnia emellett, és egyeztetnie a kérdésben.
Sipos Áron véleménye szerint a 6%-ot egy központi alapba kellene a kereskedelmi tévéknek befizetniük, ennek valóban adóként kéne funkcionálnia, hiszen így a filmszakma dönthetné el, hogy mire költik a pénzt, nem pedig a tévék vezetősége mindenféle kiskapukat keresve. A kereskedelmi tévékre hárul bizonyos kötelezettség, de ezt évek óta elmismásolják, ezért lenne eredményesebb a központi alap. Kántor László hozzáfűzte, hogy Magyarországon jut vissza a legkevesebb pénz a tévékből a filmgyártásba, ezért a szakmának komolyan fel kellene lépnie ez ügyben. Szomjas György hozzátette, ebben a kérdésben is ki kell harcolni az egyeztetést, hogy a Filmszakmai Kerekasztal érvényesíthesse a véleményét.
