A Zajkapitány főhőse, miközben készül a zenei karrierje végére, megpróbálja „kimaxolni” rég elvesztett fiatalságát, amihez foggal-körömmel ragaszkodik. Fiatal zenészek és tinderrandik között keresi a megnyugvást, mikor újra találkozik fiatalkori barátaival: Jancsival (Böhm György), a rockgitárossal és az ő volt feleségével, a komolyzenész Ritával (Vlahovics Edit). A közöttük újra bontakozó szerelmi háromszög azonban csak tetézi a bonyodalmakat.
Itt a szünidő, és az Egyetemisták Parkja most nem a nevében foglalt fiatalok nyüzsgésétől pezseg. Az idő mintha lelassulna, és egy testben érettebb, lélekben azonban kortalan férfi számára nyílik tér arra, hogy újra találkozzon gyermekkori szerelmével, Ritával. Az idős pár randevúja szimbolikus hellyé változtatja az ifjúság számára „elrendelt” parkot.
Ez a pillanat éppen olyan súlyos és jelentőségteljes, mint amilyennek hangzik. „A film egyik csúcspontja az a jelenet, amikor DJ Pápai – a főszereplő – újra találkozik gyermekkori szerelmével, akivel megpróbálja felvenni a kapcsolatot. Egy nagyszabású első randevú során beszélik át az elmúlt harminc évet. Ennek a meghatározó találkozásnak egyik fontos állomása a park” – vezet be minket az író-rendező, Szabó Márton István. A 75 éves DJ Pápait Dióssi Gábor formálja meg, és szavaival csak még sejtelemsebbé teszi ezt az emlékezetes viszontlátást. „Ettől a jelenettől nagyon féltem, mert egyetlen beszélgetés alatt rengeteg információ hangzik el a közös múltunkról” – mondta a főszereplő.
Szabó Márton István és Kocsányi András forgatókönyv író / Fotó: Mécs Mónika
Fontos szerepet kap a történetben a rockgitáros Jancsi is, akit Böhm György alakít. A három szereplő érzelmileg összetett viszonyáról Vlahovics Edit, a film Ritája mesél: „DJ Pápai, Rita és Jancsi együtt jártak konzervatóriumba. A szerelmi háromszög azóta is időről időre újra felbukkant, még Rita és Jancsi házassága alatt is. Idős korukban ismét találkoznak – és ez a kapcsolat újra szerelmi történetté alakul. Mindhárman komolyzenésznek tanultak, közülük Rita maradt meg leginkább ezen az úton.” A színésznő személyes kapcsolatot is ápol a komolyzenével – nemcsak érdeklődése, hanem élettörténete révén is. „Ez egy véletlen egybeesés, de az első férjem komolyzenész is volt, szóval 16 éves koromban épp ebben a világban mozogtam.”
Ezzel szemben Dióssi életében sosem volt jelen a technozene, illetve az azt körülölelő világ és kultúra, amely szervesen kapcsolódik a karakteréhez. A „hiányosság” kapcsán a hitelesség kérdéskörére is kitért. „Rock and roll-on nőttem fel- Rolling Stones, Led Zeppelin- a techno világa teljesen kimaradt az életemből. Mostanában olvasom Michel Houellebecq regényeit. Főszereplői férfiak, magyar fordítója Tótfalusi Ágnes, aki nő, de lenyűgöző módon otthon van a férfi testének, lelkének, intellektusának titkaiban. Régebben a Tiffany és Romana lektűrsorozatokból fordítottam párat, amit háziasszonyok írtak háziasszonyoknak. Én nem annyira voltam otthon a családanyák lelkivilágában, ezért kis csalásnak érezhettem ezt a dolgot. A Zajkapitány viszont rengeteg témát érint, nem csak a technoról szól. Ennyit arról, hogy hitelesnek érzem-e azt, amit a filmben csinálok.”
Az elsőfilmes rendezőt többek között Palotai Zsolt élete és munkássága is inspirálta, akit Dióssi Gábor személyesen is ismert: „Nem iszom alkoholt, nem cigarettázom, tök józan életet élek, viszont bulizok. Találkoztam még Palotai Zsoltival. A DJ-k pápája volt a 90-es években - ő is kicsit benne van a filmben. Amikor például a potmétereket húzogatom, nem mindig tudom, hogy mi igaz belőle, és mi nem, de szerintem ez lényegtelen. Elmondták persze a szakemberek, de szerintem nem ezen van a hangsúly.”
Dióssi Gábor és Zámbó Csenge / Fotó: Glódi Balázs
A Zajkapitány jeleneteit többek között olyan jól ismert budapesti helyszíneken rögzítik, mint a Turbina és az A38 hajó. Az Egyetemisták Parkja is az utóbbi környékén található, és elsősorban az itt található játszótéri DJ-pult miatt keltette fel az alkotók figyelmét. „A terepszemlézés során bukkantunk rá. Abban biztosak voltunk, hogy Jancsi, aki ebben a szerelmi háromszögben a legrövidebbet húzza, egy ponton egy lírai jelenetben egyedül marad ezzel a problémával. Úgy döntöttünk, hogy ezt a jelenetet ennél a játszótéri DJ-pultnál fogjuk megvalósítani” – osztotta meg a háttértörténetet a rendező.
Böhm Györgyöt már éles bevetés közben láthatjuk. A stábtagok szinkronban lévő bólogatása egyszerre szól az általa keltett ütemeknek, valamint a felvétel-, az összkép minőségének. Jöhet is a már említett csúcsjelenet, a rendezőasszisztens 15 percet ad az átállásra. Csúszás egyelőre nincs, a készítők jól tartják a délelőtti ütemtervet.
A forgatás ezúttal a napfelkelte környékén indult, de az éjszakai és délutáni alkalmak ugyanúgy jellemzőek. Ez a változatosság több szempontból is megterhelő lehet a stáb számára, hiszen gyakran egyetlen héten belül is váltakoznak a kijelölt idősávok: előfordult, hogy hét elején reggel kezdtek, a hét közepén délután forgattak, a hétvégén pedig teljes éjszakákat dolgoztak végig. Az éjszakai műszak viszont ajándék a látványért felelős szakembereknek. „Adott körülmények között, éjszaka jobban tudjuk befolyásolni világítással a színész környezetét, az őt körülölelő világot. Több lehetőségünk van eldönteni, hogy mi az amit megmutatunk, illetve, hogy mit hagyunk sötétebben, elrejtve a közönség szeme elől” – vallja az operatőr, Dévényi Zoltán.
A két jelenet közti szünetben arról is mesél, mi vonzotta leginkább ebben a projektben: „Ebben a kisrealista történetet bemutató forgatókönyvben vannak olyan pillanatok, olyan érdekes megoldások, amelyekkel kicsit elszakadunk a valóságtól, és tíz centivel a föld fölött lebegünk. Már csak az is például, ahogyan egy jelenetben Pápai figyeli a szomszédait, és zenét komponál abból, amit ők csinálnak – ez is egy ilyen varázslatos elem. Több ilyen apró, különleges pillanat van benne – ezek fogtak meg és húztak be igazán."
.jpg)
Dióssi Gábor, Vlahovics Edit, Szabó Márton István / Fotó: Mécs Mónika
A főszereplőt alakító Dióssi Gábor a 23 forgatási napból 22-őt dolgozik – ez nemcsak folyamatos jelenlétet, hanem egyfajta áramlást is ad számára, amely feldobja és inspirálja. Közben párhuzamosan a Mi kis falunk című sorozat munkálataiban is részt vesz: a kettő együtt nem kíméli az energiatartalékait. „Hiába van mindkét produkciónál egy-egy kiváló egyeztető, akik egymással is tartják a kapcsolatot, hogy pontosan mikor hol kell lennem, egyszer mégis úgy alakult, hogy két napig egyáltalán nem tudtam aludni – nem volt más megoldás. De hát ez is a szakma része” – meséli mosolyogva.
Közeleg a próbafelvétel, felfrissülésképpen pedig a színész egy fiatal stábtaggal közösen végez bemelegítő tornagyakorlatokat. A film egyik központi témája a generációk közötti hídépítés – Szabó szerint ez a fajta kapcsolódás pedig nemcsak a történet szintjén, hanem a forgatás mindennapjaiban is megvalósulni látszik: „A movie magic abban rejlik, hogy akikkel dolgozunk – a színészek – nem átlagos hetvenesek, hanem alkotóművészek. Nem nyugdíjasként vannak jelen, hanem aktív, napi szinten tizenórákat dolgozó emberekként. Így a munkabírásuk pontosan olyan kell, hogy legyen, mint egy huszonévesnek, aki mondjuk ugyanabban a színházban, ugyanazt csinálja. Ezért nagyon könnyű velük együttműködni. Egy hullámhosszon vagyunk, mert ugyanazokat a filmeket nézzük, ugyanazokat a könyveket olvassuk, és ugyanazt a színházat nézzük.”
A rendező gondolataira Dióssi Gábor is ráerősít: „Akik filmben dolgoznak, valahogy mindig ugyanazon a hullámhosszon vannak – kortól függetlenül. Ha például elutazom a Távol-Keletre, sokkal könnyebben találom meg a közös hangot egy ottani filmes vagy színházi alkotóval, mint itthon bárki mással.”
„Dió” és „Edit” a mikroportok felhelyezése közben párbeszédüket próbálják és csiszolják. Szabó Márton István munkásságában nagy szerepet kap az improvizáció. A forgatást közel két hónapos próbafolyamat előzte meg, amely során végigmentek a forgatókönyv nagy részén: a hosszabb jeleneteket a már kiválasztott színészekkel egy próbateremben gyakorolták. „Az ilyen alkalmak során dolgoztunk a dialógusokon, hogy azok az ő szájukra legyenek szabva. A problémás részeket átbeszéltük, ami nem működött, azt kihúztuk, ahol pedig még szükség volt rá, ott beleírtunk. A dialógusok közös munkát jelentenek, így abszolút a színészekkel együtt alakultak” – számol be az előkészületekről a rendező.
Szabó Márton István és Dévényi Zoltán operatőr / Fotó: Mécs Mónika
„Ahhoz, hogy a forgatókönyvet olvasó, vagyis az azt elbíráló személy megértse a történetet, nyilván kissé túl van írva. Ebből adódott, hogy a fölöslegeket levágtuk” – mutat rá Vlahovics, míg Dióssi az éles helyzetben való rögtönzésről is beszélt. „Annyira drasztikus improvizációk nem voltak, mint például egy alternatív színházban, itt sokkal inkább célirányosan zajlottak ezek a folyamatok. Ráadásul akár a forgatás napján, egy-egy próbafelvétel során is alakulhat még a dolog, Marci rugalmas ilyen szempontból.”
DJ Pápai és Edit randevújának első állomását három beállításból rögzítik: a totál mellett egy-egy közeli is helyet kap. A jelenet felvétele nemcsak színészi, hanem technikai szempontból is komoly kihívást jelent: miközben Vlahovics és Dióssi előrefelé sétálnak, a két kameraman, a derítőt tartó fénytechnikus és a boomot kezelő hangmérnök is hátrálva kénytelen manőverezni. Lépéseiket az ottmaradt segédoperatőr segíti, aki hol a belógó lombokat söpri félre, hol az egyenetlen talajon lévő gödröktől navigálja el kollégáit. „Ez egy tánc” – jellemzi az összehangolt munkát az operatőr, Dévényi Zoltán.
Az első próbálkozás után a kis csapat visszaindul a kezdőpozícióba. Útjukat néhány fiatal keresztezi: közös képre majd csak kicsit később lesz idő, most tartani kell a napi diszpót. Szabó még néhány rövid instrukcióval finomítja a jelenetet, majd visszafelé sétálva ösztönösen félrerúg néhány belógó ágat. Számos színházi és televíziós produkcióban dolgozott már látványtervezőként, itt azonban – a szabadtéri környezet kötöttségei miatt – leginkább a zavaró háttérelemek eltávolításában élheti ki vizuális érzékét. Hiába a nagy tapasztalat, a díszlet- és jelmeztervezői pozíciókba mindenképpen szeretett volna alkotótársakat bevonni, és szabadságot adni nekik.
„Az biztosan sokat segít, hogy van egy szókészletem, egy fogalmi eszköztáram ahhoz, hogyan lehet látványról, irányokról, díszletről, hangulatról beszélgetni. Így könnyebben tudtam átadni az elképzeléseimet. Például Jancsi karakterének otthona – egy nagy budai villa – egyértelműen színes, fiatalos térként jelent meg a fejemben, olyasmi, amit egy lakberendező rendezett be. Nem mondtam, hogy legyen konkrétan art deco, vagy hogy absztrakt képek kerüljenek a falra, de azt biztosan tudtam, hogy nem egy sötét, kicsi, nagypapás világot akarunk, hanem valami élénk, popos hangulatot. És ezen a kereten belül Pataki Zora olyan tervet dolgozott ki, ami tökéletesen passzolt az elképzeléseimhez.”
Fotó: Mécs Mónika
Közben egy már kevésbé kívánatos passz is érkezik oldalról, még pont a felvétel indítása előtt: a szomszédos sportpályát néhány focizó gyermek vette birtokba, és egy rosszabbul sikerült lövés a technika felé sodorta a labdát. A forgatás ellenére természetesen nem áll le az élet a parkban: a bringások, kutyák sétáltatók, futók és sportoló fiatalok folyamatos mozgása centripetális erőtérré formálja a stáb által meghódított parcellát.
Az aktuális jelenet DJ Pápait nappali fényben, civil valójában mutatja meg. Amint azonban leszáll az éj, egy teljesen másik világ nyílik meg előttünk. Dévényi Zoltán elmondása szerint az volt a cél, hogy ezt a két valóságot vizuálisan is markánsan elkülönítsék. „Nem feltétlenül a kamerakezelésben, inkább a fényekben, hangulatban akartunk kontrasztot teremteni, illetve élesen elválasztani hősünk hétköznapi közegét, és a teret ahol igazán él – az éjszakai zene világát.”
Szabó és Dévényi elsősorban a bulijelenetek megformálásához merítettek inspirációt más filmekből. „Baromi jó mozgások és szuper ötletek vannak például az Eufóriában, de a sokféle, erősen szaturált színes fényt Marci nem szerette volna átvenni onnan. Aztán megnéztük a Berlin Calling bulijeleneteit is – ott például egészen más irányba mentek el, nem a harsány színekkel operáltak. Szóval innen-onnan csentünk dolgokat, de mindig úgy, hogy illeszkedjen a mi világunkhoz.”
Miután a totál és a két közeli is megfelelőnek bizonyul, Szabó a „Profi. Ennyi. Csúcs.” szavakkal engedi ebédszünetre alkotótársait. A háromszavas elismerés nemcsak erre a jelenetre, hanem a forgatás egész eddigi szakaszára is találóan illik: „Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megválogathattam, kikkel szeretnék együtt dolgozni. Olyan embereket hívtam, akik mind tapasztaltabbak és ügyesebbek nálam. A forgatás épp ezért nagyon gyorsan, gördülékenyen és hatékonyan zajlik. Most, amikor visszanézem a felvételeket, azt érzem, minden pontosan úgy alakul, ahogyan azt megálmodtam. Már csak az a kérdés, hogy az, amit megálmodtam, önmagában is jó-e – és működik-e.”
Az alkotás szereplői Dióssi Gábor, Vlahovics Edit, Böhm György, Zámbó Csenge és Baksa Soós Csanád. A forgatókönyvet Szabó Márton István rendező Kocsányi Andrással közösen írta. A film operatőre Dévényi Zoltán, a látványtervező Pataki Zora, a jelmeztervező Tóth Rita Linda, a vágó Mógor Ágnes. A film zenéjét Kiss Benjámin szerezte, olyan zenészek közreműködésével, mint Szendrey-Nagy Olivér, Baksa-Soós Csanád, Szabó Benedek, Henri Gonzo, Barkóczi Noémi, Hegedűs Józsi, Cz.K. Sebő és Balla Gergely. A producer Mécs Mónika.
Az Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készülő film forgatása augusztus 10-ig tart, és a tervek szerint 2026 második felében kerül a mozikba az Uránia Film forgalmazásában.
