Hokuszai - ukiyo-e, 1814 |
A vállalkozás szűk keresztmetszetére hamarosan fény derült. Az Örökmozgó dugig telt rajongókkal, levelezőlisták, fanklubok tagjaival, akik, kissé csalódottan vették tudomásul, hogy a szűk 3-szor egyórás vetítésidőben nem egészen azt kapták, amit vártak. Az utolsó vetítésen például a manga-isten, Tezuka díjnyertes rövidfilmjeit mutatták be, amelyeknek annyi közük van a híres animékhez, mint a Füles rejtvényújságnak.
Ja igen, két dolog: 1. a manga a japán képregény. az anime a japán rajzfilm, amely általában a mangából készül. 2. az anime (mint a Dragon Ball sorozat) nem erőszakos és szexista. A japán kultúrára általában jellemző a nyugatitól idegen őszinteség, és kevésbé elfojtott ábrázolásmód valamint az eltérő szimbólumrendszer, amire a nyugatiak kevésbé vevők. Gagyik pedig mindenhol születnek.
De még a leggagyibb animében is több a spiritusz, mint a százszámra gyártott nyugati gyerekblődlikben, mert Japánban a manga és anime alapvetően minden korosztálynak szólhat, és nagyobb tisztelet és figyelem övezi, mint bárhol másutt a világon. (És ennek nyomán persze a beléfektethető pénz is nagyobb.)
Arról, hogy egyrészt a mangát és animét ismerők számára mennyire evidens, és a nagyközönségnek mégis mennyire ismeretlenek ezek az alapfogalmak és alapállítások, legyen itt példaként a most bemutatott Chihiro szellemországban Miyazaki-anime hivatalos (!) magyar honlapjából egy részlet (http://www.chihiro.hu/main.html): "A japán animáció, amelyet animének neveznek, többnyire science-fiction témákkal foglalkozik, többségük erőszakot és szexuális képzelgéseket is tartalmaz, ezért a műfaj kedvelői főleg a fiatal férfiak köréből kerülnek ki." A filmet egyébként a Disney gondozza.
A háromnapos rendezvény előadója Rintaró (vagy Rin Taro) rendező és Matsutani Takayuki, a Tezuka Produkció vezérigazgatója voltak. A Tezuka-cég Japán egyik legrégebbi és leghíresebb képregény- és rajzfilmgyártója. Matsutani, aki a névadó manga-atyaúristen Tezuka Osamu munkatársa és barátja is volt egyben, a manga kialakulásának történetéről beszélt. A japán képregény alapvetően két forrásból ered, a hagyományos japán képzőművészet valamint az amerikai 30-as 40-es évekbeli képregény szülötte. (A japán neveket, szavakat az egyszerűség kedvéért az angol fonetika szabályai szerint írtuk.)
prehistória, a manga kialakulása
Okamoto - punchi-e, 1910-20 |
1862-ben Charles Wirgman jelentette meg Jokohamában a Japan Punch magazint, amely humoros, aktuális karikatúrákat tartalmazott (az angol Punch magazin mintájára). A neves grafikus, Ippei Okamoto (1986-1948) ilyen 'punchi-e'-kkel kezdte, majd amerikai tanulmányútjáról hazatérve, Rakiten Kitazawával karöltve megismertette japán honfitársaival az óceán másik felén dívó comics-ot. Kialakult tehát a japán képregény, a manga, amelynek mozgóképesítése az anime.
Fleischer - Betty Boop, 1930 |
Tezuka, a mindenható
Tezuka - Új kincses sziget, 1947 |
Emellett tematikailag is megalapozta a manga-univerzumot, a sci-fitől (Astro Boy) az állatmesén (Kimba, a fehér oroszlán) át a szexig (Cleopatra, Queen of Sex), vagyis mindent kipróbált. Ő készített elsőként többszáz vagy -ezer oldalas képregényeket. Tezuka, mint a kortársai közül rengetegen, Nagaszaki és Hirosima után egy új, szebb világot kívántak teremteni, amelynek alapvető üzenete a békevágy volt (a kormány a háborúban harcias, propaganda-mangákkal élesztgette a gyilkolási kedvet).
Tezuka, Rintaro - Kimba [TV], 1965 |
Tezuka nem robotolt évtizedekig a Toei-nél, mint sokan kortársai közül, hanem 1962-ben kiszállt, és megalapította a Mushi stúdiót (a Tezuka Prod. jogelődjét). Rájött ugyanis, hogy a közönség már a tévé előtt ül, érdemes tehát, az amúgy is manga-sorozatokon felcseperedő japánokat ott is elkapni.
Astro Boy és a televízió
Tezuka, Rintaro - Astro Boy [TV], 1963 |
Megszületett hát Astro Boy (Tetsuwan Atom), az első igazi, nemzetközi animehős. Egy robotfiú, aki 15 megatonnás kapacitás alatt nem áll le vitatkozni senkivel. Legújabb sorozatából, a 2003-as szériából egy kis ízelítőt is mutattak az Örökmozgóban. Az első és utolsó epizód alapján elmondható, Astro Boy még mindig a régi, igazi öngyújtó van a bokájában. És ami fontosabb: annak ellenére, hogy ebben is, mint annyi más szuperhős sztoriban, sosem kell félnünk attól, hogy elbukik a hős, az Astro Boy alapsztorija (tudós apja/készítője elgázolt fia mintájára készítette, majd kitagadta, mert végülis egy robot) egy picivel azért többet nyújt, mint mondjuk az Atom Anti. A sorozat volt egyébként az első visszatérő hősökkel, különálló epizódokból felépített tévészéria.
Az NBC, amely már naggyá tette az Astro Boyt az Államokban, segített a következő nagyfilm, a Kimba, a fehér oroszlán (1965) mangából animére való adaptálásában is. (A filmet jól megvágatta az NBC. Az amerikai ollók csattogására Miyazakiék már jobban odafigyeltek. A Chihirót jegyző rendező, nem engedte a vágóasztalhoz az amerikai forgalmazókat.) A siker nem maradt el, és a Mushi Productions a legnagyobb animációs stúdióvá vált, vezető szerepre tett szert a szakmában is, mérvadó szerepét jól jellemzi, hogy jóideig csak utánozni tudták. Tezuka még mindig hezitált az orvosi és a rendezői/produceri pálya között, vissza is vonult, amíg '70-ben meg nem alapította a Tezuka Productions-t, de a továbbiakban főként mangákat rajzolt és producerkedett.
Monkey Punch - Arsene Lupin, 1979 |
A 60-as években néhány kivételtől eltekintve többnyire a gyerekekre volt nyitott a piac. A 70-es évekkel jött el a váltás, amelynek legnagyobb hatású képviselője a francia író, Maurice Leblanc Arsene Lupin című nagysikerű könyvéből mangára adaptált Lupin-sorozat (Rupan sansei) alkotója Monkey Punch volt. Lupin kalandjaiból tévésorozat, és számos film is készült, zenéjét a harmincéves születésnapra újramixelve 1998-ban is kiadták olyan zenészek közreműködésével, mint Japán első ska zenekara a Tokyo Ska Paradise. A Lupin-széria realisztikus jeleneteivel, szarkasztikus humorával meghódította a felnőtt korosztályt is.
Szükség is volt a bizonyításra. Maga a 'manga' kifejezés Japánban sem feltétlenül pozitív. Komolytalan, gyerekes, semmitmondó, idétlen jelzőjeként is használják, használták. Előfordult, hogy feldühödött szülők mangákat égettek, mondván hülyíti a gyereket. A manga-múzeum építésével, a manga és az anime nemzetközi sikerével párhuzamosan ezek az ellenérzések jórészt megszűntek, és a japán állam is felfedezte magának országimázs teremtő erejét, így bekerülhetett a kabuki és a no mellé, mint saját hazai művészeti forma.
a mechák
Kanada Takeyuki - Gundam 8th Team, 1996 |
A Tezuka-cégnél dolgozó Matsumoto Leiji volt kiemelkedő művésze ennek az érának, a fantáziadús mechák megrajzolója, tervezője az Uchu Senkan Yamato (Star Blazers, 1979) című sorozatban bizonyított rendezőként, és számos filmben részt vett mint tervező, közöttük a Rintaro jegyezte Galaxy Express 999-ében is.
80-as évek, a cyberpunk és -szex
Nagai Go - Kekko Kamen, 1990 |
1984-ben megszületett a nagy vihart kavart Dragon Ball, az azóta kis hazánkban kereszteshalált halt, remekműnek valóban nehezen tekinthető sorozat, amelynek alkotója Toriyama Akira felpörgetve az eredeti kínai Ming-dinasztiabeli pikareszk epikát, számos látványos harcjelenetet iktatott a szériába. A korszakra amúgy is jellemző volt, hogy a megnövekedett keresletre való tekintettel mindent adaptáltak, ami az útjukba került.
Az animék animéje, vagy legalábbis a legismertebb japán rajzfilm az Akira. Ridley Scott 1982-es Szárnyas fejvadásza a legtermékenyebben Japán földön hatott. Ha valakinek hiánya támadna William Gibson vagy Bruce Sterling sztorikból a cybor-animék ontják magukból a jobbnál jobb meséket. A szellemország, a legendák kora, vagy a távoli jövő után egy új világ született meg a 80-as években: a virtualitás világa, túl az óperencián - az új transzcendencia.
A több sci-fi díjjal is jutalmazott Otomo Katsuhiro filmjei (Bubble Gum Crisis; A.D. Police) a cyber-korban vahol 2050-ben (+/- 10 év) játszódnak egy világégés utáni Neo-Tokyóban vagy Neo-Hongkongban. Új stílust teremtett az Akirával, és a 80-as évek számos újítása neki köszönhető. Az Akira után részt vett két anime-antológiában (Neo-Tokyo, Robot Carnival), amelynek egyes epizódjait a legnagyobbak készítették (lehet kopizni: Rintaro, Kawajiri Yoshiaki, Fukushima Atsuko, Kitazume Hiroyuki, Lamdo Mao, Omari Hidetoshi, Morimato Kaji, Umetsu Yasomi, Kitakubo Hiroyuki és Takashi Nakamura). Részt vett a Rintaro rendezte Metropolisban, idén pedig új, a viktoriánus angliában játszódó filmmel, egy retro cyberpunkkal (steampunk), a Stemaboy-jal jelentkezik, amely az idei év legigényesebb animéjének ígérkezik.
Shirow, Oshii - Ghost in the Shell, 1995 |
A 80-as évek animéje mindezek mellett azért másról is szólt. Nakazawa Keiji egy hirosimai túlélő tapasztalait rajzolta mangába, majd Mari Masaki rendezővel animébe gyúrta (Hotaru no haka, [Szentjánosbogarak temetője], 1983) látványos és borzasztó eredménnyel. A második világháborús filmek mellett számos szépirodalmi novella-adaptáció is született, bizonyítva, hogy a rajzfilm bármelyik téren képes felvenni a versenyt az élőfilmmel.
az új éra
A 80-as évek közepétől két meghatározó stúdió tűnt fel a japán rajzfilm horizontján. A Gainax az első otakuk (otaku: a mangák megszállottja, manga-fan, otthon ülő békés alkat, de azért előfordult már, minden tisztes családban megesik, hogy kislányokat darabolt fel egy-egy olvasmányélmény hatására) alapította stúdió, vagyis az első generáció, akik már kizárólag a hipermodern Japán manga-világában nőttek fel. Első alkotásuk az Otaku no video (Otaku-videó), amely az otakuk dokumentarista szelf-eposza, egy átlagos figuráról, aki lassan otakuvá válik. A Gainax tagjai eleinte a manga-iparban dolgoztak, műanyagbábukat gyártottak egy-egy sikeres képregényhez. Aztán stúdiót nyitottak, ahol művészet és merchandising békés együttélése mellett dolgoznak.
Gainax - Nadia The Secret of Blue Water [TV], 1990 |
'91-ben azonban a japán gazdaság pörgése megállt, a nagyfilmeknek egy jó időre befellegzett. Kifizetődőbbnek látszott az erős merchandising tevékenység valamint a konzolpiac bevonása. A manga-anime duó a kilencvenes években trióvá alakult, bekapcsolódott a számítógépes játék is. Ha tehát valami mangaként sikeres volt, biztosak lehetünk abban, hogy készült belőle számítógépes játék is, és viszont. A Gainax például teljesen visszavonult az eredeti animegyártástól, és szinte kizárólag "melléktermékekkel" foglalkozott, az USA-ba exportálva szakképzett programozói, szakértői munkaerejét.
Az animének ugyanakkor mindig jobban oda kellett figyelnie a büdzsére, mint a képregény-iparnak. A két (három) műfaj parazitizmusának következménye, hogy az a manga és a játékok rovására megy, vagyis ezek bevétele teszi kifizetődővé az animét.
Miyazaki Hayao - Porco Rosso, 1992 |
A kilencvenes évek lejtmenete után az ezredforduló után ismét erőre kapni látszik a japán rajzfilm. Noha az optimista előrejelzések az amerikai és európai térhódításról eddig nem váltak be, az mindenképpen bíztató, hogy mint a világban mindenütt, még tart a nagy Animációs Bumm. Az anime-ipar a kétes színvonalú de eladható sorozatokkal tartja fent magát, ilyen a Pokémon, amelynek egyik epizódjában annyi zavaró effekt volt, hogy mintegy 700 gyerek lett teljesen rosszul a készülékek előtt. A másik nagy siker a Sailor Moon. Emellett számos nosztalgia darab is születik (a Disney-trükk: amit gyerekkorodban láttál, mutasd meg a te gyerekeidnek is, a most piacra kerülő harmadik Astro Boy széria), valamint olyan remekműveket, mint a Chihiro Szellemországban.
Jól megvagyunk a következő világháborúig!
(köszönet a világhálónak, Vágvölgyi B. Andrásnak és Varró Attilának -
Mónika)