alapok

Hokuszai - ukiyo-e, 1814
A Budapesti Japán Alapítvány kurta, háromnapos rendezvényt tartott a kb. másfélszáz férőhelyes Örökmozgóban. Az előadássorozat célja az volt, hogy hivatalosan is bemutassa a hatalmas hiperpopuláris-szubkulturális-nagyipari-kézműves-régi-új japán képregény- és rajzfilmkultúrát és -ipart. E mindenséget pedig Pest egyik legkisebb mozijába, az Örökmozgó látta jónak bemutatni.

A vállalkozás szűk keresztmetszetére hamarosan fény derült. Az Örökmozgó dugig telt rajongókkal, levelezőlisták, fanklubok tagjaival, akik, kissé csalódottan vették tudomásul, hogy a szűk 3-szor egyórás vetítésidőben nem egészen azt kapták, amit vártak. Az utolsó vetítésen például a manga-isten, Tezuka díjnyertes rövidfilmjeit mutatták be, amelyeknek annyi közük van a híres animékhez, mint a Füles rejtvényújságnak.

Ja igen, két dolog: 1. a manga a japán képregény. az anime a japán rajzfilm, amely általában a mangából készül. 2. az anime (mint a Dragon Ball sorozat) nem erőszakos és szexista. A japán kultúrára általában jellemző a nyugatitól idegen őszinteség, és kevésbé elfojtott ábrázolásmód valamint az eltérő szimbólumrendszer, amire a nyugatiak kevésbé vevők. Gagyik pedig mindenhol születnek.

De még a leggagyibb animében is több a spiritusz, mint a százszámra gyártott nyugati gyerekblődlikben, mert Japánban a manga és anime alapvetően minden korosztálynak szólhat, és nagyobb tisztelet és figyelem övezi, mint bárhol másutt a világon. (És ennek nyomán persze a beléfektethető pénz is nagyobb.)

Arról, hogy egyrészt a mangát és animét ismerők számára mennyire evidens, és a nagyközönségnek mégis mennyire ismeretlenek ezek az alapfogalmak és alapállítások, legyen itt példaként a most bemutatott Chihiro szellemországban Miyazaki-anime hivatalos (!) magyar honlapjából egy részlet (http://www.chihiro.hu/main.html): "A japán animáció, amelyet animének neveznek, többnyire science-fiction témákkal foglalkozik, többségük erőszakot és szexuális képzelgéseket is tartalmaz, ezért a műfaj kedvelői főleg a fiatal férfiak köréből kerülnek ki." A filmet egyébként a Disney gondozza.

A háromnapos rendezvény előadója Rintaró (vagy Rin Taro) rendező és Matsutani Takayuki, a Tezuka Produkció vezérigazgatója voltak. A Tezuka-cég Japán egyik legrégebbi és leghíresebb képregény- és rajzfilmgyártója. Matsutani, aki a névadó manga-atyaúristen Tezuka Osamu munkatársa és barátja is volt egyben, a manga kialakulásának történetéről beszélt. A japán képregény alapvetően két forrásból ered, a hagyományos japán képzőművészet valamint az amerikai 30-as 40-es évekbeli képregény szülötte. (A japán neveket, szavakat az egyszerűség kedvéért az angol fonetika szabályai szerint írtuk.)

prehistória, a manga kialakulása

Okamoto - punchi-e, 1910-20
Hihetlen de igaz: a szövegbuborék már a 13. században ott lebegett a szórakoztató állatmesékben. Egy másik részük a vásárokon került a közönség elé, ahol fatáblákra rajzolt képeket mutogattak, és az, aki vásárolt az árusok egyéb portékáiból is, a másik oldalra állhatott, ahol elolvashatta a képekhez tartozó szövegeket.  Az Edo-korszak végén, a szamurájok idejében (1603-1867) vált a sokszorosítható, fanyomatos 'ukiyo-e' a képi kifejezés népszerű és hagyományos műfajává. Az ukiyo-e nagymestere Hokuszai Katsushika volt, aki egyik képsorozatát a beszédes Hokuszai mangája (Hokusai no Manga, 1814) címen adta ki.

1862-ben Charles Wirgman jelentette meg Jokohamában a Japan Punch magazint, amely humoros, aktuális karikatúrákat tartalmazott (az angol Punch magazin mintájára). A neves grafikus, Ippei Okamoto (1986-1948) ilyen 'punchi-e'-kkel kezdte, majd amerikai tanulmányútjáról hazatérve, Rakiten Kitazawával karöltve megismertette japán honfitársaival az óceán másik felén dívó comics-ot. Kialakult tehát a japán képregény, a manga, amelynek mozgóképesítése az anime.

Fleischer - Betty Boop, 1930
Az első sikeres anime az 1918-as Szeitaro rendezte Monotaro volt. A két világháború között a történelem az animáció nagy nyugati úttörőinek, Walt Disneynek és Max  Fleischernek kedvezett. Disney Hófehérkéjével bebizonyította, hogy a rajzfilm nézettségében is vetekedhet az élőfilmmel. Mint a magyar Macskássy Gyula és csapata (köztük a leginkább disney-s, Dargay Attila) a kezdet kezdetén Tezuka Osamu is árgus szemekkel falta a Disney-műveket, és leste el a mozgatás, animálás trükkjeit. Tezuka szereplői a Disney (Miki egér, Donald kacsa) valamint Fleischer (Szupermen, Betty Boop) alakjaiból születtek. A nagyszemű Betty Boop például könnyen összetéveszthető egy korabeli japán karakterrel.

Tezuka, a mindenható

Tezuka - Új kincses sziget, 1947
És Tezuka megteremtette a manga-univerzumot. Az ő rajzaiból, képregényeiből nőtte ki magát mindaz, amit ma mangának és animének nevezünk. A nagy szemek például, amelyek sokáig meghatározói voltak az animének az ő figurái alapján terjedtek el. A manga-karakterek alig gesztikulálnak (ha dühösek, remeg a szájuk), a szemek fejezik ki az érzelmeket. Tezuka formai újítása lényegében az, hogy az addigi, statikus képregényből  a filmes eszközöket felhasználva (plánváltás, montázs, ritmus) vagy imitálva (mozgást kifejező csíkozás) dinamikusabb, érzelmileg telítettebb képregénytípust alakított ki.

Emellett tematikailag is megalapozta a manga-univerzumot, a sci-fitől (Astro Boy) az állatmesén (Kimba, a fehér oroszlán) át a szexig (Cleopatra, Queen of Sex), vagyis mindent kipróbált. Ő készített elsőként többszáz vagy -ezer oldalas képregényeket. Tezuka, mint a kortársai közül rengetegen, Nagaszaki és Hirosima után egy új, szebb világot kívántak teremteni, amelynek alapvető üzenete a békevágy volt (a kormány a háborúban harcias, propaganda-mangákkal élesztgette a gyilkolási kedvet).

Tezuka, Rintaro - Kimba [TV], 1965
- Animátori karrierem négyéves koromban kezdődött, amikor lemásoltam egy Popey figurát - vallja Tezuka, aki később anatómusként is ledoktorált, a Toei Productions-szel szerződött, a már akkor is legnagyobbnak számító filmstúdió 1957-ben alapított animációs részlegéhez. A már ismert manga-ka (manga író/rajzoló) első filmje, a Monkey King (Alakazam the Great) Japánban sikert aratott ugyan, de az amerikai kritikusok nagyon lehúzták, állítólag a szinkron miatt. A rajongók azóta is nagyon érzékenyek a filmeket szerintük teljesen lebutító szinkronra.

Tezuka nem robotolt évtizedekig a Toei-nél, mint sokan kortársai közül, hanem 1962-ben kiszállt, és megalapította a Mushi stúdiót (a Tezuka Prod. jogelődjét). Rájött ugyanis, hogy a közönség már a tévé előtt ül, érdemes tehát, az amúgy is manga-sorozatokon felcseperedő japánokat ott is elkapni.

Astro Boy és a televízió

Tezuka, Rintaro - Astro Boy [TV], 1963
Rintaro rövid előadásában elmondta, hogyan oldották meg a televíziós gyorstermelés kiváltságait. A full-animationnel ellentétben, ahol a sztenderd előfilmhez hasonlóan 24 kockából (frame) áll egy másodperc, ők csak nyolccal dolgoztak. A dolgot azzal dobták föl mégis, hogy a mozgás elejét (mondjuk egy ütést) egy frame-ből hozták ki, a maradék 7 frame pedig a megütött zuhanására jutott. Evvel és még egy apró színezéses trükkel (az egyik kockát eltérő színnel festettek ki) alakult ki a kabukira (színházi műfaj) is oly jellemző asszimetrikus dinamika. (Az ütés egy villanás, míg a zuhanás repülés).

Megszületett hát Astro Boy (Tetsuwan Atom), az első igazi, nemzetközi animehős.  Egy robotfiú, aki 15 megatonnás kapacitás alatt nem áll le vitatkozni senkivel. Legújabb sorozatából, a 2003-as szériából egy kis ízelítőt is mutattak az Örökmozgóban. Az első és utolsó epizód alapján elmondható, Astro Boy még mindig a régi, igazi öngyújtó van a bokájában. És ami fontosabb: annak ellenére, hogy ebben is, mint annyi más szuperhős sztoriban, sosem kell félnünk attól, hogy elbukik a hős, az Astro Boy alapsztorija (tudós apja/készítője elgázolt fia mintájára készítette, majd kitagadta, mert végülis egy robot) egy picivel azért többet nyújt, mint mondjuk az Atom Anti. A sorozat volt egyébként az első visszatérő hősökkel, különálló epizódokból felépített tévészéria.

Az NBC, amely már naggyá tette az Astro Boyt az Államokban, segített a következő nagyfilm, a Kimba, a fehér oroszlán (1965) mangából animére való adaptálásában is. (A filmet jól megvágatta az NBC. Az amerikai ollók csattogására Miyazakiék már jobban odafigyeltek. A Chihirót jegyző rendező, nem engedte a vágóasztalhoz az amerikai forgalmazókat.) A siker nem maradt el, és a Mushi Productions a legnagyobb animációs stúdióvá vált, vezető szerepre tett szert a szakmában is, mérvadó szerepét jól jellemzi, hogy jóideig csak utánozni tudták. Tezuka még mindig hezitált az orvosi és a rendezői/produceri pálya között, vissza is vonult, amíg '70-ben meg nem alapította a Tezuka Productions-t, de a továbbiakban főként mangákat rajzolt és producerkedett.

Monkey Punch - Arsene Lupin, 1979
A mester 1989-es haláláig folyamatosan dolgozott. A nyolcvanas években a szerzői rövidfilmekbe vetette magát, ahol először a neves Zágrábi Animációs Fesztiválon, majd Annecy-ban vitt el egy-egy rövidfilmjével fődíjat. (mindkettőt bemutatta a Budapesti Japán Alapítvány: Jumping; Broken Down Film) Tezuka így mindent elért, amit a filmszakmában el lehet érni. Halála után róla nevezték el az első manga-múzeumot.

A 60-as években néhány kivételtől eltekintve többnyire a gyerekekre volt nyitott a piac. A 70-es évekkel jött el a váltás, amelynek legnagyobb hatású képviselője a francia író, Maurice Leblanc Arsene Lupin című nagysikerű könyvéből mangára adaptált Lupin-sorozat (Rupan sansei) alkotója Monkey Punch volt. Lupin kalandjaiból tévésorozat, és számos film is készült, zenéjét a harmincéves születésnapra újramixelve 1998-ban is kiadták olyan zenészek közreműködésével, mint Japán első ska zenekara a Tokyo Ska Paradise. A Lupin-széria realisztikus jeleneteivel, szarkasztikus humorával meghódította a felnőtt korosztályt is.

Szükség is volt a bizonyításra. Maga a 'manga' kifejezés Japánban sem feltétlenül pozitív. Komolytalan, gyerekes, semmitmondó, idétlen jelzőjeként is használják, használták. Előfordult, hogy feldühödött szülők mangákat égettek, mondván hülyíti a gyereket. A manga-múzeum építésével, a manga és az anime nemzetközi sikerével párhuzamosan ezek az ellenérzések jórészt megszűntek, és a japán állam is felfedezte magának országimázs teremtő erejét, így bekerülhetett a kabuki és a no mellé, mint saját hazai művészeti forma.

a mechák

Kanada Takeyuki - Gundam 8th Team, 1996
A hatvanas évek végén új szelek kezdtek fújni. A sci-fi világszerte megugró népszerűségével együtt a japán háztartásokban is megjelentek a mechák, az óriásrobotok (a 'mechanical'-ból), az amerikai Transformersek japán elődjei. Soha nem látott kiborg-invázió vette kezdetét, Astro Boyt felváltották a távírányítású monstrumok, amelyek az univerzum bármely pontján megütköztek egymással. Az 1966-os Tetsujin 28-ban jelentek meg először, amelynek kiforrott, 1979-es reinkarnációja a Mobile Suit Gundam lett. Ekkor szabadult el a pokol, az amúgy igényes MS Gundam űropera jó néhány sorozatot és mozifilmet megért, és számos mutációja lett, merchandising remekmű is, a plasztik robotbábuk elárasztották a fél világot.

A Tezuka-cégnél dolgozó Matsumoto Leiji volt kiemelkedő művésze ennek az érának, a fantáziadús mechák megrajzolója, tervezője az Uchu Senkan Yamato (Star Blazers, 1979) című sorozatban bizonyított rendezőként, és számos filmben részt vett mint tervező, közöttük a Rintaro jegyezte Galaxy Express 999-ében is.

80-as évek, a cyberpunk és -szex

Nagai Go - Kekko Kamen, 1990
Az igazi nagy robbantások azonban csak ezután jöttek. A 80-as években megjelent a videó, és ez újabb, minden eddiginél nagyobb piacot jelentett. A kizárólag videón forgalmazott animék az OAV-ék azaz original animated videók. A pink eiga (a stílusos élőfilmes szoft pornó) mellett a manga is belecsapott a lecsóba. Nagai Go mangáiban (például a Kekko Kamen) meztelen szuperhősnők verik rommá a pompás vaginájukba meredő nácikat vagy akárkiket, és így tovább.

1984-ben megszületett a nagy vihart kavart Dragon Ball, az azóta kis hazánkban kereszteshalált halt, remekműnek valóban nehezen tekinthető sorozat, amelynek alkotója Toriyama Akira felpörgetve az eredeti kínai Ming-dinasztiabeli pikareszk epikát, számos látványos harcjelenetet iktatott a szériába. A korszakra amúgy is jellemző volt, hogy a megnövekedett keresletre való tekintettel mindent adaptáltak, ami az útjukba került.

Az animék animéje, vagy legalábbis a legismertebb japán rajzfilm az Akira. Ridley Scott 1982-es Szárnyas fejvadásza a legtermékenyebben Japán földön hatott. Ha valakinek hiánya támadna William Gibson vagy Bruce Sterling sztorikból a cybor-animék ontják magukból a jobbnál jobb meséket. A szellemország, a legendák kora, vagy a távoli jövő után egy új világ született meg a 80-as években: a virtualitás világa, túl az óperencián - az új transzcendencia.

A több sci-fi díjjal is jutalmazott Otomo Katsuhiro filmjei (Bubble Gum Crisis; A.D. Police) a cyber-korban vahol 2050-ben (+/- 10 év) játszódnak egy világégés utáni Neo-Tokyóban vagy Neo-Hongkongban. Új stílust teremtett az Akirával, és a 80-as évek számos újítása neki köszönhető. Az Akira után részt vett két anime-antológiában (Neo-Tokyo, Robot Carnival), amelynek egyes epizódjait a legnagyobbak készítették (lehet kopizni: Rintaro, Kawajiri Yoshiaki, Fukushima Atsuko, Kitazume Hiroyuki, Lamdo Mao, Omari Hidetoshi, Morimato Kaji, Umetsu Yasomi, Kitakubo Hiroyuki és Takashi Nakamura). Részt vett a Rintaro rendezte Metropolisban, idén pedig új, a viktoriánus angliában játszódó filmmel, egy retro cyberpunkkal (steampunk), a Stemaboy-jal jelentkezik, amely az idei év legigényesebb animéjének ígérkezik.

Shirow, Oshii - Ghost in the Shell, 1995
A Shirow Masamune álnév mögé rejtőző manga-ka a nagysikerű Ghost in the Shell (Kokaku Kidoutai, [Szellem a páncélban], 1995; a mozifilmet Oshii Mamoru rendezte) szerzője, számos manga (Orion, Appleseed, Black Magic) alkotója. Nála az emberi és a gépi világ határai elmosódnak, kiborgjai arról monologizálnak, hogy ők vajon emberek-e vagy szimpla gépek, hihetnek-e betáplált emlékeiknek. Shirow világa szomorú skizofrén világ, Oshii filmje pedig a film noir-os, titkosügynökös, végzetes kimenetelű cyberpunk filmek csúcsa.

A 80-as évek animéje mindezek mellett azért másról is szólt. Nakazawa Keiji egy hirosimai túlélő tapasztalait rajzolta mangába, majd Mari Masaki rendezővel animébe gyúrta (Hotaru no haka, [Szentjánosbogarak temetője], 1983) látványos és borzasztó eredménnyel. A második világháborús filmek mellett számos szépirodalmi novella-adaptáció is született, bizonyítva, hogy a rajzfilm bármelyik téren képes felvenni a versenyt az élőfilmmel.

az új éra

A 80-as évek közepétől két meghatározó stúdió tűnt fel a japán rajzfilm horizontján. A Gainax az első otakuk (otaku: a mangák megszállottja, manga-fan, otthon ülő békés alkat, de azért előfordult már, minden tisztes családban megesik, hogy kislányokat darabolt fel egy-egy olvasmányélmény hatására) alapította stúdió, vagyis az első generáció, akik már kizárólag a hipermodern Japán manga-világában nőttek fel. Első alkotásuk az Otaku no video (Otaku-videó), amely az otakuk dokumentarista szelf-eposza, egy átlagos figuráról, aki lassan otakuvá válik. A Gainax tagjai eleinte a manga-iparban dolgoztak, műanyagbábukat gyártottak egy-egy sikeres képregényhez. Aztán stúdiót nyitottak, ahol művészet és merchandising békés együttélése mellett dolgoznak.

Gainax - Nadia The Secret of Blue Water [TV], 1990
Sci-fiben (Oneamitsu No Tsubasa Oritsu Uchu, [Honneamise szárnyai]) és történelmi témákban egyaránt utaznak, megteremtették Nadiát, a 90-es évek kedvenc manga-hősnőjét (Nadia, a kék víz titka), aki Nauszikától, a Miyazaki-hőstől hódította el a kitüntetést. Megemlítendő még az ugyancsak kiemelkedő Shin Seiki Evangelion sorozat is.

'91-ben azonban a japán gazdaság pörgése megállt, a nagyfilmeknek egy jó időre befellegzett. Kifizetődőbbnek látszott az erős merchandising tevékenység valamint a konzolpiac bevonása. A manga-anime duó a kilencvenes években trióvá alakult, bekapcsolódott a számítógépes játék is. Ha tehát valami mangaként sikeres volt, biztosak lehetünk abban, hogy készült belőle számítógépes játék is, és viszont. A Gainax például teljesen visszavonult az eredeti animegyártástól, és szinte kizárólag "melléktermékekkel" foglalkozott, az USA-ba exportálva szakképzett programozói, szakértői munkaerejét.
Az animének ugyanakkor mindig jobban oda kellett figyelnie a büdzsére, mint a képregény-iparnak. A két (három) műfaj parazitizmusának következménye, hogy az a manga és a játékok rovására megy, vagyis ezek bevétele teszi kifizetődővé az animét.

Miyazaki Hayao - Porco Rosso, 1992
A másik stúdió, a Miyazaki Hayao és Takahata Isao alapította Ghibli Stúdió. A két művész együtt kezdett a Toeinél még a hatvanas években, és végigjárták az anime-ipar szamárlétráját, és jópár diáklázadáson is megfordultak. Míg azonban Miyazaki nemzetközileg is népszerű lett (Szomszédaim, a totorók, Porco Rosso, A szél harcosai, A vadon hercecegnője, Chihiro Szellemországban), Takahata a háttérben mozog. Producerkedik, csinált egy-két filmet (Ponpoko, 1994),  és emellett számos Miyazaki filmben is részt vesz. A Ghibli egyébként kakukktojás az anime-iparban, bájos, de rendkívül bölcs filmeket csinálnak, jó adag marxizmussal, környezetvédő szellemben, és nem kérnek a játékokból meg az egyéb gagyikból. A Ghibli az egyetlen stúdió, amely az amerikai szuperprodukciókat leelőző bevételeket hoz a konyhára.

A kilencvenes évek lejtmenete után az ezredforduló után ismét erőre kapni látszik a japán rajzfilm. Noha az optimista előrejelzések az amerikai és európai térhódításról eddig nem váltak be, az mindenképpen bíztató, hogy mint a világban mindenütt, még tart a nagy Animációs Bumm. Az anime-ipar a kétes színvonalú de eladható sorozatokkal tartja fent magát, ilyen a Pokémon, amelynek egyik epizódjában annyi zavaró effekt volt, hogy mintegy 700 gyerek lett teljesen rosszul a készülékek előtt. A másik nagy siker a Sailor Moon. Emellett számos nosztalgia darab is születik (a Disney-trükk: amit gyerekkorodban láttál, mutasd meg a te gyerekeidnek is, a most piacra kerülő harmadik Astro Boy széria), valamint olyan remekműveket, mint a Chihiro Szellemországban.

Jól megvagyunk a következő világháborúig!

(köszönet a világhálónak, Vágvölgyi B. Andrásnak és  Varró Attilának -
 Mónika)