Mi inspirált arra, hogy filmet forgass a II. világháborúban harcoló magyar katonákról?
Mindig is a történelem, elsősorban a magyar történelem szerelmese voltam. Nagyon sok történelmi könyvem van itthon, valamint szeretek kutatni, mélyíteni tudásomat egy-egy történelmi eseménnyel kapcsolatban. Ilyenkor az adott korhoz kapcsolódó filmeket is felkutatom, megnézem. Mielőtt elkezdtem az Elfelejtett nemzedék forgatókönyvét írni, számos könyvet olvastam a második világháborúról, azon belül is a magyarországi eseményekről, de sajnos csalódnom kellett, mert magyar filmet nem nagyon lehetett találni ebben a témakörben. Ezért elhatároztam, hogy ennek az időszaknak egy nagyon kis szeletét megmutatom a nézőknek.
Mi indított eredetileg a rendezés felé?
Gyerekkorom óta szerettem a filmeket, emlékszem, már akkor is kitaláltam filmszerű történeteket. A felismerés pedig főiskolásként ért, amikor a Dunaújvárosi Főiskolára jártam, és az egyik tanárom mondta, hogy ha van kedvünk a szaktársaimmal, akkor csináljunk kisfilmet egy németországi filmfesztiválra. Ezen a fesztiválon elnyertük a legjobb kisfilm és a legjobb filmzene díját. Onnantól tudtam, hogy ez az én utam. Külön érdekessége a történetnek, hogy az akkori szaktársam volt Krajczár Martin és Zoller Zsolt, akik nemcsak abban a projektben voltak benne, hanem a mostani filmemben is oroszlánrészt vállaltak.
Aracsi Norbert, Jászberényi Gábor, Cservák Zoltán / Fotó: Péterfy Bernadett
A történelmi filmeknek jellemzően mindig van üzenete a kornak, amiben készült. Az Elfelejtett nemzedékét hogyan fogalmaznád meg?
Szerintem minden történelmi filmnek, legyen az háborús film vagy egy teljesen más történet, minden esetben kötelessége bemutatni, hogy nem fekete vagy fehér az adott történelmi esemény. Az emberek gondolkodása hajlamos efelé irányulni, de ez nem így van. Minden cselekedetnek, legyen az jó vagy rossz, oka van. Emberi drámák, történetek húzódnak meg a háttérben. A gonosz ember sem volt mindig gonosz, valami eljuttatta oda, hogy azzá váljon. Mindemellett ott van a választás lehetősége is. Mi pont ezt mutatjuk be azzal, hogy az adott helyzetekben hogyan döntenek a szereplőink. Talán ettől lesz valóságos és tragikus az Elfelejtett nemzedék.
Nem nagyjátékfilm, de az ábrázolt korszak és a téma miatt is adja magát, hogy a filmedet a Természetes fényhez hasonlítsa az ember. Mi a véleményed Nagy Dénes történelmi megközelítéséről?
Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Nagy Dénes is készít egy háborús filmet. Elsősorban azért, mert szükség van rá, hogy erről a korszakról különböző filmek, különböző megközelítéssel készüljenek. Mindkét film szembenézés a történelmünkkel, de mindegyik más aspektusát mutatja be. Ahogy mondtam, egy háború se lehet fekete vagy fehér, ezt a Természetes fény is tökéletesen ábrázolja. Miután híre ment, hogy készül Dénes filmje, sokan azt mondták nekem, hogy nem jó, ha egy időben más háborús film is készül az országban, mert elviszi a figyelmet az egyik a másikról. Erről azt gondolom, hogy bármennyire is kicsi ország vagyunk, bőven megfér egymás mellett több film is az adott korszakról. Hiszem, hogy minden film megtalálja a helyét és közönségét a világban. Nagy Dénes filmje a Berlinálén Ezüst medvét nyert, úgy az Elfelejtett nemzedék pedig az HBO Maxon mutatja meg magát.
György Zoltán Dávid / Fotó: Péterfy Bernadett
Mennyi kutatómunka kellett a korszakról ahhoz, hogy autentikusnak érezd a filmed? Milyen forrásokat használtál fel?
Mivel alapból sokat olvastam és kutattam a második világháború után, így könnyebb volt belekezdeni a forgatókönyvbe. Az első verzió körülbelül fél év alatt készült el. Ez a fél év arról szólt, hogy kiválasztottam a számtalan cselekmény közül mi az, ami belefér egy 25 perces kisjátékfilm történetébe. Ezután pedig felkerestem szakértőket, akik továbblendítették a film forgatókönyvét a hitelesség útján.
A főhőshöz hasonlóan te is Székesfehérvárról származol. Van családi vonatkozása a karakternek?
Családi vonatkozása nincs, de nagyon szerettem volna, ha kötődik a film a szülővárosomhoz. Plusz elrejtettem a film képi világába egy hozzám kapcsolódó információt, amit majd egyszer talán felfedek.
A filmben előkerül egy katona által írt búcsúlevél. Akadtak a kezedbe valódiak? Ha igen, milyen hatással voltak rád?
Nagyon sok megrázó levelet olvastam, legyen az a Don kanyarból hazaküldött búcsúlevél, vagy csak egy szülinapi köszöntés. Mindegyiknek megvan a maga drámája. Volt olyan, ami hetekig velem maradt, eszembe jutott, annyira megrázó. Ezeket a leveleket olvasva közelebb kerülünk az egyéni tragédiákhoz, melyekből én is merítettem, és megjelenítettem a kisjátékfilmünkben. Ezek a beépített információk segítenek a nézőnek emberivé tenni a bemutatott karaktereket.
Cservák Zoltán/ Fotó: Péterfy Bernadett
A film NFI támogatás nélkül készült. Hogyan jött össze a költségvetés?
Független filmként a költségvetés először probléma volt, hiszen egy történelmi kisjátékfilm önmagában is drága. Az első költségvetésünk tízmillió forint volt, ezt elkezdtük leszorítani. Nyilván ilyenkor a költségvetés csökkentése érinti a film tartalmát is, csiszolni kellett a forgatókönyvön. Végül hétmillió forintos költségvetéssel dolgoztunk, amiből kivette a részét Székesfehérvár Megyei Jogú Városa és a Pákozdi Katonai Emlékpark is, valamint ez a film nem készülhetett volna el a CineArt Stúdió, Verebélyi Gábor és Gundy Kristóf támogatása nélkül. Azt szoktam mondani, hogy ez a költségvetés kisjátékfilmhez sok, háborús filmhez kevés. Felmerül a kérdés, hogy ekkora költségvetésből, hogyan lehet leforgatni egy háborús történelmi filmet. Azt gondolom, hogy megtaláltuk azt a szűk keresztmetszetet, amiben ez a film létezni tud, úgy, hogy senki sem mondja meg mennyiből készült.
Meddig készítettétek elő?
Fél évig készítettük elő a filmet. Ennek az időszaknak az egyik legnagyobb kihívása a hiteles ruhák beszerzése volt.Nagyon kevés olyan ruha van, amit hitelesen lehet használni a filmben, gondolok itt a koszolás, esetleges egyéb nyomok, szakadások megvalósítására. Szerencsére Füle Zoltán és a Red Line Cinema kisegített minket ezügyben.
Meddig tartott a forgatás? Mi volt a legnagyobb kihívás benne?
Öt nap volt a forgatás, plusz egy nap utóforgatás. A legnagyobb kihívás a negyedik napon állt elő, amikor eleredt az eső és az addigi havat teljesen elolvasztotta. Aznap nem csak a forgatás állt meg, hanem a havat is sürgősen pótolnunk kellett.
Kalotai Dániel operatőr / Fotó: Péterfy Bernadett
Mire emlékszel vissza a legszívesebben a forgatásból?
Rendezőként az egyik meghatározó pillanat az volt, amikor az egyik drámai jelenet úgy sikerült, hogy magam is megkönnyeztem a rendezői monitor előtt. Ott már tudtam, hogy jó úton indultunk el.
Milyen élmény volt az egykori pákozdi harcmezőn, egy valódi lövészárokban forgatni?
Először is itt megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Krajczár Martinnak a segítséget, aki összekötött a Pákozdi Katonai Emlékparkkal, valamint az emlékpark munkatársainak, Dr. Görög Istvánnak és Molnár Nellinek, akik nélkül ma ez az interjú sem létezhetne. Nekik köszönhetően forgathattunk ezen a helyszínen, ami nagy segítséget jelentett, hiszen megvolt már előre a helyszín, nem kellett lövészárkot ásnunk. Amikor először jártam ezen a helyszínen, én is beültem a lövészárokba. Ez is nagyban segített megélni, vajon milyen lehetett akkoriban az atmoszférája. Őszintén mondom, nem kívánom senkinek. Azonban a forgatókönyv megírásában sokat segített.
Hogyan találtál rá Cservák Zoltánra, miért őt választottad a főszerepre?
Zolit már láttam korábban kisfilmekben, és nagyon tetszett az a természetesség, amivel megformálja a karaktereket. Volt egy videos casting, amiben megerősítette az elképzelésemet, hogy neki kell játszani a film főszerepét.
Jászberényi Gábor / Fotó: Péterfy Bernadett
Jászberényi Gábor és Hajduk Károly korábban A martfűi rémben játszottak összekapcsolódó szerepeket. Volt hozzá köze, hogy őket ketten választottad a fiú katonatársainak?
Nagyra tartom mindkettőjük munkásságát, mind színházban, mind pedig filmen. Amikor megkerestem őket, akkor még nem tudtam, de ők barátok az életben is. Nem tagadom, nagyon örültem ennek a hírnek, mert a filmben is van egyfajta baráti viszony kettejük karaktere között. Nagyon pontosan kijön ez a film során. Nagy élmény volt a közös munka.
Kalotai Dániel operatőrrel az előző kisfilmeden (Emlékezz rám) is együtt dolgoztál. Milyen a viszonyotok?
Danival jó pár évre visszanyúlik a munkakapcsolatunk. Barátok is vagyunk, így mindig élmény közösen dolgozni valami projekten. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a közös munkák során tudatosan építjük a karrierünket. Fontos, hogy egy rendező és egy operatőr megértsék egymást, így sokkal gördülékenyebben mennek a forgatások.
Az Elfelejtett nemzedékkel már több hazai és nemzetközi fesztiválon is nyertetek díjat. Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Összességében nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, legtöbbször a film végén az a reakció, hogy még nézték volna. Szerintem a nézők részéről ez nagyon pozitív, mert sikerült azt átadni, amit szerettünk volna. A filmnek most jön majd a nagy megmérettetése, hiszen nagyközönség először az HBO Maxon fogja látni.
Hajduk Károly, Cservák Zoltán / Fotó: Péterfy Bernadett
Hogyan jutott el az HBO Max-ra a kisfilm?
Egy nagyon hosszú fesztiválszezon után, ahol korlátozottan láthatják a nézők a filmet, szerettük volna, ha a film eljut a nagyközönségez is. Megkerestünk az HBO-t, hogy megmutassuk nekik, mit készítettünk független filmként. Nagyon kedvesen fogadtak minket, és legnagyobb örömünkre elfogadták a filmet. Nekik köszönhetően május 1-től tizenöt országban mutathatjuk be az Elfelejtett nemzedéket.
Korábban azt nyilatkoztad, hogy az Elfelejtett nemzedék előtanulmány lehet egy nagyjátékfilmhez. Ez hogy áll most?
Igen, abban biztos vagyok, hogy egyszer az életben még fogok háborús filmen dolgozni, de valószínűleg nem az Elfelejtett nemzedék folytatása lesz ez. Megvan hozzá a tapasztalat, amit még hasznosítani fogok valamikor.
Min dolgozol jelenleg?
Egy új forgatókönyvön dolgozom, de erről még nem árulhatok el semmi konkrétat.
