A szlovák és magyar Media Desk irodák együttműködése nyomán szervezett kétnapos előadássorozatra a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál kísérő eseményeként került sor egy multiplex moziban. Az évtizedes filmfejlesztési tapasztalattal bíró Cleary szépen kidolgozott anyagot adott elő az elsősorban kelet-európai közönségnek, előadását végig igyekezve interaktív mederben tartani, illetve jól megválasztott filmbejátszásokkal illusztrálni.
Sajnos az idő szűkössége miatt tervezett előadásának legfeljebb, ha a felét prezentálta élőben, de a résztvevők utólag megkapták a teljes anyagot. A kurzus rövid bevezetéssel kezdődött, a meta-műfajokon (tragédia és komédia) és azok alfajain keresztül megismertük a klasszikus generikus csoportosítást. Ezután némi elmélkedés következet arról, miért is előnyös zsánerekben gondolkodni – azon túl persze, hogy a nézők részéről kimagaslóan a legnagyobb igény a zsánerfilmekre mutatkozik.
Kiderült továbbá, ha nem lett volna világos, hogy a filmes műfajok folyamatosan fejlődnek, a nézők tanulnak, „narratív gyorsírási” módszerek alakulnak ki, miáltal a történeteket hatékonyabban tudjuk elmesélni. Hogy a jó műfaji filmek mégsem válnak unalmassá, és folyamatos igény mutatkozik rájuk, a régi írói dogmára vezethetők vissza: a sztori lehet kiszámítható, de a karakterek soha.
A műfaj definiálása sokféleképpen lehetséges. Talán a legcélravezetőbb a tartalom (miről szól) és a hatás (mit érez közben a közönség), ezeken túl pedig esetleg a forma, illetve a helyszín (hol történik) szerint meghatározni egy film műfaját. Persze bármiféle konkretizálás bonyodalmakba ütközik, miután a rendszerezés óhatatlanul szubjektív. De ezek a kategóriák azok, amik a történeten és a filmkészítők szándékain alapulva próbálnak fogódzkodót nyújtani.
A tartalom és a hatás további kategóriákra bontható. A tartalmat meghatározza a cselekmény, a theme (a mai napig nem született erre kielégítő magyar szó, legyen jobb híján tárgy), helyszín és karakter cél. A közönségre gyakorolt hatást befolyásoló tényezők a tónus, a point of view (nézőpont), stilisztikai megoldások és a karakter szükség. Minden filmes zsánernek megvannak a sajátos tényezői, tehát létezik akciófilmes cselekmény, akciófilmes tárgy, akciófilmes helyszín és így tovább. Ugyanígy léteznek romantikus komédiákra jellemző stilisztikai megoldások és tónusok. Ezek az elemek nehezen kombinálhatóak műfajok között – akciófilmes cselekményből kilógnának az intenzív lelki élettel bíró romantikus karakterek.
|
|
A romantikus komédia és a thriller műfaji keveredése |
Az előadás legérdekesebb részei a műfaji cselekményveze-tés, illetve a műfaji karakterekről szóló hosszabb etapok voltak. Számos érdekes példával szolgált Cleary a műfaji konvenciókra.
Talán a legérdekfeszítőbb példa a Psycho volt, ahol Hitchcock tudatosan kevert össze két zsánert (a heist filmet és a pszichothrillert) és cserélt főszereplőt (és karakter point of view-t) a film felénél. A zuhanyozós jelenetet és az azt követő szinte valósidejű „takarítást” Cleary zseniális kommentárjaival elemezte, rámutatva, mennyire profin oldotta meg a rendező a nem mindennapi feladatot.
A Grosse Point Blank (Otthon, véres otthon) részletes elemzésével pedig a romantikus komédia és a thriller műfaji keveredésére mutatott rá. Cleary nyilván nagy horror-rajongó, mivel a második napon hosszan elemezte a zsáner különböző jegyeit illetve hatásmechanizmusát. Bizonyára nem véletlenül: a műfaj reneszánszát éli Európában is, a közönsége egyre nagyobb, miközben az elkészítés költségei más műfajokhoz képest viszonylag alacsonyak.
Nem gyakori, hogy egy kétnapos előadás végén az ember úgy érzi, túl rövid volt. Stephen Cleary nagyszerű előadó, és a résztvevők komoly és remekül hasznosítható tudással lettek gazdagabbak.
Nem kizárt, hogy az Arista idén hazánkba is elhozza egyik mesterkurzusát. Nagy szükség lenne rá, a Genre előadás profizmusából ítélve sokan profitálhatnánk belőle.
Köszönet illeti a hazai Media Desket, hogy nyolc magyar forgatókönyvírót vendégül látott a pozsonyi rendezvényen.
