Atom Egoyan

Atom Egoyannak meglehetősen sűrű programja volt november 15-én. A kora délutáni sajtótájékoztató és az esti díszbemutató között ugyanis megrohamozták az újságírók. A filmhu tudósítójának – negyedmagával – rögtön a sajtótájékoztatót követően sikerült néhány kérdést feltenni a direktornak. Negyedmagával, ugyanis a „round table” interjúk (azaz amikor négy-öt kérdezőt tizenöt perc erejéig rászabadítanak egyetlen válaszadóra) célja, hogy kíméljék az interjúalanyt, ugyanakkor biztosítsák, hogy a mondandó több helyen is megjelenjen, úgy, hogy mégis jellemezze őket valamiféle exkluzivitás. Amolyan mini-sajtótájékoztatók „kiváltságosoknak”.

Műfaj és szerző

„Megkövetelte” a noirt Colin Firth és Kevin Bacon a filmben

Az igazság fogságában a sztárok világába kalauzolja el a nézőt. A Rupert Holmes bestsellerén alapuló bűntörténetben egy fiatal újságírónő könyvet írna az ötvenes évek kiváló nevettető párosáról és arról a rejtélyes gyilkosságról, amely végül véget vetett a komikusduó együttműködésének. A film tehát hamisítatlan neo-noir Hollywoodról. A műfaji filmezésnek célja van Egoyan életművében, állítja a film producere, Robert Lantos, aki azt szerette volna, ha Egoyan kilép a nagyközönség elé, úgy, hogy közben megőrzi egyéni stílusát is.  A játékban Egoyan is benne volt: a rendező szerint a kor (azaz az ötvenes, illetve hetvenes évek), a bűn és a sztárkörnyezet, a régmúlt titkaiban való kutakodás „megkövetelte” a noirt. „Hollywoodról akartunk hollywoodi stílusban filmet csinálni, ehhez pedig rendezőként szükségem volt bizonyos stíluselemekre, például a narrátorhangra, mint a film noir egyik legfontosabb eszközére. A stílusjegyek elsajátításához rengeteg film noirt és neo-noirt néztem meg és elemeztem, például Alan J. Pakula filmjeit.”

A műfaji kísérletezés nem újdonság a kanadai rendezőtől. „Azok a filmjeim, amiket az Eljövendő szép napok előtt forgattam egészen mások, mint a mostaniak. Ha úgy vesszük, az utóbbi három filmem mindegyike műfaji film. A Felicia utazása például felfogható úgy, mint egy thriller. ”

Az alkotók természetesen kínosan ügyelnek arra, hogy hangsúlyozzák, a legújabb Egoyan-alkotás szorosan illeszkedik az életműbe. A sajtóanyag szerint például Az igazság fogságában formailag hasonlatos a direktor korábbi munkáihoz: a szerkezet töredezett, a cselekmény több idősíkon fut (a jelen, azaz a hetvenes évek, és a múlt, az ötvenes évek), és persze ott az elmaradhatatlan rejtély. Ugyanakkor Egoyan legfrissebb filmje - az előzőekhez viszonyítva – könnyed szórakozást ígér, ezúttal a néző  megkapja a kulcsot a rejtélyhez és a film sokat veszít abból a titokzatosságból, ami a rendező eddigi filmjeinek legtöbbjét jellemezte. „A filmjeim zömében a rejtély megmarad filozofikusnak. Ebben az esetben azonban mivel műfaji filmről van szó, feltétlenül adni kellett egy követhető szerkezetet, és a legvégén a titok megoldására is szükség volt. A néző nem érezheti úgy, hogy becsapták. Így aztán Az igazság fogságában eltér a korábbi filmjeimtől, elvégre azzal, hogy a klasszikus hollywoodi nyelvezetet használom, arra csábítom a nézőt, hogy adja fel magát és gondolkodás helyett hagyja magát sodródni a történet által kiváltott érzelmekkel” - fejtette ki a filmhunak Egoyan.

Híresek és gazdagok

Atom Egoyan örmény származásával kapcsolatban elmondta, komoly szerepet játszott abban, hogy filmezni kezdett. „Rendkívül asszimilált környezetben nőttem fel, de ismertem az örmény történelmet és annak letagadását is.  Próbáltam a történelem tudatos tagadása ellen küzdeni, így aztán az identitáskeresés, vagy az identitás helyreállítása központi szerepet játszott az életemben. Úgy gondolom, hogy a filmjeimben - még ebben a sok szempontból kivételnek számító mostaniban is - van egy olyan történet, amit egyes szereplők le akarnak tagadni, miközben mások arra törekszenek, hogy kiderítsék, vagy elmondják az igazságot.”

Jut a rajongásból A rendező és a főszereplők Cannes-ban

Egoyan megjegyezte, hogy Az igazság fogságában esetében számára a legszemélyesebb dolog az embereknek a hírességekhez való viszonya. „Ebből az egészből az a legfontosabb, hogyan gondolunk azokra, akikért rajongunk, és hogyan viszonyulunk az igazsághoz - vagyis, hogy milyenek is bálványaink a valóságban. Éppen ezért volt fontos, hogy az újságírónő karakterét átírjuk. A nőnek az eredeti Holmes-regényben nincs korábbi kapcsolata a komikusduóval. Én viszont úgy éreztem fontos, hogy érintve legyen a komikus-páros történetében. A filmben tehát a lány gyerekkorában szerepelt egy percre a showban, ami azért lényeges, mert miközben meg akarja ismerni az igazságot, szépen lassan minden figuráról kiderül, hogy más, mint amilyennek mutatta magát, vagy amilyennek eredetileg hitte. Így változik meg az újságírónő nézőpontja is a film végére, és ezért értékeli át magában az egész történetet."

Atom Egoyan szerencsésnek érzi magát, mivel saját bevallása szerint nincs érintve a hírességek és rajongóik ellentmondásos viszonyában. „Nem számítok hírességnek, legfeljebb Örményországban. Nyugodtan mászkálhatok a városban, intézhetem ügyes-bajos dolgaimat, nincs rajtam az a nyomás, hogy felismernek. Ellenben, ha Colin Firth-szel, vagy Kevin Baconnel (Az igazság fogságában két főszereplője) utazom, az egészen más helyzet. Akkor elég sok eljut hozzám is az őket övező rajongásból.”

A tizenöt percnyire szabott interjú legvégén a rendező megnyugtatta az őt faggató újságírókat, hogy továbbra is megmarad a rejtélyek iránti szeretete. A beszélgetés idején például leginkább az foglalkoztatta, hová és hogyan tűnik el a hotelben szerzett szájban oldódó mentolos lapocska teste.