Az Oscar-magánakciót Bokor Attila, az 56 csepp vér rendezője a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál idei közönségdíjának átvételekor jelentette be. Bokor a sajtótájékoztatón - alkotótársai jelenlétében - elmondta: tisztában vannak vele, hogy Magyarország hivatalos nevezése Pálfi György Taxidermia című munkája, ám az a film, amelyet egy héten át vetítenek az Egyesült Államokban (a musical október 26. és november 2. között volt látható, egy jobbára külföldi filmeket játszó kisebb moziban), nevezhető bármelyik Oscar-díjra, néhány kivételtől eltekintve. Ilyen például a Legjobb idegennyelvű film díja, amelyre országonként szigorúan csak egy alkotás delegálható – ráadásul ennek határideje október 1-én lejárt..
Neki is szegeztük Bokornak a kérdést, hogy miként lehetséges ezek után (tehát a Taxidermia kiválasztását követően, ráadásul novemberben) az 56 csepp vér nevezése. Bokor félreértésre gyanakszik – hasonlóképpen reagált Vezér Éva, a Magyar Filmunió vezetője, aki egyébként érdemben nem kívánta kommentálni a magyar musical Oscarért folyó küzdelmét. "Az 56 csepp vér elsősorban a zenei díjakért száll versenybe: így például a Legjobb betétdal vagy Legjobb musical kategóriában, ám annyi pályázatot adunk be, amennyit csak tudunk: rendezői, produceri, operatőri díjért is indulunk, sőt Kaszás Attila emlékét is megtiszteljük azzal, hogy a Legjobb férfi főszereplő kategóriájában versenyeztetjük.” - tájékoztatta a filmhu-t a 80-as években a UCLA-n rendezői szakot végzett (többek között a Kerülőutak-at jegyző Alexander Payne évfolyamtársaként) Bokor.
Kérdésünkre, hogy a színpadi környezet és a tévéközvetítéseket idéző formanyelv behozhatatlan hátrányt jelent-e az egészen más típusú musicalekhez szokott amerikai döntéshozóknál, Bokor egészséges önbizalomról árulkodó választ adott: “Az eddigi reakciók alapján a többség értette a filmet. Volt UCLA-s osztálytársaimtól félve kérdeztem: nem zavaró a mikroport és a díszletvilág? De megnyugtattak, hogy amint beindul a történet, semmi nem zavarta meg őket, egyrészt a sztori, másrészt a színészi alakítások miatt. Sokaknak meg egyenesen Lars von Triert juttatta eszébe a film.” A 80-as években a Color zenekar tagjaként feltűnt Bokor elárulta a filmhu-nak, hogy muzsikusi vénája ellenére a musical műfajának nem feltétlen rajongója: “sokszor erőltetettnek tűnik, ahogy megakasztják a sztorit a dalra fakadással” - mondta.
Elmondása szerint ezért válhatott szükségből erénnyé, hogy a színpadi környezet miatt eleve stilizált környezetbe kerüljön a történet, így az énekbetétek sem hatnak idegenül. Ezen kívül a rendező szerint szerencséjük, hogy bár a musicalek ismét “benne vannak a levegőben” (népszerűségüket mutatja a High School Musical című tévéfilm amerikai sikere), idén még sem készült annyi, hogy az 56 csepp vér-nek ne lenne esélye labdába rúgni mellettük. Persze a siker nem csak a film minőségén, hanem a lobbierőn és az ezt fedező pénzügyi háttér lehetőségein múlik – figyelmeztettük Bokort. “Sajnos a kinti tapasztalataimból tudom, őrületesek a marketingköltségek. Mi a minimumot tudjuk vállalni ebből, aztán vagy horogra akadunk vagy nem.”
Végül a rendezőt azzal igyekeztük provokálni, hogy vajon a jelölés mögött húzódnak-e “hátsó szándékok” - természetesen a mostanában oly divatos médiahekkelésre, s az ehhez hasonló marketingfogásokra gondoltunk, amelyek célja az Oscar-jelölés helyett inkább a hazai média meghódítása. “Tiszták a szádékaink, bár nem tagadjuk, azt szeretnénk, ha minél több emberhez eljutna a film, akár Magyarországon, akár külföldön.” - deklarálta az 56 csepp vér rendezője, aki hozzátette, sok a fanyalgó hang a szakmában, ám ezekkel nem tud mit kezdeni: a nevezés kapcsán semmilyen tisztességtlen eszközzel nem éltek, másrészt mindenki számára ott a lehetőség, hogy elinduljon azon az úton, amire ők filmjük népszerűsítésével ráléptek.
