Az utóbbi években azonban Mundruczó felfedezettjét több magyar rendező is vászonra kívánta, és Tóth Orsi törékeny figurájához úgy hozzátapadt az áldozati szerep, mint az általa megformált filmes (és színpadi) karakterek ruhájához az erőszak mocska.
Mundruczó filmjében, a Szép napokban:
A filmtörténetben ez nem ismeretlen, a sztárság korai évtizedeitől fogva megszokott jelenség a figura és a színész összeolvadása. Mindebből nem csak a színész, de a filmek is rengeteget profitálnak, hiszen a korábbi élmények felelevenednek a nézőben: elég meglátnunk a vásznon a Szép napokból, a Johannából vagy a Deltából ismert törékeny lányt, máris az elesettség, kiszolgáltatottság és áldozattá válás képzeteit társítjuk a karakteréhez.
Johannaként:
Ha megpillantjuk Tóth Orsit a vásznon, joggal kezdhetünk aggódni a szereplő sorsának alakulásáért, mert borítékolható, hogy nem a menyasszony pompájával és dicsőségével távozik majd a történetből a film végén, ahogy például Tarantino nőfigurái teszik azt az amerikai számos filmjében.
A Deltában:
Az erőszak áldozatává váló, elesett nő megrázó alakja tíz év alatt védjegyévé vált napjaink magyar filmjének, s bár a Mundruczó-rendezéseket plasztikus naturalizmusban még nem sikerült felülmúlni, legutóbbi filmjével Szász János is versenybe szállt: A nagy füzetben egy egész tanknyi szovjet katona találja meg a magyar film és a szexualitás viszonyát egy személyben megtestesítő színésznőt.
A Nők férfiak nélkül prostituáltja:
Tóth Orsi egy ikon számunkra. Nem meglepő, hogy alig egy évtized alatt túlnőtt a határainkon, az iráni rendezőnő, Shirin Neshat után az olasz Frederico Brugia és a holland Ricky Rijneke is vele forgatta első nagyjátékfilmjét. Ha a színésznő jó kezekbe került, akkor hamarosan Európa számára is ikonná válhat.
