- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

Boros Zoltán: Tanúi vagyunk annak, hogy az elmúlt fél évszázad történéseit mennyire nem ismerik az emberek, pedig fontos események szereplői még köztünk élnek. A történészek részben, az emberi tudat, a közvélemény még alig dolgozta fel mindazt, ami ebben a régióban a közelmúltban történt, bizonyos eseményekről ma is mindent el lehet hitetni az emberekkel és mindennek az ellenkezőjét. Meggyőződésem, hogy a levéltárak nem tartalmaznak elegendő információt, mert a döntések és az utasítások jó része szóbeli volt, megszólalhatnak viszont a szemtanúk, a résztvevők: akik még élnek, amíg még élnek.
 
A film az u. n. „Pitesti jelenségről” szól: 1949 és 51 között a pitesti-i és a szamosújvári börtönbe zárt fiatalokat kínzásokkal próbálták rávenni, hogy a kommunista hatalom feltétlen híveivé, manipulálható robotokká váljanak. Néhány hónapi kínzás után a megkínzottakat tették meg átnevelőnek és immár ők kínozták rabtársaikat.

Nemrég derült ki, Nagy Géza sáromberki (Maros megye) lelkipásztor nyugalomba vonulása után írt visszaemlékezéseiből, hogy ennek a kísérletnek magyar szenvedő alanyai is voltak. A „Ha túlélted, hallgass” c. könyv kéziratának olvasása után úgy éreztem, bűn lenne, ha a szélesebb közvélemény nem értesülne legalább most, fél évszázad után, a történtekről.
 
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

- Erdélyben, Romániában kiváló magyar filmes szakembereket élnek és dolgoznak. A kolozsvári Kötő Zsolt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzettje, nemzedékének egyik legkiválóbb operatőre, alkotó hozzáállása megalapozta a film képi stílusát. Kívüle Bukarestben Sánta Ádámmal és Berszán Árus Györggyel is forgattunk.

B. Nagy Veronika munkatársam és feleségem. Szerkesztője, riportere, koordinátora volt a filmnek, az ő kommunikáló készségének köszönhető, hogy megszólaltak a börtönőrök, börtönbeli mesterek is. Ő fogta össze az erdélyi városokra és Dél-Romániára kiterjedő forgatásokat.

Pál Antal vágó a román fővárosban végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, a klasszikus és a számítógépes vágás szinte minden titkát ismeri. Sajnos, ő a közeljövőben egy Dubai-i reklámstúdióhoz szerződik.
A film készítését a Magyar Történelmi Film Alapítvány és a Duna Televízió támogatta.

- Mi tette emlékezetessé a forgatást?

- A forgatókönyvet a film készítése közben az élet írta tovább. Ugyanis a főszereplő/rezonőr, Nagy Géza a bukaresti szekuritáté irattárában forgatás közben fedezte fel, hogy titkos szervezetük vezetője tulajdonképpen a titkosszolgálat megrendelésére szervezett kolozsvári fiatalokból magyar ellenálló csoportot a negyvenes évek végén.

Más. A halálra kínzott Hájek Zoltán testvére és rokonai most, 52 év után sem mertek nyilatkozni!

A legtanulságosabb fájó élmény, hogy a film készítése közben az események két szereplője elhalálozott. Ők már nem tudták elmondani, mi is történt velük. Aki a közelmúltról akar filmet forgatni, sürgősen lásson neki. Az idő nem áll meg.

- Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?

- Egyelőre csak a Nemzeti Filmiroda megalakulásával és a hosszadalmas nyilvántartásba vétellel szembesültem, de azt remélem, hogy ez az intézmény nemcsak a források felhasználását fogja ellenőrizni, hanem a filmesek érdekeit is szolgálni fogja, a szakmai kritériumok érvényesülését a csoportérdekekkel szemben.