Tudod ki Janovics Jenő? Nem? Semmi gond. Bár a filmtörténészek és a filmszakos egyetemisták számára alapvetés a személye, annak ellenére sem maradt fenn a köztudatban a neve, hogy a magyar film kezdeteinek egyik legnagyobb alakja volt. Bár életének hetvenhárom évéből csupán hetet szentelt a filmkészítésnek, produceri és rendezői munkája is felbecsülhetetlen hatással volt a magyar mozgóképre, műhelyéből került ki a teljes magyar némafilmgyártás közel egytizede, és világhírnévig jutó rendezők, színészek karrierjét indította el.

Az elmúlt években szerencsére egyre több szó esik a némafilmes mesterről. 2014-ben a Filmarchívum restaurálta az általa megteremtett kolozsvári filmgyártás egyik első darabját, A toloncot, amelynek angol nyelvű kópiája a New York-i Magyar Ház pincéjéből került elő, és amely Kertész Mihály (a későbbi Michael Curtiz, többek között a Casablanca rendezője) egyik első filmes munkája. 2022-ben ünnepeltük születésének 150. évfordulóját, ennek örömére a kolozsvári Filmtettfeszten konferenciát szenteltek neki, Erdélyben mozgóképmúzeumot alapítottak, és még ebben az évben kiadták a Magyarok Hollywoodban című könyvsorozat legújabb kötetét, Janovics Jenő - Egy élet a magyar kultúra szolgálatában, a színháztól a mozivászonig címmel, Kollarik Tamás és Zágoni Bálint tollából.

 

Janovics Jenő / fotó: Kolozsvári Állami Magyar Színház

Érdekes módon két év sem telt el, hogy újabb kötet jelenjen meg Janovicsól, amelyet szintén az a Zágoni jegyez, aki 2005 óta kutatja a producer által vezetett erdélyi filmstúdió történetét, de most Kurucz Márton társszerzőjeként, a Filmarchívum kiadásában. Kollarik könyve a kolozsvári szakember egész életét feldolgozza, a színészi és színiigazgatói hivatásától kezdve, a könyvszerzőn át, a producer-rendezőig, mindezt egy vastag, a szövegre koncentráló kötetben. A Filmarchívum kiadványa ezzel szemben képzőművészeti fotóalbum és a filmtörténeti könyv között lavíroz, és kifejezetten csak arra a rövid, de termékeny időszakra koncentrál, amelyet Janovics a filmgyártásban töltött.

A gyönyörű album első felében a korai életét és filmvállalkozói karrierjét mutatja be kronologikusan, a korszakok főbb filmjeinek mind külön részt szentelve, forgatási körülményekkel, szinopszisokkal, a korbeli újságok írásaival és jelenetfotókkal. Janovics kacskaringós utat járt be, bár Ungváron született, Budapesten nőtt fel, végül Kolozsvár nagyja lett - igaz, élete első felében ez a három város még nem három különböző, hanem mind egyetlen országhoz, Magyarországhoz tartozott. Izgága természetét mutatja az is, hogy filmes munkásságának hét éve alatt három filmgyártó céget is alapított. Miután igen gyümölcsőzőnek bizonyult együttműködése a francia Pathé céggel, és közös filmjük, a Sárga csikó Európa-szerte sikert aratott, saját vállalkozásba kezdett, a könyv pedig ennek mindhárom korszakát alaposan tárgyalja.

A kötet második fele tematikusan dolgozza fel Janovics filmes munkásságát, külön fejezetet szentelve azoknak a filmes tehetségeknek, akiket ő fedezett fel - hiszen Korda Sándoron és Kertész Mihályon túl Garas Mártont és Fekete Lászlót is ő adta a magyar filmnek, egy másik fejezet pedig mint az első magyar filmcsillagok producerét mutatja be - és ebből van bőven: Beregi Oszkár, Berky Lili, Csortos Gyula, Jászai Mari és Ódry Árpád (akiről az SZFE házi színpadát is elnevezték) mellett még sok neves színész kap saját oldalt a könyvben.

Külön-külön fejezetekben ismerhetjük meg Janovics filmrendezői, filmszínészi és mozitulajdonosi munkásságát, de nagyobb lélegzettel mutatja be Janovics - szintén tipikusan kelet-európai - hanyatlását és annak körülményeit is, hiszen a ’30-as, ’40-es években, többek között zsidó származása miatt, gyakorlatilag kitörölték nem csak a film, de a színházi világból is.

Bár érdekes, közérthető és alaposan megírt könyv Janovics munkásságáról és arról közegről, ami az 1910-es években körbevette, a Filmarchívum albumának legszembetűnőbb erénye kétségkívül a design, amely kézbevételkor azt üzeni, hogy minőségi és korszerű tartalomra számíthatunk. Az alkotók el mertek szakadni az itthon hasonló köteteknél gyakran használt régies stílustól, világos-és középbarna színtől és a betűtípus is jóval modernebb, mint sok hasonló témájú mű esetében.

 

A borító a közösségi médiában is gyakran használt lilás-kékes színárnyalatú, alatta azonban Janovics három filmstúdiójának logóját megjelenítő, dombornyomott szövet keménykötés rejlik, méghozzá nagyon karakteres élénk kék színben, amely aztán következetesen köszön vissza a könyv belső szerkesztésében is. A Taschen kiadványokra emlékeztető, változatosan és ötletesen tördelt albumban legalább olyan fontos szerepet kapnak a fotók, mint a szöveg: porték, képkockák, a korszakra oly jellemző színezett filmtekercsek, néhol dupla oldalt is teljesen betöltő jelenetfotók viszik közelebb az olvasót ehhez az nagyon izgalmas korhoz.

Az album megjelenésére már nem sokáig kell várni, harmonika játék kísérte bemutatójára a Margó Irodalmi Fesztiválon kerül sor május 25-én.


Janovics Jenő - A kolozsvári filmgyártás megteremtője
Szerzők: Zágoni Bálint, Kurucz Márton
Felelős szerkesztő: Ráduly György
Szerkesztő: Barkóczy Janka
Szakmai lektor: Margitházi Beja
Szakértők: Geréb Anna, Hussein Evin, Jávor István, Szegfü András, Torma Galina
A kötetet tervezte: Cuba Gergő
(Nemzeti Filmintézet Közhasznú Nonprofit Zrt. - Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2024)

 

Janovics Jenő - Három filmstúdió hét év alatt

Első alkotását francia tudásának köszönhetően Európa egyik legnagyobb filmvállalatával, a Pathé-val együtt készítette el (tanulságos látni, hogy a francia cég ma is létezik), akik olyan alkotásokat kerestek, amelyek nemzeti jellegzetességeket is mutattak, azonban a nemzetközi közönségnek is érdekesek lehetnek. Janovics színházigazgatóként szinte mindig színdarabokat dolgozott fel, így jó érzékkel a Sárga csikó című népszínművet választotta, amelyből aztán valóban több mint száz kópia pergett világszerte, és Magyarországon is hatalmas nézőszámot produkált - igaz, a film reklámozását az is segítette, hogy valós tragédia történt a forgatás alatt. Amikor a Szamoson való átkelés jelenetét forgatták, a társulat egyik fiatal színésznője, Imre Erzsi több száz bámészkodó és a teljes stáb szeme láttára fulladt vízbe, a megdöbbentő eseményt később a mozitulajdonosok felhasználtak a film reklámozása kapcsán.

A tolonc

A tragédia nem szegte kedvét, a Pathé-val készített film hatalmas sikere után Janovics felbátorodott, saját lábra állt és megalapította a Proja Filmet, ahol a forgatásokon már nem kellett alkalmazkodni a külföldi cég igényeihez. Itt még nem saját maga terítette a filmeket, hanem kor egyik legnagyobb forgalmazó cége, a Projectograph (ennek és saját vezetéknevének ötvözéséből alakult ki a Proja név), de minden egyebet az ő vállalta csinált a kolozsvári színház színészeivel, díszletei között, az épület mögött felállított műteremben. Megszerezte a fiatal Kertész Mihályt, aki egy év alatt három filmet forgatott és Garas Mártont is, aki ugyanennyit készített el már az első évben. Ehhez a korszakhoz kötődik A tolonc is Kertész rendezésében, amely az elmúlt években kalandosan jutott vissza Magyarországra.

Csupán két évet élt meg első saját filmgyártó vállalata. A Projectograph-tól való leválás után a forgalmazást is ő intézte, és Corvin Film elnevezésű új cégének megnyerte az ifjú Korda Sándort, aki Budapesten írt filmkritikákat, Janovics cégében azonban rendezni és forgatókönyvet kezdett írni, és gyakran gyártásvezetői munkát is vállalt. A cég egyre nőtt, terjeszkedett, a kolozsvári stúdiói s egyre nagyobbá vált, Budapesten is felhúztak egyet a Róna utcában. Később ugyanott állt a MAFILM, jelenleg pedig a TV2. A Corvin, az angol Pinewood és az olasz Cinecitta után Európa harmadik legnagyobb filmvállalatává nőtte ki magát.

Azonban, ahogy szinte minden XX. századi magyar sikertörténet esetében, itt is közbeszólt a háború (ebben az esetben az I. Világháború), és Kolozsvárról már nem tudta tartani a kapcsolatot a budapesti teleppel, így azt eladta Kordának és Pásztory M. Miklósnak, maga pedig új céget alapított Transsylvania Filmgyár néven. A háború végével azonban ő sem tudta tartani a lépést a beáramló német és amerikai filmekkel és megint teljes idejét a színháznak szentelte.