2004. 12. 16. SoSa
Christophe Barratier elsőfilmje, Franciaország hivatalos Oscar-nevezettje, a Kóristák, nemcsak a mozikban, de a lemezboltokban is aratott. Bruno Coulais a rendezővel közösen jegyzett filmzenéje helyet követel magának a produkcióban, hiszen végig elevenen pulzáló része az egésznek. Olyannyira, hogy a Les Choristes zenéje elnyerte az Európai Filmakadémia által a legjobb filmzenének megítélt Európai Filmdíjat.
A kórus legszebb szopránja a 12 éves Jean-Baptiste Maunier |
Mindez nem volt elég, mert hiába a film nemes alapvetése, miszerint énekelni bárki, még a legelvetemültebbek is megtanulhatnak, a bonyolult dallamok, különösen a vegytiszta szopránszólók lemezre éneklése profikat kívánt. Barratier és Coulais bejárta egész Franciaországot, míg Lyon-ban megtalálta a Saint-Marc Intézet fiúkórusát. A véletlen műve vagy a Sors keze, hogy a kórus legszebb szopránja, a 12 éves Jean-Baptiste Maunier nemcsak hangilag felelt meg a főhős, Pierre Morhange szerepére, de színészként is kitűnően bevált.
A Bulgarian Symphony Orchestra közreműködésével elkészült soundtrack, amelyből eddig közel 1 milliót adtak el Európában, méltán számíthat a magyar közönség elismerésére is. A Les Choristes album mind hangulatában, mind emelkedettségében tökéletes karácsonyi ajándéknak ígérkezik. A húsz kórusmű majd háborítatlanul, mindössze néhány apró párbeszédfoszlánnyal tördelve hömpölyög végig a lemezen. A kristálytisztán felröppenő éteri dallamokban ott lapul a film muzsikává szelídített mondanivalója, a gyermekkor tisztasága és az elveszett ártatlanság fölött érzett nosztalgia. Az album talán egyetlen szépséghibája, hogy itt-ott kísértetiesen emlékeztet a „new age” és „progresszív” jelzőkkel illetett Karl Jenkins amúgy besorolhatatlan, ámde korántsem kispályás zenei project-jére, az Adiemusra.