Hotel EP.P.: Persze túlzás azt állítani, hogy egy nézővel is beérem. Tudom, hogy szerte a világban sok Parn-rajongó van. Nem mondanám, hogy szimbolikusak lennének a filmjeim, inkább a filmnek, mint egésznek van egy többletjelentése. Egyszerűen csak őrült történeteket akarok mesélni. Ezekbe mindig bele lehet magyarázni dolgokat, de végül nem az a fontos, hogy mit akar mondani a film, hanem hogy hogyan mondja.

filmhu: Éppen a „hogyan”-nál merül fel: ön rendkívül változatosan alkalmazza a különböző technikákat akár egy filmen belül is. Milyen koncepció alapján teszi ezt?

P.P.: Például a Reggeli a fűben című munkámban négy különálló  novellát dolgoztam fel, s más-más technikával különböztettem meg őket. A Hotel E esetében vizuálisan választottam el a két különböző világot, amit bemutattam. Mert a megértést nem a gondolatokon, hanem az érzelmeken keresztül próbálom létrehozni. A vizuális világgal, a színekkel, a hangokkal, inkább az emociókra próbálunk hatni. Azért használok többes számot, mert egy egész team dolgozik ezen, melyen belül a rendező mindenkiért felelős. A karaktereket és a grafikákat én találom ki, de egy külön festőt bízok meg a színterv elkészítésével, ami később meghatározza az egész filmet. A zenéket sem a film alá vágom, hanem már jó előre kiválogatom, és a forgatókönyvben rögzítem őket. Ezt fordítom le később a storybord-ban a képek nyelvére. Ezen néhány ember ugyanolyan gondosan dolgozik, mint később a végleges filmen. Itt kell gondolni a beállításokon és a karaktereken túl a zörejekre is, hiszen el kell dönteni például, hogy a cipőkopogásnál lerajzolom a cipőt, vagy elég, ha csak a sarok kopogását hallod.

filmhu: Mi a véleménye a digitális technikáról?

P.P.: A számítógép csak egy eszköz, akár a ceruza. Ma már a rajzfilmkészítést el sem lehet képzelni enélkül, de ez az alapkoncepción nem változtat. Más lapra tartozik a háromdimenziós képek létrehozása, amikkel teljesen új világot lehet teremteni. Ma divat tökéletesen lekoppintani a való világot. Ez a dolog már odáig jutott, hogy főszereplőként akár rég halott színészeket is alkalmazhatnak. Nos ez az az irány, ami engem nem érdekel. Ami izgalmas lehet számomra, az a másik irány: olyan új világokat megalkotni, amik nem léteznek, és soha nem is létezhetnének. Persze ez nem jelenti azt, hogy eztán 3D-ben gondolkodom. Kipróbáltam, talán készítek egy-két háromdés reklámot, de egyelőre maradok a hagyományos technikáknál.

filmhu: Mi alapján fogja értékelni a versenyfilmeket?

P.P.: A legfontosabb, hogy a legjobb film kapja a fődíjat. Mert a film egy kompakt dolog. Nem tudom úgy nézni, hogy ez a leghosszabb, ez zeneileg, ez technikailag érdekes. Az egészet kell tekinteni. Természetesen, mivel többtagú a zsűri, az egyéni benyomásokból kompromisszumos döntést kell hoznunk.