Először a nyilvános vitákat hasonlították közös megegyezéssel az egykori közönségtalálkozókhoz, majd abban is egyességre jutott a rendező és a vitavezető, hogy a tavalyi rendszer az ideinél lényegesebben jobb volt - a naponta egyszerre több filmet és alkotót pellengérre állító metódust eleve elhibázottnak találták.

Elsőként a szponzorálásról esett szó, Báron érdeklődött arról, hogy nem okozott-e gondot a filmbe pénzzel beszálló autógyárnak, hogy moziban egy megállíthatatlan autó szerepelt. Gárdos a felvetésre azzal reagált, hogy egy autógyárnak nem is akkorra ellenkampány, ha az autója megállíthatatlan, bár hozzátette, hogy volt olyan potenciális szponzor, mely pont ettől a momentumtól rettent vissza.

Báron ezt követően a filmben szereplő lengyel színésznők után érdeklődött. Gárdos elmondta, hogy a szeretőt alakító Agnieszka Wagner hazájának egyik legünnepeltebb dívája. A következő kérdés a főhős (Kulka János) kettős életét érintette; Báron tudni szerette volna, miért űz két foglalkozást a főszereplő. Gárdos szerint a filmnek ez az egyik alapproblematikája. Mint kifejtette, Amerikában nem okoz gondot az, ha egy embernek három-négy szakmája is van, ebből követekezően három-négy életet él. Példának a festőt Gaugint hozta fel, aki polgári foglalkozását elhagyva 49 évesen kezdett piktorkodni, majd a szerepeket felcserélve kérdést intézett Báronhoz mondván nem gondolt-e még arra, hogy nem filmkritikusként fejezi be az életét, amire a válasz így hangyott: "csak napjában kétszer".

A következő kérdés e sorok írójától hangzott el, aki a Paudits Béla által megformált karakterrel kapcsolatban szerette volna megtudni, hogy a metaforikus alak, vajon melyik oldalon áll, démonként vagy valamiféle őrangyalként értelmezhető-e. Gárdos elmodta, ő a zsoké alakját Kháronnak, a révésznek tartja, aki a mitológia szerint a holtakat szállította át a túlvilágba.

A vitavezető párhuzamot vélt felfedezni a lengyel direktor Krysztof Kieslowski és Gárdos alkotása között, amit a magyar rendező nagyon megtisztelőnek tartott, és a Veronika kettős életét az egyik kedvenc filmjeként emlegette. Ezt követően a közönség soraiból szólt hozzá valaki, aki egy technikai kérdést vetett fel, nevesen, milyen módszerekkel lehet ábrázolni a direktor filmjét is jellemző párhuzamos világokat. Gárdos a zene kiválasztását és a képkezelést említette meg.

A vitavezető ezt követően az iránt érdeklődött, hogy miért éppen akkor vallja be kettős életét a főszereplő, amikor bevallja. Gárdos szerint dramaturgiailag helyénvaló volt az időpont megválasztása, Kulka éppen félúton van Krakkó és Budapest, vagyis a két élete között, ideális állapot arra, hogy megrendítő beismerését megtegye.

A következő kérdést ismét szerénységem intézte Gárdoshoz, felvetésem arra a jelenetre vonatkozott, amikor a Kulka feleségét alakító Fullajtár Andrea egy bárban a lengyel szeretővel lassúzik, miközben saját anyanyelvükön beszélnek egymáshoz némi angolt is belekeverve a dialógusba. A "hogyan értik meg egymást mégis, ha nem beszélik egymás nyelvét" kérdésre Gárdos elmondta, ezt a jelenetet nagyon jelentősnek érzi. Úgy gondolja, vannak olyan drámai szituációk az életben, amikor megdőlnek a nyelvi korlátok, és szavak nélkül is kommunikálhatnak egymással az emberek.

Báron a két nő között érzékelt leszboszi szálra kérdezett rá, mely elmondása szerint kissé zavarba hozta őt. A direktor szerint a "sorsközösség" akár egymás felé is sodorhatja a nőket; szándékosan nem varrta el a filmnek ezt a szálát, a néző ebből a szempontból is továbbgondolhatja az eseményeket. A vitavezető kidolgozatlannak érezte Fullajtár szeretőjének az alakját, a direktor azonban felhívta rá a figyelmet, hogy a film dramaturgiájának a lényege, a látszólag egyszerűnek tűnő képletekről bizonyosodik be, mennyire komplikáltak.

Báron sajátos olvasatát nyújtotta át a filmnek azzal, hogy egy "álom" elbeszéléseként értelmezte a mozit a film második harmadától. Vélekedését azzal támasztotta alá, hogy a főhős kétszer is a csodával határos módon marad életben. Másodszor, amikor autójával a fának ütközik, a film folytatását akár úgy is felfoghatjuk, hogy meghal, a film hátralévő része pedig valamiféle vízió.

A közönség soraiból is érkezett egy kérdés a szponzorációra vonatkozólag. A rendező elmondta, ma Magyarországon a filmgyártás a "béka feneke alatt van", majd elmesélte, hogy milyen furmányos utakon lehet pénzhez jutni. Az újabb kérdés a szereplőválogatásra vonatkozott, nevesen a főszereplő, Kulka János személyére. Gárdos kifejtette, a rendező legnehezebb és legfontosabb munkája a castingolás (szereplőválogatás - a szerk.). A szereplőket mindig egymáshoz keresi, fontos szempont, hogy passzoljanak egymáshoz. Mint kifejtette, az egyik szerep kiosztásánál tévedett, de azt nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik ez a szerep. A válogatás során 17 magyar színészt nézett meg, de amikor Kulka, jóllehet még a szerepet sem volt hajlandó megtanulni, belépett az ajtón, már tudta, hogy övé a szerep.

Báron a filmben megjelenített élethelyzetet egy 4o-5o éves férfi konfliktusának vélte, ezért zavarba hozta, hogy a mozi szerint Kulka mindössze 39. Gárdos megnyugtatta, hogy mindent gondosan kiszámoltak. Ezt követően a "közönségfilm" és a "művészfilm" összehasonlíthatóságának kérdése vetődött fel, amit a direktor "kritikusi találmányként" értékelt. Elmondta, hogy anno a Rocco és fivérei hatalmas közönségsikert aratott, kvázi "közönségfilm" volt, mára azonban filmklasszikus, akár művészfilmnek is tekinthető. Báron megerősítette a rendezőt, szerinte csak jó és rossz film között érdemes distinkciót tenni.

A közönség soraiból újabb kérdés érkezett, mely arra vonatkozott, hogy miért nem készítenek a magyar direktorok olyan filmeket, melyek az Életről szólnak. Gárdos elmondta, ő nem hajlandó kompromisszumokat kötni, a forgalmazókat pedig üzleti szempontok vezérlik. Báron kifejtette, a Valami Amerika, a Szerelem utolsó vérig vagy a Pizzás a mai magyar valóságról szól. Tovább folytatva gondolatmenetét, elmondta, amíg Amerikában minden idők legsikeresebb filmjei drámák (Elfújta a szél, Titanic etc.), Magyarországon, ha egy filmes biztos sikerre utazik, hagyományos vígjátékot kell készítenie. Gárdos csatlakozott az előtte szólóhoz, és beavatta a jelenlévőket abba, hogy Andy Vajnához pályázott néhány forgatókönyvével, és a szkriptjei nem jutottak el a producerig. Vajna főállásban fiatalokat foglalkoztat, akik az eléjük került műveket pontozzák, Gárdos az elérhető 1oo pontból mindössze 2o-at gyűjtött, így az első rostán sem jutott túl.

Végül a magyar filmek nemzetközi esélyeiről beszélgettek a jelenlévők. Báron azt fejtegette, hogy főként a filmdrámáknak vannak esélyeik Nyugaton, mert a magyar filmekkel kapcsolatosan a külföldi közvélemény a világfájdalmat várja el, ami pl. a Torzókat és a Werckmeister harmoniákat is átlengi. Gárdos csatlakozott az előtte szólóhoz, szerinte a Nyugat a hazai alkotásokban ezt keresi. Ebben a nagy egyetértésben zárult a két órára nyúlt vita.