Bereczkit azonban személyes okoknál fogva a bolondokháza megrajzolása foglalkoztatja, ugyanis az őrültek között ébredt rá arra, hogy van egy másik, metafizikai világ. A szerző alteregója, előző élete ezért Bereczki számára szinte teljesen lényegtelen ahhoz képest, amire a sakkozó, éneklő, táncoló, filozofáló bolondok között ébred rá. Engem, a megátalkodottan földhöz ragadt kritikust azonban egyáltalán nem izgat ez az irodalmi-filmes közhely-szín, én az embert szeretném látni és megérteni, aki fél kijönni a bolondok közül, aki retteg lejönni a varázshegyről a puszta országba. Csakhogy én nem számítok, én az utolsó utáni vagyok ebben a történetben.