filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Bagota Béla: A Frusztra a Hajónapló című televíziós kisjátékfilm-sorozat keretén belül készült el. Bodzsár István producer kért fel 12 fiatal magyar rendezőt és rendezőhallgatót a kisfilmek megvalósítására. A sorozat fő célja, hogy a kortárs magyar irodalmat népszerűsítse kortárs filmesek szemén keresztül a rendszerváltás tükrében.
Kemény István A Frusztra című novellája olyan alapanyagnak tűnt, ami jó ugródeszka lehet egy kisfilmhez a Balaton felé vezető vonatút és a kabinban kialakuló szorult helyzet miatt. Az már a novella kiválasztásakor látszódott, hogy az utazós cselekményszál nem fog kiadni 25 percet. A történetben a főszereplő el-elbóbiskol, innen jött az ötlet a visszaemlékezésekre. A vizuálisan változó, átalakuló dolgokra is volt egy motívum a novella végén, ez vezetett el ahhoz, hogy a főszereplő író helyett egy rajztanár legyen, akinek nagyon gazdag, mégis naiv vizuális fantáziája van. Ezek mind abba az irányba mutattak, hogy egy groteszk, szürreális elemekkel átszőtt mesét hozzunk létre, amiben az úttörőtábor világa van párhuzamba állítva a team-buildingekkel.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
B.B.: A kreatív stáb azokból alakult ki, akikkel a főiskolai munkáimat is forgattam korábban. Bodzsár Márkkal mindig együtt írom a könyveimet, a színészeket is együtt választottuk ki. Vass Gergővel nagyon sok vizsgafilmet csináltam közösen, ugyanez igaz Boros Lóci látványtervezőre, Kalicz-Mészáros Klári jelmeztervezőre, Horváth Eszter sminkesre, Zombola Péter zeneszerzőre és Szigethy Mártonra, aki a VFX-munkát koordinálta. Ragaszkodtam hozzájuk, mert tudom, hogy ők képesek minden energiájukkal a filmre koncentrálni és mivel számomra ez a film egy ismeretlen területre, a mese irányába vezetett, tőlük is nagyobb kreativitást igényelt a munka. Az animációs rendezőt, Bányai Zsuzsát Lóci ajánlotta, akinek szintén ez volt az első nagyobb feladata, ezért a munkatársaival kihívást láttak a munkában.
A film készítése során megismertem két nagyon rutinos versenyzőt is. György Jancsi asszisztens tapasztalata és empátiája nélkül nehezen ment volna végig a forgatás, Zányi Tamás hangmérnök fantáziája és munkabírása nélkül pedig nem lenne a film egy mese.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
B.B.: A televíziós pályázaton keresztül nyert a sorozat MMKA-s és MTV-s pénzt. A pályázati összeget felosztották az adott részek között. Az MTV kritikus helyzete majdnem beleszólt a sorozat gyártásába, de végül minden rész elkészült.
A mi esetünkben a gyártás nem olyan filmre számított, amit mi kitaláltunk. Ők televíziós kisjátékfilmeket szerettek volna készíteni, erre előugrottam egy olyan filmötlettel, amiben sok gyerek van, blue-box, vonat, animációk stb. A sorozat rendezői közül a legfiatalabbként kihívást láttam a dologban, de ez számukra kockázatot is jelentett a rutintalanságom miatt. Amikor megértették a célt, hogy egy nem szokványos tévéfilmet szeretnénk forgatni, akkor már nagyon gördülékenyen ment minden. Először dolgozhattam normális pénzből profi körülmények között, ami miatt nagyon szerencsésnek éreztem magam.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
B.B.: Az, hogy mindegyik színész el tudott jönni szerepelni és ebben sem kellett kompromisszumot kötnöm. A közös munka nagyon felszabadító volt, mivel nem iszonyúan drámai helyzeteket kellett felraknunk, ők is elengedhették egy picit a gyeplőt. Szuper volt, hogy kipróbálhattuk Takátsy Péter fiát, Fülöpöt Péter múltbeli alteregójaként. Az Anger Zsolttal történő közös munka is meglepetést okozott, aki teljesen képben van technikailag is a filmezéssel kapcsolatban. Ez egy hosszútávú élmény.
A legerősebb pillanat az volt, amikor a Balatonban állva az utolsó felvétel „Ennyi”-je után a stábtagok egymás nyakába ugrottak, mert tudtuk hogy készen vagyunk.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
B.B.: A főszereplő kisfiúról kiderült a forgatás második órájában, hogy nem szeretne ebben a filmben szerepelni, ami nagyon megnehezített mindent. A másik egy hatalmas gumicsúszda-élménypark volt, amit egy nappal korábban húztak fel egy kiválasztott helyszínünkön. A Coca-Colás mászófal nem annyira fért bele az úttörőtábor arculatába.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
B.B.: Bibliotheque Pascal, Czukor Show, Kolorádo Kid, Látogatás, Oda az igazság, Hunky Blues. És remélem, hogy a Nibelung-lakópark filmes feldolgozása működni fog a nézőknek.
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
B.B.: Ez egy televíziós kisjátékfilm, ráadásul egy felnőtt gyerekmese. Én már azon is meglepődtem, hogy versenybe került.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
B.B.: „Ki az őrült? Aki egy darab papírhoz ragaszkodik, vagy aki segíteni próbál rajta?”
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
B.B.: Nem nagyon volt ilyen, mert minimum napi 30 beállítást kellett felvennünk, egy ötnapos forgatás 25 perc esetében napi 5 perc hasznos anyagot jelent. A vonatos jeleneteket tudtuk részletesebben kidolgozni nagyon sok szögből felvéve.
{extrainfo}
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
B.B.: Szerintem ez teljesen felejtő.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
B.B.: Annyi, amennyien a TV-ben látták és amennyien a szemlén látni fogják. Szuper, hogy el tudott jutni ennyi emberhez.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
B.B.: Annak nagyon örültem két éve, amikor Császi Ádám Gyengébb napok munkája lett a legjobb kisjátékfilm. És annak is, amikor Bodzsár Márk és Szeiler Péter kisfilmjét is elismerték. Rájuk nagyon érdemes odafigyelni.
