Tény, hogy az amerikai stúdiófilmek vezetik a piacot

1992-ben kerültem a filmszakmába, mondhatni kívülről, a zeneiparból érkeztem. Amikor a fejvadászok megtaláltak, nem mondták meg, hogy pontosan miről van szó, csak annyit árulták el, hogy egy Nyugat-Európai szórakoztató ipari cég keres munkatársat. Végül csak rákérdeztem, hogy ,,azért ugye nem a cirkuszról van szó?”. Meglepődtem, amikor engem választottak, de amit én a hátrányomnak véltem, pont előnynek bizonyult, mert olyat kerestek, aki nem hoz magával rossz beidegződéseket, meglévő kapcsolatrendszereket. Aki azzal kezdte náluk, hogy ,,ő majd megoldja egy haverral okosban a dolgokat", az rögtön kiesett a rostán.

Ön viszont több mint két évtizedig maradt.

Akik velem egyszerre indultak, azok szinte mind húsz évnél tovább maradtak a szakmában. A filmstúdiók, akikkel együttműködtünk, hosszú távban gondolkodnak, a lojalitást és a tapasztalatot fontosabbnak tartják, mint az ifjúkori erőt.

Illusztráció / Az Uránia mozi (fotó: Uránia Nemzeti Filmszínház)

Hogyan festett a rendszerváltást követően a forgalmazási piac?

Az állami monopólium megszűnésével egy teljesen új piaci helyzet, konkurenciaharc alakult ki. Az amerikai stúdióknak is ebben az időben ugrott be először, hogy érdemes lenne világszerte körbenézni, így Magyarországon is. A 90-es évekig nem volt fontos számukra a világpiac, amikor kihoztak egy filmet, csakis az amerikai és kanadai közönséget célozták meg, annak ugyan örültek, ha más területekről is csurrant-cseppent valami bevétel, de nem tartották lényegesnek.

Ezzel párhuzamosan jött létre a Filmforgalmazók Egyesülete?

Az egyesület az 1990-es évek elején alapult, én 1996-ban csatlakoztam. Annak idején a filmtörvény megszületésénél is bábáskodott az egyesület a filmszakmai kerekasztalnál. Nem hiszem, hogy született volna azóta olyan törvény, ami százszázalékos, többpárti egyetértéssel ment volna át a parlamenten. Nagyon hosszú előkészítési munka vezetett a konszenzushoz, ami annak is köszönhető, hogy a filmszakmai kerekasztal minden érdeket figyelembe vett. Az egyesülettel érdekvédelmi célokat szolgálunk, de nem csak a piaci szereplők, hanem a mozinézők érdekeit is szem előtt tartjuk. A cél az, hogy ne álljon elő olyan piaci helyzet, ne születhessenek olyan döntések, amiket a nézők szenvednek meg, például jegyár tekintetében.

A jegyárak mennyire múlnak a forgalmazókon?

A jegyárat a mozik határozzák meg, ebbe nincs beleszólása a forgalmazóknak. Abba viszont van, hogy árban egyforma elbírálás alá essen egy magyar, egy európai vagy egy amerikai film, mondjuk ne legyen egyiken sem különadó. De ilyen volt a kulturális járadék este is, amelynek eltörlésében részben az egyesület is szerepet játszott. A gyakorlat az volt, hogy a 18 éven felülieknek szóló besorolást kapott filmek után lényegesen nagyobb járulékot kellett volna fizetni, ami ellehetetlenítette a megjelenésüket. Olyan magas volt a járulék-kötelezettség rajtuk, hogy a várható nézőszámok alapján nem lett volna érdemes bemutatni őket.

Illusztráció / Puskin mozi (fotó: Welovebudapest.com)

Jellemzően milyen arányban oszlik meg a bevétel a mozi és a forgalmazó között?

Erre nincs szakmai törvény, kétoldalú szerződést kötnek a felek. Az viszont általános gyakorlat, és ez nagyrészt megegyezik az európaival is, hogy egy mozgó skála alapján történik a jegyárból a járulékok levonásával keletkezett bevétel megosztása. Ez legtöbbször ötven és huszonöt százalék között mozog. Minél tovább van a film műsoron, annál többet kap a mozis, de közben fogy is a néző, mert jönnek az újabb filmek.

Hány forgalmazóból áll jelenleg az egyesület? Mihez kötött a tagfelvétel?

Jelenleg tizennégyen vagyunk, novemberben bővültünk új taggal. Régi szabály, de még mindig működik, hogy a jelentkezőnek legyen legalább két filmje. Szükség van egy bizonyos szakmai referenciára, mert azt szeretnénk elkerülni, hogy bárki beléphessen, aki azt mondja, hogy ,,majd lehet, hogy forgalmazni akarok", csak azért, hogy felborítsa a szavazati arányt. Nálunk nem piaci súlynak megfelelő a szavazási arány, akár kicsi, akár nagy forgalamzó, egy szavazata van mindenkinek. A tagsággal járó anyagi terhek viszont eltérnek, a kicsik sokkal kevesebbet fizetnek, a kezdők még kevesebbet.

Úgy vettem észre, hogy tavaly leginkább kisebb, projekt-alapú forgalmazók alakultak itthon, akik nem a nagyokkal próbálnak versenyezni. Az ön meglátása szerint is csak kisebbeknek van már hely?

Tény, hogy az amerikai stúdiófilmek vezetik a piacot, Magyarországon és másutt is. Ha ezeknek a stúdióknak van magyarországi képviselete, azokkal hosszabb távú szerződéseket kötnek, az előbb említett lojalitás alapján ezek általában jó hosszú periódusokra szólnak. Ezek a filmek így foglaltak, maradnak a magyarok, valamint a független amerikai, európai és egyéb filmek. De amíg az amerikai stúdiók tisztán üzleti alapon működnek, addig a független film ritkán tudja önállóan eltartani magát, támogatásra van szüksége. Ezért jobb ez a mozgástér a kisebbek számára, nincs szükség hozzá nagyobb tőkére.

2018 legnézettebb hazai filmje a Valami Amerika 3 volt (fotó: Vertigo Média)

Egyesületi szinten elégedettek a forgalmazók a jelenlegi támogatási rendszerrel?

A Nemzeti Filmalap marketing támogatása önmagában egy jó dolog, a rendszerben fejlődés, hogy létrejött, mert a Filmalap első időszakában még nem volt ilyen egyáltalán. A személyes véleményem, ami eltérhet az egyesületétől, az, hogy azt kell támogatni, ami jobban rászorul. A mai szisztéma szerint, amennyiben Filmalapos támogatással készült filmmel akar foglalkozni egy forgalmazó, akkor pályázhat erre, ha anyagilag részt vesz a marketing folyamatban.

Ez arányosan növekszik, ha többet tesz bele, több lehet az elnyerhető támogatás. De vannak olyan forgalmazók, akiknek eleve nincs pénzük erre. Én azt javasoltam, hogy a szervezet, ami támogatja a film megvalósulását, gondoskodjon arról is, hogy a film megfelelő formában és ideig elérhető maradjon a nézők számára. De ez nem ment át. Nem feltétlenül kéne mindent üzleti alapon elbírálni, ahogy mondjuk a verseskötetek kiadását sem aszerint támogatják, hogy hányan fogják őket elolvasni.

Mi lenne jó megoldás?

Támogatni kellene, hogy a filmek műsoron maradhassanak. Megoldás lehetne egy dedikált filmszínház, ami nem üzleti alapon, de persze nem is veszteségre utazva műsoron tartja ezeket a magyar filmeket.

A magyar filmek nézettségéről, illetve általában az itthoni nézőszámokról a sajtó, beleértve minket is, leginkább az egyesület honlapján megjelenő összesítésekből tájékozódhat. Önkéntesen vállalták magukra ezt a feladatot?

A statisztikai adatszolgáltatás egy érzékeny terület a szakmának. Nagyjából tíz éve előterjesztettünk egy ajánlatot, ami a filmszakma többi résztvevőjének is tetszett. Egy statisztikai adatszolgáltató rendszerre, szoftverre vonatkozott, ami egy sor kérdésre azonnali választ tudna adni. Az egyik gond az volt, hogy ezt meg kellett volna vásárolni, illetve az üzemeltetést, rendszergazdai feladatokat el kellett volna látni.

A hozzáférés limitálása is kérdéses volt, hiszen egy kis forgalmazó nem feltétlenül kíváncsi minden olyan adatra, amire egy nagy stúdió meg igen. Az lett a vége, hogy az egyesület maga most szolgáltat adatokat, a heti és a hétvégi eredményeket minden hétfőn és csütörtökön közzétesszük a honlapon. Ennek több baja is van, az egyik, hogy mivel önkéntes bevallású, a tagok maguk küldik az adatokat, az egyesület csak ezzel dolgozhat. A másik, hogy nem a teljes piacot fedi le, még ha van olyan egyesületen kívüli forgalmazó is, aki beküldi őket.

Illusztráció / A pécsi Cinema City mozi (fotó: Cinema City)

Felmerül a kérdés, hogy mennyire megbízhatóak így a heti nézettségi adatok.

Ha tájékozódni akar valaki, arra jó, de nem kőbe vésett. Nem hinném, hogy nagyon messze állnának a valóságtól, nem maradnak ki sokan a forgalmazók közül. De nem nevezhető teljesnek, sem pedig hivatalosnak, mert nincs auditálva. Idővel tudjuk a számokat pontosítani, a Filmiroda oldalán megjelenő, negyed-féléves bontásban akkumulált adatokkal összevetni. A közös munka eredményeként a Filmiroda is becsatlakozott az adatgyűjtésbe, a médiahatóságnak rendeletmódosítással sikerült elérnie, hogy a moziknak kötelezően regisztrálni kell magukat és adatot szolgáltatni.

Azért ez egy nagy előrelépés, hisz a legpontosabban maguk a mozik tudják megmondani, hány jegy kelt el náluk egy adott filmre.

Ez egy óriási dolog volt, a mozik adatai elvben százszázalékosan pontosak, a forgalmazóknál már megvan a lehetőség a hibára. Csakhogy itt megállt a történet. A kérdés az, hogy mi van azzal a nagy adathalmazzal, mert adatvédelmi törvény is létezik, ha a szolgáltatója nem járul hozzá, nem lehet nyilvánosságra hozni. Így az nem derül ki, hogy a múlt héten melyik moziban mi történt. Pedig szakmailag is érdekelne, hogy például mi a különbség egy szombathelyi vagy egy nyíregyházi mozi szombat délutánja között.

Az adatok inputja megvan, az outputja hiányzik. Főleg az adatvédelmi törvényhez kéne igazítani a rendeletet, vagy azt módosítani, illetve teljes konszenzusra jutni, hogy milyen mélységben járulnak hozzá a forgalmazók és a mozisok az egyébként üzleti titokként kezelt adatok közzétételéhez.

A BUÉK 2018 második legnézetebb magyar filmjeként zárta az évet (Fotó: Intercom)

Akkor az éves top nézettségi listák esetében sem érdemes elsietni a következtetéseket?

Volt egy peches eset ezzel decemberben. Az év végi számok alapján megjelent a sajtóban, hogy bizony romlott a piac, visszaesés volt tapasztalható. Erre a hírre mindenki felkapta a fejét, pedig nem volt helytálló. A cikk írója jóhiszeműen azokat az adatokat vette alapul, amik az egyesület honlapján szerepeltek, pedig azok átmeneti, nem végleges számok voltak, csak egy tipp. Később pont fordítva alakult az eredmény, a nézőszámban és a bevételi oldalon is pozitív elmozdulással zárult az év.

De addigra már a kutya megharapta a postást, és ebből nem született újabb hír. Ezért van felelősség az adatok felhasználásában is. Nézzük meg mondjuk a BUÉK-ot, aminek a 2018-as eredménye so-so. Viszont decemberben még épp, hogy csak kijött, a bevételének nagyobb részét 2019 első két hónapjában produkálta, aminek alapján már a legjobbak között van. A statisztika érdekes dolog.

Találkozott olyannal a nézettségek kapcsán az utóbbi időben, ami kifejezetten meglepte?

Nagyon érdekes, hogy az utóbbi időben a francia vígjátékokat mennyire szeretik a magyar nézők, speciális vonás ez a régióban. Elgondolkodtató, hogy az európai filmkultúrában manapság nem annyira jellemző ez a fajta átjárás, például egy olasz film ritkán ér el nagy sikereket Franciaországban, vagy akár egy francia film Németországban. Új elem itthon a korábbiakhoz képest a horrorfilmek megerősödése, tíz évvel ezelőtt még alig akadt rájuk néző, most meg már konkrét piaca van.