Most jöttél ki először a szigetre?

- Nem, már egy napot voltam, ez a második. Talán lesz még egy, bár nem valószínű.

És hogy tetszik?

- A legmaradandóbb élményem az volt, hogy kiszúrták a kocsim kerekét. Később kiderült, hogy elég jól jártam, mert a mellettem parkoló kocsi három kerekét is kiszúrták. Tegnap Kapolcson voltunk, Gödrös Frici Pajtamozijában vetítették a filmünket, úgyhogy lenéztünk oda is.

Kapolcsot vagy a Szigetet szereted jobban?

- Kapolcson nem bántották a kocsimat. Itt a Szigeten sikerült megnéznem Iggy Popot szombaton. Elég mulatságos volt ez a nyugdíjas show.

Elhangzott a beszélgetés alatt, hogy a Kísértéseket már 23 országban vetítették. Ez elég szép szám.

- Igen mindenképpen nagy dolog, hogy ilyen sok helyre el tudtunk jutni vele. Tegnapig úgy volt, hogy Ausztrália kivételével minden kontinensen járt már a film, de ma tudtam meg, hogy megvette egy ausztrál tévécsatorna. Mindez nagyrészt a berlini szereplésnek köszönhető, a nagy fesztiválokon szereplő filmeket előszeretettel hívják meg a kisebbekre is, de hálaistennek a nagyok továbbra is érdeklődnek a film iránt.

Most fogok utazni a negyedik „A” kategóriás fesztiválra Montrealba, ahol a World Greats programban szerepel a film, ami az idei fesztiválfilmek legjobbjaiból ad válogatást. Ám ez még nem jelenti automatikusan azt, hogy be is mutatják a filmet a mozikban, bár ezen a téren sem állunk rosszul. Egy német forgalmazóval már megállapodtunk, a szerződéskötés előtt vagyunk. Szabó István Édes Emma, drága Böbe c. filmje óta – azaz tizenkét éve – nem került magyar munka hivatalos kereskedelmi forgalmazásba Németországban.

De amerikai és francia forgalmazókkal is folynak tárgyalások, talán sikerül végre kitörni a fesztiválgettóból. A művészfilmes világ nagy problémája ez. A kommersz filmekkel szembeni védelem gyanánt létrejött egy jól működő, az egész világot átfogó fesztiválhálózat. A baj csak az, hogy a szakmán és néhány száz fanatikusokon kívül senki nem láthatja a filmeket. Maga a rendszer egészséges, hiszen védi az értékesnek tartott filmek érdekeit, de igazi ismertséget és elismertséget nem ad, a nagyközönségig nem lehet így eljutni. Mindenki igyekszik kitörni belőle.

A70-es évekig ez nem volt így, nem létezett ilyen különbségtétel, jó filmek voltak meg rossz filmek. Ez a mesterséges szétszakítás hollywoodi stratégia, az amerikai termék érdekeit szolgálja. Az utóbbi időben a nemzetközi piac erre meglepő választ adott, a nem amerikai kommersz filmek eladhatatlanná váltak. Egy nem amerikai vígjáték vagy thriller „second hand”-nek számít, egyszerűen nem exportképes. A külföldi forgalmazásba legtöbbször a legelvadultabb művészfilmek kerülnek, hiszen ezekben a filmekben van meg annak a lehetősége, hogy valami újszerűvel álljanak elő, új közönségrétegeket mozdítsanak meg.

A Kísértések nemzetközi sikere azt jelentheti, hogy a következő filmre esetleg könnyebben összejön a pénz? Mondjuk nemzetközi segítséggel?

- Már az előző filmem az Alkimista és a szűz is nemzetközi koprodukcióban készült az Euroimage támogatásával. Az új terv Bodor Ádám művének, Az Érsek Látogatásának filmre vitele. Ez azért nehéz ügy, mert van egy megfilmesíthetetlen regény, mely azonban, paradox módon, nagyon is filmre kívánkozik. Éppen ezért keményen dolgozunk rajta: Morcsányi Géza a dramaturg, Parti Nagy Lajos az irodalmi, Dániel Ferenc a „filmes” konzultáns, akivel a Kísértésekben már együtt dolgoztam. De lelkesen és szorgalmasan vesz részt a munkában maga a szerző is. Kaptunk egy kis pénzt előkészítésre, már elindult a casting és a stáb összerakása. Ha minden jól megy, jövő nyárra összeállhat a film.

Akkor ez most hazai vagy nemzetközi produkció lesz?

- Mivel a regényt több nyelvre is lefordították, és komoly visszhangja van Európa szerte, úgy néz ki sikerül külföldi pénzt szerezni rá. Több német producerrel tárgyalásban állok, de van holland és francia érdeklődés is. A magyar film jövője az európai koprodukció. Integrálódnunk kell a filmgyártásban is.

Marad a Kísértések szereplőgárdája, vagy mások játszanak majd az új filmben?

- Bodor víziója egészen más, mint akár Miklós Marci, akár Budai Kati világa, úgyhogy nem hiszem, hogy ebben a filmben is velük dolgozom, de majd meglátjuk, bármi megtörténhet.

fotó - Gőzsy Kati