1951-ben a hidegháború légkörében Nyugat-Berlinben rendezték meg az első Berlinalét. A hely és az idő meghatározta a fesztivál jellegét, így az eltelt évtizedek során a berlini vált a legpolitikusabb filmfesztivállá, itt mutatták be a legtöbb politikai-töltetű filmet. A Berlinále sokáig a „szabad világ kirakatát” jelentette nekünk, míg mára magát a szabadságot jelenti. A toleranciát és a művészi kifejezés szabadságát.

Akkor, 65 évvel ezelőtt Alfred Hitchcock Rebecca (A Manderley-ház asszonya) című filmjével nyílt meg a program, csütörtök este a spanyol filmrendező, Isabel Coixet Nobady Wants the Night című filmjét vetítik a Berlinale Palastban. A történet szerint Grönlandon, 1908-ban játszódó film sztárjai, Juliette Binoche, Gabriel Byrne és a japán Rinko Kikuchi. A fesztivál igazgatója, Dieter Kosslick örül Coixet filmjének, amely – akárcsak Hitchcock filmje – két extrém körülmények között lévő nő lenyűgöző portréja.  

Idén is vannak hazai filmesek, akik Berlinben is megmutatják, mit tudnak a magyarok. Grosan Cristina, Bogdán Árpád pitch fórumon fejlesztik tovább forgatókönyvüket, Császi Ádám pedig koprodukciós fórumon vesz részt. Aki időben érkezik, még a nyitófilm előtt megnézheti az egyetlen magyar filmet a Berlinalén, Hörcher Gábor IDFA-nyertes alkotását, a Driftert, amelyet délután 5-kor vetítenek a Robert Bosch program keretein belül.