Már vártam, hogy a filmet követő fogadáson szép nagy bratwurstokat kínálnak kólával, ehelyett egy decens biolevest kaptunk -- így az alkotók mégiscsak következetesebbek, mint Al Gore, akinek villája és magánrepülője önmagában megoldaná néhány budapesti kerület energiaellátását.
A Berlinale tehát, hasonlóan a többi nagy fesztiválhoz, elszántan keresi a film és a társadalom közötti kapcsolatot, politizál, minden áron szeretné a film egyfajta funkcióját megtalálni. Ez, mint írtam, sok szempontból jó, viszont talán éppen a játékfilmes verseny szenvedte meg idén ezt a határozott törekvést. Erről részletesen a következő részben számolok be.
|
| "A piac újra csendes" |
