Császi Ádám
Február 8-10. között a berlini filmfesztivál keretein belül rendezik meg a Berlinale Coproduction Market-et, amelyre a szervezők meghívták Császi Ádám filmtervét. Idén több mint 331 pályázó közül választották ki azt a 36 filmtervet, melyeket a rangos szakmai fórumon az alkotók végül bemutathatnak a potenciális partnereknek és finanszírozóknak.
Császi Ádám rendező-forgatókönyvíró és Szabó Iván forgatókönyvíró High Dive című filmterve egy törékeny kamaszlány története, aki olyan sötét titkokat tud meg apjáról és mostohaanyjáról, melyekért bosszút kell rajtuk állnia. Tette és annak következményei a családi drámát először feszült thrillerré, majd véres horrorrá alakítják.
Filmhu: Hol voltál és mit csináltál, amikor megtudtad, hogy bejutott a filmterved a koprodukciós fórumra?
Császi Ádám: Hú... A karácsony előtti napon volt, tehát vagy otthon karácsonyi díszeket akasztgattam, vagy a karácsonyi bevásárlásból jöttem haza. Nagyon örültem, hatalmas megtiszteltetés, hogy két egymást követő évben a Berlinálén lehetek.
Filmhu: Hogyan készülsz az eseményre?
Cs. Á.: Tavaly már voltam a projekttel a rangos utrechti ko-produkciós vásáron, ahol megtanítottak profin pitchelni. Azokat az anyagokat olvasom át, amelyeket ott írtam. A koproducereknek azt szeretném tisztán átadni, hogy miért egyedi és fontos ez a történet, miért újszerű a film szemlélete, és miért kell ennek mindenképpen elkészülnie.
Császi Ádám (fotó: Rév Marcell)
Filmhu: Van valamilyen kitűzött célod a fórummal kapcsolatban?
Cs. Á.: A koprodukció rögös út - nem lehet egy beszélgetés alapján megmondani, hogy valóban létrejön-e. Remélem, nagy lesz az érdeklődés és nagyon várom a nemzetközi véleményeket. Szeretném tudni, hogy a filmtervem szól-e a legerősebb európai piac képviselőihez.
Filmhu: Ez a filmterved korábban már részt vett Hollandia vezető koprodukciós fórumán Utrechtben. Ott milyen eredménnyel zárult az esemény?
Cs. Á.: Utrecht fantasztikus élmény volt: rengeteg érdeklődőnk volt és komoly műhelymunkát végeztünk Muhi András producerrel. Piacelemzőkkel, forgatókönyvírókkal, producerekkel konzultáltunk, és a filmmel kapcsolatban azt a visszajelzést kaptuk, hogy az egyedi, mély, de széles közönséghez szóló anyag.
Filmhu: Egy éve szintén meghívást kaptál a Berlinale-ra, akkor a Viharsarok című első nagyjátékfilmdet válogatták be a programba. Szerinted jelentett valamilyen előnyt, hogy már ismerték a neved?
Cs. Á.: A Berlinale Co-Production Market sajtótájékoztatóján külön kiemelték a tervet és engem, de nem hiszem, hogy előnyt jelentett volna ez. Inkább hátránnyal indultunk, mert kevés vásár válogat be olyan könyvet, amely másik jelentős fórumon már szerepelt, és Utrecht ilyen. Az, hogy a Berlinale képviseli és kiemeli a High Dive-ot, azt jelenti, hogy a fesztivál színvonalához méltónak tartják.
Filmhu: Már visszatérő vendég vagy a Berlinalen. Mi az, amit legjobban kedvelsz a fesztiválon?
Cs. Á.: Berlin gyönyörű, egyedi hangulatú hely. A Berlinale pedig a legerősebb innovatív, radikális alkotásokat bemutató fesztivál, melynek szemlélete nagyon közel áll hozzám. Barátaim és üzlettársaim vannak itt, szóval mindent szeretek, ami Berlin.
Filmhu: Idén lesz olyan vendége a fesztiválnak, akinek a munkáit különösen szereted és szívesen találkoznál vele?
Cs. Á.: Igen, a verseny zsűri egyik tagja Bong Joon-ho - erős és különleges fantáziájú rendezőnek tartom (Memories of Murder, Mother). Vele szívesen találkoznék.
Filmhu: Ismét kemény témához nyúltál, ebben a filmedben is. Hogyan jutott eszedbe a történet?
Cs. Á.: Szeretném folytatni azt, amit a Viharsarokban elkezdtem: a peremvidékek és margináliák vizsgálatát. Csak most nem a társadalom, hanem a lélek peremvidékéről beszélek, egy modern szemléletű szerkezetben. A középpontban lévő családi drámát thrillerként meséli el a film, mely több helyen is merész, véres horrorba hajlik - a történet pedig cserepekből rakódik össze, nem egyenesvonalúan halad. A könyv teljesen fiktív, Szabó Ivánnal együtt találtuk ki, de háttere egy teljesen valóságos, kelet-magyarországi miliő.
Filmhu: Ha a fórum mellett marad egy kis időd, hogyan fogod eltölteni a városban?
Cs. Á.: Vasárnap és hétfő már teljesen betelt, 25 producerrel lesz találkozónk összesen Muhi Andrással, emellett vannak még az interjúk és a protokoll-események. Kedden találkozom a Viharsarok forgalmazóival, illetve német szakmabeli barátaimmal fogok beszélgetni a High Dive-ról.
Filmhu: Van jelenleg más futó munkád, vagy filmterved is, vagy teljesen a High Dive köti le minden idődet?
Cs. Á.: Csak a High Dive-val foglalkozom. Nehéz, sokrétű és időigényes projekt, de jól állok vele. Már az utolsó simításokat végzem a szereposztáson, és a vizuális világot képekre lebontva is teljesen kidolgoztuk Rév Marcellel, a terepszemle majdnem kész. A Filmalap Fejlesztő Bizottsága erősnek tartja a könyv végleges változatát, a Döntő Bizottság pedig novemberben újabb támogatást ítélt meg fejlesztésre: azt gondolom, tetszik nekik a projekt. Remélem, hogy már kora nyáron forgatni tudok, hiszen a technikai előkészítésen és a próbákon kívül mindennel pillanatokon belül el tudnánk készülni.
Császi Ádám egy éve a Berlinalen, a Viharsarok sajtótájékoztatóján
Grosan Cristina
A fiatal rendezőnő első nagyjátékfilm tervét válogatták be a Berlinale Talent Campus Script Station programjába. Az alkotás a harmincas évei végén járó Kámiról szól majd, aki a saját kezébe veszi a mellrákja kezelését, mert az egészségügyi rendszer által fenyegetve érzi saját egészségét, testét és nőiségét is.
Filmhu: Ezzel a filmtervvel már részt vettetek a Connecting Cottbus programjában, sőt nyertetek is. Miért érezted úgy, hogy tovább szeretnéd fejleszteni a könyvet?
Grosan Cristina: 2011-ben voltam először a Berlinalén a Talent Campus résztvevőjeként. Az “Egy arany szőrmebunda” (A Coat of Gold) története már egy jó ideje pörög a fejemben: családi történésekből indul ki, viszont pont a család nézőpontjait kérdőjelezi meg. Nyáron kezdtem írni egy treatmentet és pár jelenetet, hogy beadjuk egy pályázatra, azután elfelejtkeztem róla. A könyvvel eljutottunk Cottbusba pitchelni, nyertünk is, ami visszaigazolta, hogy a történet másoknak is érdekes lehet. Pár hónappal később dokumentumfilmet forgattunk Afrikában, épp suhantunk el a sáros tanzániai utakon, és bár áram nem mindig, szerencsére 3G szinte mindig volt: kaptam egy emailt, amiben gratuláltak, hogy beválogattak a Script Stationre. Ennek nagyon örültem, mert tudtam, hogy óriási a konkurencia, az általános Talent Campusra háromezren pályáznak, viszont ebbe a programba csak 8-10 tervet válogatnak be, tehát alig láttam esélyét, hogy bekerüljek. Örömömben leizzadtam, mert nem számítottam erre. A szervezők azonnal kérték a forgatókönyvet, így az afrikai forgatás után bezártam magamat egy szobába, és két hét múlva kopogtam csak, hogy engedjenek ki, amikor kész voltam a forgatókönyv első változatával.
Nedeczky Dóra producer és Grosan Cristina rendező
Filmhu: Mit vársz a programtól?
G. C.: A könyvön bőven van mit dolgozni, mivel ez még csak az első verzió. Ez az első olyan nagyjátékfilmtervem, amiről komolyan gondolom, hogy meg is csinálom. Eddig sokat dolgoztam kisjátékfilmeken, ahhoz a ritmushoz szoktam. Most viszont 10 napig egy pár tapasztalt író fogja a kezemet, miközben kitalálom, mit kell kidobni és hogyan lehet jobb, ütősebb ez a könyv. A Script Station program végén, egy nyilvános prezentáción kell bemutatnom a projektet. Eddig nem nagyon járt magyar ezen a programon Gát Annán kívül, aki elárulta a titkokat és trükköket is, de leginkább bátorított.
Filmhu: Miről szól a filmterved, amivel pályáztál?
G. C.: A harmincas évei végén járó Kámi a saját kezébe veszi a mellrákja kezelését, mert az egészségügyi rendszer által fenyegetve érzi saját egészségét, testét és nőiségét is. A gyógyulási folyamatban némi zavart okoz, hogy beköltözik hozzá idős anyja, a 80-as évek ismert tévés személyisége, aki mára kényszeres gyűjtögető lett. A látszat ellenére ez nem Lazarescu úr halála típusú dráma, mondjuk nem is vígjáték, inkább dramedy. Miközben a főszereplő kénytelen szembesülni saját testének és nőiségének változásaival, a betegség és az egészségügyi rendszer olyan abszurd, kellemetlen, kínos és vicces helyzeteit ismeri meg, amelyeken nem lehet nem nevetni.
Filmhu: Hogyan mutattad be a filmtervedet a szervezőknek?
G. C.: Tízszer fogalmaztam át a szinopszist és a logline-t, rajzoltam és fotókat raktam össze, majd amikor beillesztettem a teljes pályázatot az online rendszerükbe, összeomlott az egész. Második nekifutásra már csak dióhéjban írtam le, mi ez a sztori, és miért szeretném megcsinálni.
Filmhu: Nem először válogatnak be a Berlinale Talent Campusra. Szerinted jelentett előnyt az, hogy már ismerték a neved?
G. C.: Nem hinném. Az fontosabb, hogy a filmjeim, terveim jártak itt-ott.
Filmhu: Egy Amerikában élő magyar filmrendező, Gazdag Gyula, a Sundance Filmmakers’ Lab művészeti igazgatója lesz a műhely egyik vezetője. Mit szeretnél tőle tanulni?
G. C.: Gazdag Gyulát Szarajevóban mutatta be Nagypál Orsi 2013-ban, a “Vakáció a tengerparton” című kisfilmem premierjén. Másnap be is néztem a Sarajevo Talent Campus előadására, ahol arról beszélt, milyen érzés, amikor az ember beleszeret egy ötletbe, de annyit dolgozik rajta, hogy pont azt veszíti el, ami miatt el akarta készíteni a filmet. Remélem, most meg tudjuk fejteni, hogyan lehet csigavérrel a végső forgatókönyvig eljutni, miközben őrülten át-, újra- megírod a jeleneteket.
A Connecting Cottbus program díjával
Filmhu: A műhely vezetői közül ki az, aki legközelebb áll hozzád? Szerinted ki az, aki legtöbbet tud majd segíteni a forgatókönyv fejlesztésben?
G. C.: Miguel Machalski lesz a tutorom, aki Kocsis Ágival a Pál Adrienn-filmen, Fliegauf Bencével a Wombon és Nagypál Orsival a Balatoni tengeralattjárón dolgozott különböző írói workshopokon. Régóta dolgozik konzulensként, szóval remélem, nem mondok majd neki olyat, amitől röhögve leesik a székről, majd a feltápászkodás után kisétál a szobából.
Filmhu: Egyedül mész, vagy viszel magaddal alkotótársat is?
G. C.: Egyedül indulok, de pár nappal később a producerem, Nedeczky Dóra is csatlakozik, a Script Station végső prezentáción már ott lesz ő is.
Filmhu: Ezen a filmterveden kívül mivel foglalkozol még mostanában?
G. C.: Miközben ezt írom, fél szemmel egy videó feltöltésére figyelek: Dunai Lászlóval vágunk egy ENSZ-ről szóló négyrészes dokumentumfilmet, amit 2014 októberétől decemberig forgattunk Afrikában. Készül az első epizód, lélekben épp Tanzániaban tartózkodom. Aztán mindjárt jön Berlin, eshet újra ránk a hó.
