Ember a felvevőgéppel
Eduardo Serra
2004. december
Ez a 61 éves, csendes szavú, megfontolt férfi, akinek komor ábrázatán úgy futnak lefelé a ráncok, mintha sokat megélt, szikár indián volna. Lisszabonban nőtt fel, Párizsban futott be Patrice Leconte operatőreként. Közel ötven mozit „operált”: Csodás álmok jönnek, Az emberi szív térképe, Nevess, ha fáj, Lidércfény, Sebezhetetlen, A sziget foglya, Chabrol legutóbbi darabjai, s az új Kevin Spacey-film, a Beyond the Sea. Kétszer jelölték Oscarra míves kidolgozású kosztümös filmekért (A galamb szárnyai, Leány gyöngy Fülbevalóval). Ez utóbbiért talán az ő kezében landol egy aranyszobor az Európai Filmdíjak szombati gálaestjén Barcelonában. A San Sebastian-i Filmfesztiválon szólaltattuk meg: itt már kitüntették a film korabeli holland környezetének fenséges képi ábrázolásáért. folytatás »
A nők, mint üzenet
David Mackenzie
2004. november
Mi történik ha a Moulin Rouge sztárja hajóra száll a ködös skót vizeken és időközben az összes útjába kerülő nőt -szó szerint- ledönti a lábáról? David Mackenzie filmje „az ember tragédiája” a múlt század közepéről, film noiros gyilkosság-szállal, femme fatale helyett azonban munkás casanovával. A nálunk november közepétől műsoron levő Young Adam című filmjéről és további terveiről kérdeztük a napokban hazánkba látogatott rendezőt. folytatás »
„Minden film illúzió”
Goran Paskaljevic
2004. november
Goran Paskaljevic (A csodák ideje, Argentin tangó, Valaki más Amerikája, Cabaret Balkan, Lőporos hordó, How Harry became a tree, etc.) Téli álom című produkciója magyarországi díszbemutatója alkalmából tett látogatást metropoliszunkban. Ennek köszönhetően - néhány óra erejéig – nagylelkűen magára eresztette a hazai kultúr- és sajtómunkások meglepően szerény számú csapatát az Uránia Nemzeti Filmszínházban. folytatás »
A janisch-csavar
Janisch Attila
2004. november
Janisch Attila korosztályához mérten termékeny alkotó. Adaptált novellát, készített több kisjátékfilmet és dokumentumfilmet, díjnyertes portréfilmet Bozsik Yvette-ről, és most lezárta trilógiáját (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap), amit eredetileg nem is annak szánt. A 35. Filmszemle díjesővel jutalmazta. Szerinte egy alkotás akkor jó, ha többször újranézhető, mert van egy mélyebb rétege. Arra törekszik, filmjei ilyenek legyenek. folytatás »
„Talán a benső démon műve”
M. Night Shyamalan
2004. október
A misztikus thriller műfajának legmenőbb alkotója ma Hollywoodban. Pontosabban Philadelphiában. Ahol él. Távol az álomgyártól - rémálmokat gyárt. Ez a kreol bőrű pasas tisztára úgy néz ki, mint egy bollywoodi musicalből kilépett indiai herceg. Tökéletes amerikai angollal, könnyed gesztusokkal magyarázza filmjeit. Távolról sem emlékeztet művei látomások vagy sejtelmek által gyötört, zaklatott szereplőire. Csak egy valamiben: ő is hisz a természetfelettiben. folytatás »
A kilencedik nap
Volker Schlöndorff és Ulrich Matthes
2004. október
Volker Schlöndorff legfrissebb alkotása, A kilencedik nap nyitotta meg a szeptember 30. és október 6. között zajló 2. Bajor Filmhét programját. Az esemény a FilmFernsehFonds Bayern valamint a Magyar Nemzeti Filmarchívum rendezésében jött létre, és az európai régiók közötti kulturális együttműködés jelentőségét hivatott megerősíteni. A bajor filmesek 10 alkotással jelentkeztek, köztük családi mesével, társadalmi szatírával és filmdrámával is. Ebből az alkalmból sikerült beszélgetni a nyitófilm rendezőjével és a főszereplővel, Ulrich Matthesszel. folytatás »
„Véget nem érő próbálkozás”
Haumann Máté
2004. augusztus
2002. júliusában vette át színész-diplomáját a londoni Guildhall School of Music and Dramában. Tavaly áprilisban jött haza. Jelentős szerepet kapott Deák Krisztina Miskolci Boni és Klájd című filmjében, majd Sas Tamással forgatott az Apám beájulná-ban. Idén játszik Koltai Róbert Világszám és Koltai Lajos Sorstalanság című produkcióiban. Múlt évadban – a Radnóti Színház Lulujában - Hasfelmetsző Jack volt. Az év egyik legforróbb napján találkoztunk, hogy – meghallva az idők szavát – egyebek mellett szót ejtsünk a Szigetország jelenleg első számú angol színész- és „színházcsináló”-képző intézményéről, továbbá a színészről mint termékről. Izgalmakra vadászó Olvasóinknak beszámolunk róla, rokonszenves beszélgetőtársamat miért, főként: miként készült lebuktatni egy hajdanán hazánkban tevékenykedő angol titkosszolgálatos. Interjúnkban – hisz így van rendjén - Haumann Péter legtöbbször „apu”-ként szerepel. folytatás »
