A Pasaréti úton lévő műtermeket 1916-17-ben építtette fel a kor egyik legjelentősebb filmgyártó és forgalmazó cége a Star. A Heindrich Antal műépítész tanár tervei alapján készült stúdió építészeti kialakításával, technikai színvonalával jóval megelőzte társait.
A Star Filmgyárat ugyan a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nem nyilvánította műemlékké, a hazai filmgyártásban mégis meghatározó szerepet töltött be. Itt készült 1916-ban az első magyar némafilm, és az akkoriban forgatott 48 alkotásból 41 filmet a Star Filmgyárban forgattak. Itt forgatta a János vitéz-t Illés Jenő és akkoriban forgatott itt Kertész Mihály is, aki később Michael Curtiz néven lett világhírű. A területen a Star 1928-as megszűnése után is filmgyártás folyt , egészen 2001-ig. A későbbiekben itt dolgozott Fábri Zoltán, Makk Károly, Gaál István, András Ferenc és a pasaréti telepen működött a BBS, a Balázs Béla Stúdió is.
Bár az épületegyüttes sorsát jól dokumentált privatizációs folyamat keretében nyomon kísérhetjük, mégis az a hír járta be a hazai sajtót, hogy a filmes szakmának nem kell lemondania a nosztalgikus helyről, hiszen olyan beruházó kezébe került, akik maguk is értéknek tekintik a múltat.
 |
| Itt készült 1916-ban az első magyar némafilm |
A hajdani pasaréti filmgyártól 2000 tavaszán vált meg a Star Filmgyár Kft., majd az új tulajdonostól 2001. novemberében vásárolta meg a Gyetvai fivérek Rt. A II. kerületi önkormányzattal való hosszas huzavona után az építési engedélyt 2004-ben az I. kerületi önkormányzat adta ki az épületegyüttesre és a Mozimúzeumra. Merthogy az új tulajdonosok, akik lakóparkot terveztek a területen, a hely szelleme miatt találták ki, hogy létrehozzák a Magyar Filmművészeti Múzeumot és ezt 2004-ben be is jelentették. Bár jó néhányan kétkedve fogadták a hírt, a filmszakmából sok támogatóra találtak, Makk Károly, Bacsó Péter, Koltay Lajos, Sándor Pál, Bilicsi Erzsébet valamint a Magyar Producerek Szövetsége az ötlet mellé állt. A Nemzeti Filmarchívumot igazgató Gyürey Vera és a NKÖM erkölcsi támogatásáról biztosították a kezdeményezést, a beruházók az Országos Műszaki Múzeum segítségére is számítottak, állami és Európai Uniós támogatásban is bízva.
A területen a megmaradó filmgyár épületében egy utómunka-stúdiót és egy art mozit is elképzeltek, valamint olyan vendéglátó tereket, éttermet, kávézót, ahol a fellendülő filmszakmai élet szereplői is találkozhatnának.
Az építtetők önerőből kezdtek a mintegy 3,5 milliárdos beruházásba, aminek körülbelül húsz százalékát teszi ki a tervekben vállalt közhasznú Mozimúzeum és kapcsolt részei.
A beruházók vállalták a Mozimúzeum üzemeltetését is, de berendezését, tartalommal megtöltését a szakmától és az állami filmintézményektől várják.
Gyetvai Gézával beszélgettem, hogyan áll a Mozimúzeum ügye, mert 2008. tavaszára műszakilag átadható kell legyen a berendezésre váró épületegyüttes, viszont sok műszaki kialakítás attól függ, hogy mi és hová kerül majd.
Gyetvai Géza: Amikor 2000-ben itt jártunk, ezen a tradicionális filmes telepen még élt az alkotók, az alkotások szelleme. Nem lehetett eltekinteni attól, hogy ez a filmes szakma szentélye, ahol még meg tudták nekünk mutatni, hogy melyik helyiség milyen célt szolgált vagy melyik filmben szerepelt. Sajnos azonban az épületek műszaki állapota már munkát igényelt és mi befektetőként léptünk ebbe a helyzetbe és kis hezitálás után úgy véltük, hogy maradjon itt egy emlékhely, a filmes múltat felidézve, de a mának szóló funkciókkal. A filmesek mindent leszereltek, itt nem maradt semmi, de mindenképpen szerettük volna megidézni az elmúlt száz év történetét. Nekünk ez hosszú távú befektetés is lenne, hiszen -- amúgy piacvezető -- cégünk presztízsét növeli egy ilyen kulturális gesztus, egy közhasznú beruházás.
Egyébként előtanulmányokat is készítettünk a munkához, feltártuk a „Kolozsvár-Budapest-Los Angeles tengelyt”. A Star filmgyár alapítója Korda Sándor először Kolozsvárott alapított egy filmstúdiót, csak aztán az 1900-as évek elején felköltözött Budapestre és aztán itt folytatta tevékenységét és innen a tízes évek végén elment Amerikába. Ekkor itt meg is szűnt a gyártás, és csak a húszas évek második felében indult el és a hangosfilmmel teljesedett ki itt a filmgyártás. A filmtörténészek pontosan tisztában vannak a hely jelentőségével, de mi is találkoztunk rendezőkkel és a Mozimúzeum név is Sándor Pállal való beszélgetések alatt hangzott el. A filmes szakma nagyon várja ezt a létesítményt, de a gyűjtemények kezelői nélkül nem lehet megtölteni a múzeumot. Mi, mint építészek, mint beruházók megtettük a magunkét, most várjuk a hivatalos lépéseket, mert nem rendelkezünk azokkal a tárgyakkal, tekercsekkel, relikviákkal, amiket várunk a falak közé. Most már koncepcionális ügyekben is dönteni kell, mert úgy alakítjuk ki az épületet, ahogyan kívánja a tartalom, vagyis például, hol legyenek az egyéb vetítők és más műszaki létesítmények. Az 50 fős vetítő már kész. A projekttel államtitkári szintig jutottunk, de nem tudunk továbblépni, mert mi csak az építők vagyunk. A Mozimúzeum körülbelül 2000 négyzetméter, a múzeum is szerkezetkész, most még a belső munkálatokat végezzük és tavaszra az is teljesen elkészül. Jöhetnének az installációk.
 |
| A filmszakmából sok támogatóra találtak A Gyetvai fivérek és Makk Károly |
filmhu: De terveztek ide Latinovits-büfét is, múzeum-shopot és sok mást is...
Gy.G.: Igen, sokféle funkcióra gondoltunk, egy filmes szellemi központot képzeltünk el. Tárgyaltunk Tóth Erzsébettel ( MMKA) és Kóciánné Szentpéteri Erzsébettel, az Országos Műszaki Múzeum részéről.
filmhu:Melyek azok a közhivatalok, intézmények, akik beleadnának a múzeumba tárgyakat vagy anyagi segítséget?
Gy.G.: Alapvetően a Magyar Nemzeti Filmarchívum, filmek és relikviák, vetítők, valamint az Országos Műszaki Múzeum, műszaki berendezések, kamerák, egyebek, minden raktáron van. Mindkét szervezettel tárgyaltunk de egyik szervezet sem tudja megoldani a finanszírozást. Pályázni lehetne, de akkor ki adja az önrészt? Ezzel kapcsolatosan pedig a szervezet létrehozása okozott eddig fel nem oldott problémát. Valójában mindenki úgy gondolt a Mozimúzeumra, mint egy gazdag megrendelőre, nem pedig feladatra és lehetőségre. Mi rendelni nem tudunk, a feladatot és a lehetőséget biztosítjuk a terület átadásával. Ezt úgy látom nem tekintik komoly ajánlatnak. Számos magánszemély is megkeresett minket felajánlásokkal a gyűjtemény bővítéséhez.
filmhu: Mikorra készül el az épület és kiknek kell megtenniük a következő lépést?
Gy.G.: Az év végére szerkezetkész az épület, ezt követően az anyagi lehetőségeink függvényében tavasszal a területet át tudjuk adni a múzeum belsőépítészeti kialakítására. A minisztérium (NKÖM-OM) filmes témában érintett kollégái előtt van a szándéknyilatkozatunk, hogy vegyék fel a támogatandó projektek közé, illetve kérjék fel azokat a jelenleg is ebben a témában tevékenykedő szervezeteket, hogy indítsák el a múzeum létrehozását.
Első beszélgetésünk óta negyedév telt el. Hogy hol tart ma a mozimúzeum ügye? Gyetvai Géza keserű találgatása ad választ.
Gy.G.: A szakmai szervezettekkel egy éve semmi nem történt, mert nem látták a dolgot megvalósíthatónak, nekik erre se pénzük, se felhatalmazásuk. A minisztériumban a gazdasági helyettes államtitkár fogadott, de nem bíztatott sem tanáccsal, sem egyébbel, pénzük nincs erre, menjünk máshoz. A továbbiakban a nemzetközi kapcsolatok helyettes államtitkára egy főosztályvezetőhöz küldött, ő pedig egy másik osztályvezetőhöz, aki a filmes területtel foglalkozik: első beszélgetésünkkor lelkes volt, de azt követően elérhetetlennek bizonyult. Közvetítőn keresztül írásban kezdeményeztük a találkozókat, írásban senki nem válaszolt. A továbbiakban arra gondoltunk nem megyünk a minisztériumba és a szakmai szervezetekhez, mert tudják hogy csináljuk és majd jövőre elővesszük a dolgot egy a filmszemlén kibocsátott nyilatkozattal. Felmerült a lehetősége egy kisebb figyelemfelkeltő akciónak, de minket lekötöttek a cégünk körüli feladatok és a kézzelfoghatóbb kultúratámogatás. Nos ez utóbbi program január végén elképzelhető, hogy megvalósul. Valami olyan esemény, ami tényleg megmozgatja a filmes közéletet.
filmhu: Mi lehet a magyarázat a hallgatásra?
Gy.G.: Talán a filmeseket a saját múltjuk feldolgozása nem érdekli igazán, inkább filmet csinálnak ; előszeretettel emlegetik „elveszett” filmgyárnak a Pasaréti úti telepet és úgy beszélnek róla, mint egy lakótelepről. Lehet, hogy úgy érzik: elveszett a hely szelleme. A döntéshozók nem akarnak ebbe a kellemetlen és nehézkes dologba belekezdeni, nagy a szakmai kockázat, nincs szakmai koncepció sem; az alulról építkezés sem tetszik, mit akar ez a kis cég, nem is filmesek; egyszerűen nincs korrupciós lehetőség a dologban a cég ingatlant ad és nem pénzt; az uniós projektek lényegesen nagyobbak ez meg csak egy 1-2 millió eurós kisprojekt, nagyobb és látványosabb fejlesztések kellenek...? Lehetséges, hogy nem egyetlen oka van a projekt megtorpanásának, hanem egyszerre több is.
