Beszélgetés Gyetvai Gézával

Gy.G.: A szakmai szervezettekkel egy éve semmi nem történt, mert nem látták a dolgot megvalósíthatónak, nekik erre se pénzük, se felhatalmazásuk. A minisztériumban a gazdasági helyettes államtitkár fogadott, de nem bíztatott sem tanáccsal, sem egyébbel, pénzük nincs erre, menjünk máshoz. A továbbiakban a nemzetközi kapcsolatok helyettes államtitkára egy főosztályvezetőhöz küldött, ő pedig egy másik osztályvezetőhöz, aki a filmes területtel foglalkozik: első beszélgetésünkkor lelkes volt, de azt követően elérhetetlennek bizonyult. Közvetítőn keresztül írásban kezdeményeztük a találkozókat, írásban senki nem válaszolt. A továbbiakban arra gondoltunk nem megyünk a minisztériumba és a szakmai szervezetekhez, mert tudják hogy csináljuk és majd jövőre elővesszük a dolgot egy a filmszemlén kibocsátott nyilatkozattal. Felmerült a lehetősége egy kisebb figyelemfelkeltő akciónak, de minket lekötöttek a cégünk körüli feladatok és a kézzelfoghatóbb kultúratámogatás. Nos ez utóbbi program január végén elképzelhető, hogy megvalósul. Valami olyan esemény, ami tényleg megmozgatja a filmes közéletet. 

filmhu: Mi lehet a magyarázat a hallgatásra?

Gy.G.: Talán a filmeseket a saját múltjuk feldolgozása nem érdekli igazán, inkább filmet csinálnak ; előszeretettel emlegetik „elveszett” filmgyárnak a Pasaréti úti telepet és úgy beszélnek róla, mint egy lakótelepről. Lehet, hogy úgy érzik: elveszett a hely szelleme. A döntéshozók nem akarnak ebbe a kellemetlen és nehézkes dologba belekezdeni, nagy a szakmai kockázat, nincs szakmai koncepció sem; az alulról építkezés sem tetszik, mit akar ez a kis cég, nem is filmesek; egyszerűen nincs korrupciós lehetőség a dologban a cég ingatlant ad és nem pénzt; az uniós projektek lényegesen nagyobbak ez meg csak egy 1-2 millió eurós kisprojekt, nagyobb és látványosabb fejlesztések kellenek...? Lehetséges, hogy nem egyetlen oka van a projekt megtorpanásának, hanem egyszerre több is.