Beszélgetés Jos Stellinggel

"Tetszik, hogy minden együtt van, családias hangulatot kölcsönöz a rendezvénynek"

filmhu: Mennyiben változott a fesztivál az utolsó látogatása óta?
 
Jos Stelling: Három éve különböző helyszíneken voltak a vetítések, a programok, most minden a központban található. Nekem tetszik, hogy minden együtt van, családias hangulatot kölcsönöz a rendezvénynek. No meg persze én is változtam ez alatt az idő alatt. Nem éreztem túl jól magam három éve. Most sokkal jobban tetszik, de sokkal inkább fel is vagyok rá készülve. Ez a fesztivál teljesen különbözik minden mástól. Idén kimondottan kényelmesen érzem magam Győrben. 
 
filmhu: Miért fogadta el az invitációt második alkalommal, ha elsőre „nem jött be”?
 
J.S.: Nem kifejezetten a Mediawave miatt nem éreztem jól magam. Minden élmény, amit megélsz, ötven százalékban rajtad múlik. Az, hogy hogyan élsz át egy ilyen fesztivált félig a te hangulatodtól, félig a rendezvény hangulatától függ. Három éve nem voltam jó passzban, különböző okok miatt kicsit depressziós voltam. Nem ismertem senkit, császkáltam össze-vissza, furcsa filmeket láttam, nem voltak kapcsolataim, a nyelv is nagy problémát okozott, nem találtam az utamat, nem találtam a helyemet. De a hét vége felé már kellemesebb kezdett lenni, nem is tudom miért…. A zsűri is nagyon kedves volt, mint ahogy mindenki más körülöttem.
 
filmhu: Miért szeret fesztiválokra járni? Nem túl fárasztó?
 
J.S.: Ez olyan, mintha szabadságon lennék. Ez a klassz dolog a fesztiválokban, meg persze az, hogy eljutsz olyan helyekre, ahová sose gondoltad volna, hogy valaha el fogsz látogatni, mint turista. Furcsa helyekre vagy akár kis falvacskákba. Júliusban például Örményországba utazom egy egyhetes fesztiválra. Ez azért vicces, mert sose jutna eszembe, hogy Örményországba menjek. Ez most egy jó ok. Bár nem vagyok kifejezett „fesztivál-hopper”. Egy csomó ember van, akik egész életükben mást se csinálnak, csak fesztiválokra járkálnak. Én három-négy fesztiválra látogatok évente.
 
filmhu: Hogy választja ki ezeket a fesztiválokat? 
 

"A hangulat, ami mindenért kárpótol"

J.S.: Úgy, ahogy a jó filmeket szagolom ki. Nem ismerheted az összes tényt, de megérzed. Például Magyarország egy kis európai ország. Van valami közös a kis országok között: Dánia, Hollandia, Belgium, Magyarország… a nagyokkal szemben, mint Németország, Franciaország.
 
filmhu: Meglepően sok – és nagyon jó – francia animációs filmet lehetett látni az idei programban. 
 
J.S.: Akik engem igazán meglepnek: a belgák. Nagyon jó filmeket készítenek. Ilyen kis ország és igazán minőségi filmekkel képviselteti magát! Hihetetlenek.
 
filmhu: Milyen más fesztiválokra látogat el a Mediawave-en kívül? 
 
J.S.: Mindenfelé, mindenféle fesztiválra. Csak Olaszországban százhuszonkettő filmfesztivál kerül megrendezésre. Vannak falusi jellegű fesztiválok, kelet-európai, nyugat-európai, amerikai fesztiválok, és nem igazán lehet őket összehasonlítani. Persze közös bennük, hogy mindenhol filmeket mutatnak be, de a Mediawave-et különösen szeretem: találkahely kelet és nyugat határán, nagyon közvetlen, kicsi, mindenki ismer mindenkit, szinte családtagnak érezheted magad. Amikor egy film nem túl jó, nem elég érdekes, itt van ez a hangulat, ami mindenért kárpótol. 
 
filmhu: Melyik a kedvenc műfaja? Kisfilmek, kísérleti filmek, dokuk?
 
J.S.: A kisfilmek és a dokumentumfilmek.
 
filmhu: Látott kiemelkedően jó kisfilmet az elmúlt napokban?
 

Semmi közük a „film”-hez Worst Case Scenario

J.S.: Igen. A filmek minősége ebben az évben sokkal jobb, mint három éve volt. De nekem személyesen sok gondom van például a kísérleti filmekkel. A fő ok: hogy semmi közük a „film”-hez. Ez valami más… Inkább művészet.  Kortárs múzeumban lenne a helyük. Egy irányba áradnak, nem közösségi játék a közönséggel. Főleg ha majd’ negyven percesek. Az már túl sok.  És sajnos azt is el kell mondanom, hogy a zörejek nagyon hangosak, irritálóak tudnak lenni. Némelyikük egyenesen agresszív. Például a Szcenárió a legrosszabb eshetőségre… tudja, az az angol film. Ahogy az ajtók csapódnak… Na, most jöttem ki róla. Másrészt viszont tudom, hogy lerágott csont, de számomra érdekesek a cigányok sorsát feldolgozó dokumentumfilmek, mert én nem ismerem ezeket. Sem a nézőpontokat, sem a másik oldalt. A zsűri többi tagjának már unalmas is lehet ez a téma, ami számomra nagyon izgalmas.
 
filmhu: És hogy megy a közös munka a zsűri többi tagjával?
 
J.S.: Fantasztikusan. Minden zsűritag teljesen más, máshonnan jöttünk, de nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, nagyon tiszteljük egymást, mindenki figyel a másikra. Szünetekben együtt iszogatunk, viccelődünk.
 
filmhu: Van ideje az esti jazz-koncerteket meglátogatni?
 
J.S.: Nem, dehogyis. Az már túl sok lenne. Tényleg sajnálom, de iszonyatosan fáradt vagyok esténként. Három éve a zsinagógában volt egy nagyon szép koncertélményem, de most már nem tudnám megtenni, hogy este is fenn maradjak. Ma este pedig biztosan Bajnokok Ligáját nézek. Tudja, egy holland csapat is érintett. Ön szereti a focit?