A hosszú dokumentumfilmek hármas blokkja Alexandru Solomon A nagy kommunista bankrablás című rekonstrukciója  - fikció a nem fikcióban. A bukaresti filmfőiskola asszisztens professzora megtörtént esetet dolgozott fel 1959-ben a világ egyik legbiztonságosabb kommunista országában, a nagy Romániában kirabolták a nemzeti bankot, és a rendszer kíméletlenül beindult. A történet százszorosan ismert és feldolgozott, Solomon azonban nem ezzel kívánt hatást elérni. A 75 perces film pergő ritmusban, játékfilmes dramaturgiával mutatja be a kései utód nyomozását, útját az igazság nyomában. Az eleinte humorra élezett film lassan vezet át a komolyabb témákba. Apránként, egyre meglepőbb fordulatok során derül fény a sötét múltra, a Securitate ördögi tervére, mely szerint a bankrablással gyanúsított zsidó értelmiségieket enyhébb ítélet fejében rábírták egy játékfilm leforgatására, melyben mindenki, még a kivizsgáló tiszt is, önmagát alakítja. Természetesen a történet vége tragédia, a végső kérdés pedig nyitva marad: a gyanúsítottak valóban a tettesek voltak? Valóságalapú reflektáció A farok csóválja alaptémájára.

Üdítő színfolt a Világ-Képek blokkjában Boris Mitic Pretty Dyanája. Az újságíróból önjelölt filmessé avanzsált Mitic egyszemélyes dokumentumfilmjei új perspektívákat nyitnak a dokumentumfilmezésben. Kamerája, akárcsak Almási Tamás munkáiban vagy az egyre több fesztivál-elismerést begyűjtő Fógel Katalin Mint a méhecskékjében, eltűnteti a kötelező távolságot filmes és alanya között. A roncstelepen élő cigányok élete lendületes videóklip formájában kerül a néző elé. Minimál kommunikáció, maximál képmix. Dyana, a „dirty”, nem más, mint az ügyes kezű autókonstruktőrök otthon összebuherált járműve, a szabadság extra fokozata. Ritmusra pörög Femke Wolting Smeakerse is. A színes tornacipő-történelem graffitikkel, tervrajzokkal, váltott képsíkokkal felturbózott, Music Tévés műsorokat idéző zenés múltidéző fekák által kommentált, 52 percbe sűrített időutazás. 

John Smith
Szcenárió a legrosszabb eshetőségre
A kísérletiek szintén az idővel operálnak. Lélegzetvételnyi gondolatébresztők élet, halál, szükség és „szűkség” határmezsgyéin. Jos Neutgens Reminiscentiája industriál visszaemlékezés egy gyárépületre. Hosszan kitartott, Tarr Bélát idéző képei úgy olvadnak egymásba, mint nap a napba Távoli emlékek idéződnek, egykor hasznos tárgyak amortizált világában mozog a kamera, mozog a lélek az üresség szívdobbanásaira. Dariusz Krzeczek Luukkaankangas című videója Finnország országútjait használja alapanyagul. Az útirányító rendszerek webkameráinak 25 ezer fotója évszakok, napszakok és a mozgás változásával ered az eltűnt idő nyomába. Egy képi poént lovagol meg Simon Warwick Green Vízi torna című négypercese. Vízibalett fejjel lefelé. A perspektívaváltás furcsa mozdulatokba csavarodó, lebegő embereket eredményez, a relaxációs képfolyam tökéletes kiegészítője a plasztikus zenei kíséret. Zene helyett zaj kontráz John Smith Szcenárió a legrosszabb eshetőségre című hosszúra nyúlt „kísérletére”. Embert próbáló darab a bécsi utcasarok mindennapjait megörökítő technikai bravúrokkal átkötött fotósorozata.

A kisjátékfilmes mezőny éke Török Ferenc Csodálatos vadállatok című legújabb filmjének közönségtalálkozóval egybekötött bemutatója. A Garaczi László írásából televízióra alkalmazott darab egy amerikás magyar víziószerű visszatérését veszi filmre. Eszenyi Enikő a bosszúálló feleség szerepében remekel, miközben olyan illusztris társaság „vokálozik” neki, mint Ónodi Eszter, Hámori Gabi, Badár Sándor, Nagy Ervin, vagy a zenét szolgáltató Zságer Balázs közvetlen köreihez tartozó multifunkcionális Vajdai Vilmos. Mint ahogy azt maga a rendező elmondta, izgalmas kihívásnak számított a számára eddig ismeretlen műfaj, felüdítő volt a „rapidmeló”.A helyzeteket nem megtalálni kell, hanem kitalálni. Az egy térben leforgatott tévéjáték stúdióra koncentráló terei kitűnő alkalmat adtak a Banovich Tamással történő „koprodukálásra”, a fekete hátterek előtt mozgó, szinte időtlen térbe felfüggesztett figurák tökéletesen visszaadják a kissé szürreális történet hangulatát. A gondolkodás pedig megint a nézőre marad, a nyomasztás viszont ezúttal elmarad.