CsontodiglanF.M.: Ez egy három éve készült ír film. Arra kérték fel a Priscilla, a sivatag királynője című film rendezőjét, hogy egy labdán ugrálva meztelenül produkálja magát, de az utolsó pillanatban megijedt a kihívástól. Senki nem akadt, aki vállalta volna a feladatot, így hát maradtam én. De ez nem volt igazi színészet, csak afféle kitekintés. Ami valóban érdekel, az a rendezés. Mindig meg akartam csinálni a saját filmemet. Ezen kívül, s részben emiatt jöttem Budapestre is, szeretnék találni egy kedélyes mozit, olyat, mint a Toldi például. Mert az ember producerként évről évre csak gyártja a filmeket, de nem látja őket működés közben. Ahhoz képest, hogy mennyi munkát fektetsz bele, nagyon hamar lefut egy-egy produkció, forgalmazóként pedig dolgozol mondjuk évi nyolc filmmel. Viszont mozitulajdonosként az év 365 napján keresztül mutathatnám be mindazokat az alkotásokat, amiket szeret. Ezzel nemcsak a nézők szórakoztatásához járul hozzá, de az ízlésüket is alakítja.

filmhu: Hogy irányítanád külföldről a magyar mozidat?

F.M.: Természetesen a mozinak magyar vezetője lenne, aki jól ismeri a helyi viszonyokat, én csak az anyagot szállítanám hozzá, gondoskodnék a programról. Voltaképpen ez kísérlet lenne, mint akár a Titanic Filmfesztivál, ami nagyon széles skálán mozgó filmkészletből gazdálkodik. Működés közben látnánk a filmeket valós környezetben, amihez hozzátartozik még a büfé is, mint a Toldiban. Például tűzzünk műsorra egy afgán filmet, amit Budapesten még sosem játszottak, s meglátjuk, működik-e vagy sem. Új ízekkel meglepni az embereket – ez izgalmas.