Némelykor félreviszi jegeces, szakosodott empátiája. Történetesen egy vak fiatalember feltűntekor. Legyünk pontosak: a fiatalember nem vak, orvosai prognosztizálták, hogy egy éven belül látóból nemlátóvá válik majd. Itt jellemhibáról nem beszélnék, Csernus doktor kemény-gyöngéd stratégiája is inkább a továbbélhetés elfogadtatására irányult. Evidens, oké. Bár féloldalas. Féloldalas, mert szupergyógyászati korszakunkban utolsó pillantatig érdemes küzdeni szemünk világáért /is/. Sose tudható, hol dolgozik új technológiával egy addig ismeretlen szemsebész.

Míg beszámolómat írom, újabb eseteket rögzítenek: későn érő, gyerekeivel hisztiző elvált asszonyét. Ő nagyon akarja a jót, mégis, nyíltszínen megríkatják. Zsebkendő persze nincs. Bontatlan cigaretta csomag van, az asztalon 'pihen'. Azután egy Quasimodo küllemű, torz maszk "arcú" fiú következik. Érthetően gátlásos, befelé forduló, kissé tompult alkat. Amíg a doki kőkemény tárgyilagossággal faggat, szavak szikéjével belemetsz a maszk mögé, plasztikai műtétekre bátorít /volt már gyerekkorban 6!/ - bennem a 'panoptikum' képzete motoszkál. Vagy a bestiáriumé. Mindenképp sok a rosszból. A rossz önkéntelenül halmozódik. A doki meg kenyéradó gazdája, a tévé bevállalja, tartok tőle, hogy gerjedő csömöröm miatt a 75. jubileumi adáson simán átszörfözök majd.