Bikácsy Rómába megy

Az Áron Kiadó filmes sorozatában az Eizenstein és a Perczel Zita kötet valamint az Andalúziai kutya után egy rendhagyó munka került kiadásra: Bikácsy Gergely Saját Róma című könyve. A beszélgetésen a szerző mellett Takács József irodalomtörténész és Bárdos Judit szerkesztő sem jutott dűlőre a kötet műfajának meghatározását illetően.

Bárdos Judit az Áron Kiadó képviseletében elmondta, hogy a filmhez és a mozgóképhez ezúttal lazábban kötődnek, hiszen nem a téma, hanem a szerző személye kapcsolódik a mozgóképhez. Bikácsynak ez a harmadik megjelent kötete a Bolond Pierott moziba megy és a Bunuel- napló után.

A beszélgetés résztvevői egyet értettek abban, hogy bár a Saját Róma az olasz fővárosról szól, de sem nem útikönyv, sem nem szakkönyv a műfaja. A többrétegű esszéisztikus formában egyetértettek, hiszen a könyv többszöri, többéves római tartózkodás eredménye, amelyben a mindennapok történései, az irodalmi portrék, a festészeti leírások és a filmtörténeti utalások is keverednek. Bárdos Judit fontosnak tartotta azt is hangsúlyozni, hogy a szerző a kelet-európai értelmiségi szemével tekint az olasz fővárosra. Takács József szerint azért is nehéz behatárolni a könyv műfaját, mert a sokrétegűsége miatt a szöveg elutasítja a vele szemben fellépő tudóskodó magatartásokat.

Bikácsy felidézte Horatius azon elvét, hogy egy mesterművet sok évig kell írni: a szerző úgy fogalmazott, neki sokan segítettek abban, hogy ilyen sokáig nem készült el a műve. "Kilenc éve írom ezt a könyvet, ezalatt kilenc kiadó utasított el" - mondta Bikácsy, elismerve, hogy az összetett műfaj is szerepet játszhatott a nehéz kiadásban. Arra kérdésre, hogy miért írt Rómáról könyvet, Bikácsy nehezen tudott felelni: az egyetlen racionális ok szerinte az lehet, hogy Rómáról nem készült annyi könyv, mint Párizsról. Ennek ellenére a könyv nem a háromnapos turista helyszíneken játszódik, közismert, hogy a szerző egyik kedvenc városrésze Testaccio.

Takács József szerint a Saját Róma szövege több helyen is eltér a hagyományoktól, hiszen anekdotikus szerkezete ellenére is van egy belső, időtlen története, amelyben a kidolgozott konkrétumok váltakoznak álomszerű, látomásos leírásokkal.

A film is komoly szerepet kap a szövegben:  a Rosselliniről szóló fejezetet a Filmvilág is megjelentette , Fellini és Pasolini mellett Carlo Lizzani is feltűnik, de Antonioni egyáltalán nem. Bikácsy nem titkolja, hogy nem kedveli a rendező munkásságát, de nem ezért nem kapott helyet. Antonioni ugyanis Milánóhoz kötődik, ezért egy Rómáról szóló könyvben nincs keresnivalója. Pasolini halálának egyik oka azonban elképzelhető, hogy a Roma futballcsapat iránti rajongása volt.

Bikácsy szerint könyve a huszadik századi Rómáról szól, ezért helyet kaphattak benne a totalitárius rendszerekről vagy a választásokról szóló aktualitások is, a barokk festészettel azonban nem tudott mit kezdeni római látogatásai során. Róma okkersága házai és a kirobbanó életöröm igézték meg - az olasz főváros hagyta magát megszeretni.

Takács József szerint Bikácsy könyve teljességgel a kulturáról szól, bármennyire is próbálja ezt szerzője tagadni: a várossal állandó kulturális viszonyban lévő személy önmeghatározása.

A könybemutató után stílszerűen Fellini Rómáját tűzte műsorára az Uránia Nemzeti Filmszínház, hogy Bikácsy Saját Rómája után, egy másik saját Róma interpretációt is bemutassanak: Felliniét.