Budapesten született, de hétéves korában édesanyjával és bátyjával Dániába költözött, majd érettségi után testvérét követve hazajött édesapjához Budapestre. Az ELTE Filmelmélet és filmtörténet szakán szerezte meg BA diplomáját, ám már tovább is állt egy másik kontinensre: a New York University Tisch School of the Arts Master of Fine Arts (képzőművészeti) karán filmkészítőként diplomázott. Készített kisfilmeket Magyarországon Döbrösi Laura, Vecsei Kinga (Eszter), Trokán Nóra (Wake) főszereplésével, amerikai alkotásaiban emberi drámákat kutatott, és meghökkentő helyzeteket mutatott be (Stopover, The Negative, Togetherland), legutóbbi, Dániában forgatott filmjében egy pár konfliktusába enged betekintést. 

A hangulatos történetmesélése csábította el a zsűrit, és hogy idillinek tűnő környezetben teremtett egyre növekvő feszültséget” – indokolták döntésüket a Friss Hús idei ítészei, akik különdíjra érdemesnek találták Bögi Máté filmjét. Az úszó igazi skandináv alkotás egy magyar származású filmkészítőtől, aki gyerekkorától kezdve öntudatlanul szívta magába a dán életérzést. 

A kopár északi tengerparton ismerjük meg a hétköznapi skandináv párt, akik épp igyekszenek összekötni a kellemeset a hasznossal: hétvégi kirándulásuk alatt a hangmérnök férfi atmoszférát rögzít, míg a Liv Ullmannra emlékeztető fotósnő képeket készít a természetben. Hogy hasznos volt-e az időtöltés, azt mindenki döntse el maga, de hogy kellemesnek nem mondható, az biztos:  az első perctől végletesen féltékeny férfi a természet hangjai helyett kezdetben barátnője telefonbeszélgetését figyeli meg puskamikrofonjával, majd olyan intim hangokat, amelyekkel minket, nézőket két csavarral is az orrunknál fogva vezet. 

A dán filmművészet világhírű, meghatározó szerepet tölt be a világ filmtörténetében a kezdetektől a modern korig. Általános iskolás korod óta ott jártál iskolába, hogy-hogy nem Dániában tanultál tovább? 

Dániában van lehetőség arra, hogy az ember gimnázium mellett is részt vegyen filmes képzésen, én akkor éltem vele, de érettségi után a bátyám hazaköltözött Magyarországra, apukám is Budapesten élt, én pedig egyre többet látogattam haza, és megszerettem ezt a közeget. Így kézenfekvő volt, hogy az ELTE-n  Filmelmélet és filmtörténet szakon kezdjem meg a tanulmányaimat. 

Az úszó

Régebben azok, akik érdeklődtek a filmkészítés iránt, a filmszak után a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kötöttek ki. Te viszont már New Yorkban kezdted el a mesterképzést. 

Amikor hazajöttem, én is felvételiztem az SZFE-re, de olyan prózai okok miatt nem jutottam túl az egyik rostán, hogy nem tudtam a külföldi filmek címének magyar fordítását. Hiába ismertem magát az alkotást, az írásbeli tesztben nem ismertem fel őket, hiszen az eredeti, az angol, vagy a dán címén hallottam róla. Amerika egyébként is tervben volt, nemcsak azért, mert nagyon fontos filmes felsőoktatási intézményeik vannak, de kis korom óta rajongok az amerikai filmekért. A New York University-re egyébként egy, az ELTE-s éveim alatt, Telekes Péter és Trokán Nóra főszereplésével készült Wake című kisfilmemmel felvételiztem. 

Jelenleg Kaliforniában élsz. Mivel telnek a mindennapjaid? 

A feleségemmel, Grams Melanie-val, aki szintén Amerikában tanult filmkészítést, a diploma megszerzése után itt maradtunk, most Los Angelesben élünk. Természetesen folyamatosan írok forgatókönyveket és próbáljuk beindítani a filmes karrierünket, de ezek mellet úgynevezett treatment/pitch deckeket tervezek. Az egyetem után David Fincher reklámokkal foglalkozó produkciós cégénél kezdtem asszisztensként dolgozni, majd ott megismerkedtem olyan designerekkel, akik hangulatképeket készítenek treatmentekhez. Két évig foglalkoztam ezzel itt, Amerikában, aztán haza kellett mennem Dániába, de ott is egy helyi cég, a Bacon számára alkottam a moodboardokat. Januárban költöztem vissza Los Angelesbe. Szerencsére sok cégnek szüksége van erre a munkára, így szabadúszóként is boldogulok. 

Az úszó

Kicsit más stílusúak a különböző országban készített filmjeid. A magyar alkotások szinte mind álomszerűek, a valóság és a képzelet között lebegnek, míg az Amerikában vagy Dániában készülteknek sokkal kézzelfoghatóbb a története. 

Sosem gondoltam rá, de ha belegondolok, igazad van. Talán azért alakult így, mert mivel pont iskolakezdéskor költöztünk el anyukámmal, a három nyelv közül magyarul tudok a legkevésbé írni, kifejezetten nehéz számomra, hiszen sosem tanultam intézményes keretek között. Sokkal nehezebben fogalmazom meg egy forgatókönyvben magyarul a gondolataimat. Ezért talán tudat alatt sokkal ösztönösebb történeteket készítek itthon. 

Miért fontos számodra, hogy filmet készíts? Hogy érkezett az életedbe ez a művészeti forma? 

Már hétévesen megragadott a filmkészítés varázsa, amikor stop-motion technikával készítettem rövidfilmeket Lego figurákkal. Később anyukám videókamerájával különböző tréfás jeleneteket rögzítettünk bátyámmal, Bögi Kristóffal, aki szinten producer volt Az úszó című filmben, és az előző rövidfilmjeinkben is. Mindig is lenyűgözött, hogy milyen hatást gyakorolhat a mozi a nézőkre, és imádom, ahogyan belemerülhetek más világokba. 

Számomra a filmkészítés fontosságát az adja, hogy képesek vagyunk történeteken keresztül megmutatni az életünket, miközben szórakoztatjuk a nézőt. Úgy gondolom, a filmeknek képeseknek kell lenniük arra, hogy gondolkodásra késztessék a nézőket, akár az életükben játszódó események újragondolására is. A célom, hogy a nézők a mozi után vigaszt érezzenek, és talán egy kicsit több önismerettel távozzanak.

Az úszó / werk (fotó: Kéry-Kovács Péter)

A legutóbbi alkotásodon, Az úszón erős nyomot hagyott a dán filmes hagyomány.

Nagyon közel állnak hozzám a dán filmek, főleg a dán humor. Bár nem az összes filmemre volt hatással, de az utóbbi időben egyre inkább azt érzem, hogy ez az én utam, próbálok ebbe az irányba elindulni.

Ki tudsz emelni olyan dán filmet, ami számodra nagyon fontos? 

Nagyon szeretem a Dogma mozgalmat, a filmhez való hozzáállását, gondolatát a filmről. Vinterberg Születésnapja a kedvencem, az új alkotásai közül pedig a Még egy kört mindenkinek volt nagy hatással rám. Szeretem nagyon még Susanne Bier, Anders Thomas Jensen, illeteve Nicholas Winding Refn korai alkotásait. 

Az úszó története hogyan alakult benned? Mi volt a kiindulópont? 

A helyszín fontos volt számomra. Egészen kicsi koromban, amikor elköltöztünk Magyarországról, Dánia ezen részére mentünk nyaralni. Kisgyerekként játszottam ezen a tengerparton és nagy hatást tett rám a helyszín. Amikor elkezdtem írni a történetet, rögtön ez a partszakasz jutott eszembe, a szürreális látványvilág a parton lévő bunkerekkel, amelyet a németek építettek a megszállás alatt, a II. világháborúban végig a tengerparton Norvégiától egészen lefelé Franciaországig. Úgy érzetem, jól illik oda ezt a történet.

Mi volt, ami alapvetően érdekelt a történetben? 

A párkapcsolat érdekelt a legjobban. Sokáig nem is tudtam pontosan, hogy miről fog szólni, csak annyit éreztem, hogy szeretnék forgatni egy filmet, ami egy kapcsolat lelki, belső részéről szól. Mielőtt kész lett a végleges forgatókönyv és elkezdtem szereplőket keresni, nagyon sok oldaláról próbáltam megközelíteni a sztorit. Először csak szimplán a féltékenység volt jelen a történetben, és később jöttem rá, hogy érdekesebb lenne, ha ez a féltékenység lelkiismeret-furdalásból fakadna. 

A kiindulópont az volt, hogy a pár mindkét tagja keresi a helyét ebben a kapcsolatban. Az első verzióban a női karakter volt a főhős, az ő szemszögéből láttuk a történetet. Akkor azon volt a fókusz, hogy ő képzelte el, mi lenne, ha történne valami egy idegennel, de a forgatókönyv írása közben rájöttem, hogy érdekesebb lenne, ha a pár férfi tagja képzelné el az affért, mert alapvetően féltékeny alkat. 

Az úszó / werk (fotó: Kéry-Kovács Péter)

A fiú saját rémképeit vetíti rá a lányra. A lelkiismerete szólal meg a féltékenységen keresztül.

Hosszan érlelődött ez a történet. Miután a női perspektívában nem találtam fogást, a férfi nézőpontjában jött képbe a hallgatózás és legvégül a csavar, hogy nem csak mi tudjuk meg, milyen szegyenérzetből táplálkozik a féltékenysége, de a film végén be is vallja a nőnek.

A páros két tagja a mozgókép két fő alkotóelemét testesíti meg: a fotós nő a kép, a hangmérnök férfi a hang. Mennyire volt ez tudatos? 

Inkább ösztönösnek mondanám. A nő karakterénél már a kezdetektől tudtam, hogy fotós lesz, de őszintén szólva arra nem emlékszem, hogy a hangmérnök gondolata mikor érkezett.

A hang dramaturgiailag is kiemelt eleme a filmnek, hiszen erre fűzted fel az egész történetszálat. Miért volt fontos számodra, hogy a másik fél fotós legyen? 

Nagyon jó karaktert ad a szereplőnek. Ráadásul fontos eleme a filmre való fotózásnak, hogy nem tudni, milyen képek születtek, csak akkor amikor előhívják őket. Ő is érdeklődik a világ iránt, mindketten megfigyelők, de pont egy másik, a képi oldaláról. Nagyon inspirált Antonioni Nagyítása, illetve Hitchcock Hátsó ablak című alkotása. Mindig is izgatta a fantáziámat a megfigyelés, ebben az esetben viszont a hang volt a “kukkolás” eszköze.

Az úszó / werk (fotó: Kéry-Kovács Péter)

Ahogy De Palmánál a Blow Outban?

Hasonló a történet, ott is egy hangmérnök jut érzékeny információ birtokába. Pontosan! Egyik kedvenc szekvenciám a filmben, amikor a főhős az újságból kivágja a kis képeket, befotózza és összevágja a felvett hanggal. Elképesztően izgalmas.

Ahogy Az úszó, úgy több alkotásod is film nyersanyagra készült.

Imádom a látványt, amit nyújt, de ezen felül még jobban szeretem azt, amit a filmkészítéshez ad hozzá. Annak ellenére, hogy óvni kell a film nyersanyagot, hogy sötétben kell betölteni stb., mégis tulajdonképpen egyszerűbb, mint a digitális rögzítési mód. És bár maga a nyersanyag drágább, de ha nincs nagyobb költségvetése az embernek, akkor így könnyebb elérni egy esztétikusabb látványt, mint a digitális módszerrel, ahol utána sokkal több munkát és pénzt kell beletenni az utómunkába, a fényelésbe.

A filmes életedet eddig legkevésbé Dániában élted. Hogyan választottad ki a szereplőket? Mennyire ismertek ők ott? Mit kerestél elsősorban bennük? 

Közepesen ismertek. A női főszerepet alakító Theresa Carlsen a forgatás évében végzett Norvégiában filmszínész szakon. Dániában van egy nagyon jól működő honlap, ahol az összes dán színész fent van elérhetőségekkel együtt. Ott írtam néhány szimpatikus színésznek, majd egy három fordulós casting alapján találtam meg a szerintem ideális párt a szerepre. 

Nagyon nyitott voltam a válogatás alatt, mert szeretem, ha a casting alatt alakul a történet is. Szerintem ez a későbbiekben hatalmas hatással tud lenni a filmre. Bár elég pontosan meg volt írva a forgatókönyv, nagyon jó kis nüanszokat tudtak belerakni a forgatás közben. Forgatás előtt tartottunk próbákat is, ott együtt kerestük a sztori mélységét. Nagyon jó és inspiráló volt először együtt látni Theresat és Alexandert (Korumhausen, a férfi főszereplő), olyan kémia alakult ki, hogy rögtön tudtam, ők lesznek a főszereplő pár.

Az úszó

Úgy tudom, hogy Koppenhágában készülsz nagyjátékfilmet készíteni.

Dániában is van egy hasonló program, mint itthon az Inkubátor. Az első fordulón tovább is jutottunk, ezt A bűnös (2018) írójával fejlesztettük közösen, de a későbbiekben sajnos nem jutott tovább a treatmentünk. Azonban készülök rá, hogy majd egy újabb filmötlettel ismét jelentkezem, mert nagyon jó lehetőségnek tartom. 

Annak ellenére, hogy itt születtél és jártál is néhány évet iskolába, keveset éltél Magyarországon. Mennyire kötődsz hozzá? 

Kötődöm és szeretném is, hogy a jövőben még több közöm legyen hozzá, ezért is neveztem a Friss Húsra, vagy próbálkoztunk az Inkubátor programmal, amelyen sajnos nem kaptunk támogatást. De mindig is szerettem a magyar a filmet, fontos nekem ez az ország is, és a külföldön készített filmekben is dolgozom magyar stábtagokkal (Az úszó operatőre Kis Márton - szerk.)

Három országban is otthon érzed magad. Hogy látod, mi lesz a bázis?

Sokat beszélünk arról a feleségemmel, hogy hol telepedjünk le. Most egyelőre maradunk Kaliforniában. Mindenhol más érzés lenni, minden országnak megvan a jó és a rossz oldala. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy három országban is otthon lehetünk, de valószínűleg az határozza majd meg, hogy hol telepedünk le hosszabb ideig, hogy hol lesz lehetőségünk először nagyjátékfilmet forgatni.

Werkfotók: Bögi Máté