Az A másik érintése egy olyan világban játszódik, ahol egy vírus miatt sokan képtelenek lesznek fizikailag megérinteni a szeretteiket. Mögötte viszont egy személyesebb, családi dráma rejlik. Melyik ötlet volt a kiindulópont?

Először egy regényt írtam, még a COVID előtt, amiben mindkét téma jelen volt, a vírus, ami miatt képtelenek egymást megérinteni az emberek, és a személyes, a családi dráma. A forgatókönyvet próbáltam egyszerűsíteni, kiválasztani a legfontosabb történetszálakat.

Miért döntöttél úgy, hogy a háromfős családból főleg az apa-fiú kapcsolatra koncentrálsz, őket küldöd az utazásra?

A Nekem te vagy című regényem kifejezetten egy dupla apa-fiú történet. Az elbeszélő feltárja a saját édesapjával való kapcsolatát, mind pedig a fiával való kapcsolatát. Utóbbiból lett a film, egy orvossal és a 16 éves fiával a főszerepben. Foglalkoztatnak az apa-fiú kapcsolatok, ennek vannak személyes, lelki indítékai. Hogyan jelenik meg valakinek a saját apjával való kapcsolata a fiával való viszonyában? Leképezi azokat a mintákat, amiket ő kapott, ahogyan felnőtt, és aztán azokat ismétli, vagy épp ellenkezőleg, próbálja a tévesnek tartott utakat elkerülni és máshogy hozzáállni a fiához? Egy apa és fiú között milyen a fizikai kapcsolat, mennyire szokták egyáltalán megérinteni egymást? Azt gondoltam, hogy ezek a kérdések a filmben is tudják vinni az egyik fő konfliktust.

Trokán Anna és Orbán Levente A másik érintése című filmben

Az utazás befejezésével ér véget a film, de a helyzet igazából nem rendeződött a szülők, Trokán Anna és Orbán Levente karakterei között. Mi lesz az anya drámájával?

A végső találkozásnál azt szerettem volna sugallani, hogy a férfi zavarban van, mert a fiának elmondta a nagy titkát, de a feleségének még nem. Fennmarad a levegőben, hogy vajon most mi lesz? Mostanában jutott eszembe, hogy szuper lenne megcsinálni egy különleges vetítésen, hogy amikor véget ér a film, átmegyünk színházi előadásba. Hazaérnek a szereplők a lakásba, és fény derül mindenre. Egy 20-30 perces jelenetet adnának elő a színészek.

Ez már a harmadik nagyjátékfilmed, ami közvetlen állami támogatás nélkül jött létre. Hogyan raktátok össze a költségvetését?

Nyilvánvalóan meg se tudjuk közelíteni azt a költségvetést, amibe manapság egy rendes mozifilm kerül, A másik érintése egy viszonylag széles körű összefogás eredménye. Segített benne, hogy most már van körülöttünk egy kialakult közösség, mind alkotói, mind pedig támogatói oldalról. Nagyrészt Veszprém megyei, Balaton-parti közösség, de akadnak budapesti támogatók is. Ezen felül nagyon fontos szerepet játszottak a koprodukciós partnerek az eszközbérlés és az utómunka terén, ami a Greenbox és az Origo filmstúdióban zajlott, Somlai Dávid és Ruzsinszki Ádám segítségével.

Orbán Levente és Cservák Zoltán játssza a főszereplő apa-fiú párost. Hogyan választottad ki őket?

Orbán Leventére már a forgatókönyvírás közben gondoltam, így őt közvetlenül kértem fel. Leventére már több filmben is felfigyeltem. Szimpatikus volt a játéka, a létezése, ugyanakkor azt gondoltam, hogy nagyon érdekes lenne rábízni egy egész más színészi feladatot. Ő inkább vagányabb, erőszakosabb alkatokat játszott az eddigi filmjeiben, így rendezői kihívásnak éreztem, hogy itt egy visszafogott, értelmiségi, orvos családapaként jelenítsük meg. Nyitott volt rá, nagyon élvezte, és szerintem a végeredmény is jó lett. Mellette nagyon fontos szereplő a 16 éves fiú, nem volt egyszerű megtalálni. Cservák Zolival egy budapesti casting során találkoztam. Egy-két jelenetet kellett eljátszania a filmből, és ahogy lement az egész, rögtön éreztem, hogy megvan a másik főszereplőnk.

Trill Zsolt, Buvári Tamás és Orbán Levente a forgatáson Fotó: Tóth Zsolt / SzeretFilm Stúdió

Trill Zsoltot is szokatlan módon mutatod meg a filmben, egy lecsúszott, alkoholista festőként. Miért őt nézted ki erre a szerepre?

Eredetileg egy másik színész volt a fejemben erre a szerepre, de ő a COVID miatt végül nem vállalta el. Szerencsésen alakult, hogy Zsolt bekerült a filmbe. Büszke vagyok, hogy már akkor felfigyeltem rá, amikor úgy húsz évvel ezelőtt a Beregszászi Színházzal a Koldusoperát játszották egy monostorapáti vendégelőadáson, a Völgyben. Rögtön utána csináltunk is próbafelvételt egy régi nagyjátékfilm tervemhez, amiben ő lett volna a főszereplő, de nem kaptunk rá támogatást. Utána két rövidjátékfilmemben is szerepelt, jó kapcsolat alakult ki köztünk. Felhívtam, vázoltam neki a helyzetet és elvállalta. Ahhoz képest, hogy mostanában milyen nagy hősöket szokott játszani, itt egy elveszett ember. Egy magányos, lecsúszott figura, akinek nem jön be az élet. Szerintem brillírozott benne.

A film egy modern balettelőadással indul, ami egy kicsit elüt a kihalt, téli Balaton körül játszódó cselekménytől. Miért?

Ez a jelenet több szempontból is a szívem csücske. A történetben az anya táncművész, a konfliktus abból is származik, hogy a gyerekvállalás miatt mennyire esik ki a szakmából, vállalhat-e külföldi turnét. Szerettem volna, ha egy táncjelenettel nyitunk, amit az elején még lehet, hogy nem ért a néző, de utána egy kicsit jobban megvilágítja a női főszereplőt. A darab Bartók A csodálatos mandarin című balettjének parafrázisa. Megcseréltem benne a felállást, itt a Mandarin meggyilkolja a Madame-ot, ami után végül elhozza a halott szeretőjét. Az eredetiben a Mandarin hal meg. A táncjelenet, ami az elejefőcím is egyben, főszereplői Turós-Máté Kinga és Bakó Tamás. Kedvelem az ilyen játékosságot, megkértem a film zeneszerzőjét, Barabás Lőrincet, hogy hangszerelje át a saját stílusára Bartók zenéjét, de úgy, hogy azért felismerhető legyen. Nem volt könnyű menet, de végül sikerült neki, mindenki nagy megelégedésére.

Hogyan emlékszel vissza a forgatásra?

A felvételek már átnyúltak a járványidőszakba, tipikus COVID-os forgatás volt, maszkokkal, higéniai figyelemmel, némi aggódással. Remélem, hogy a szezonon kívüli balatoni környezet, a természet szépen jelenik meg a filmben, de természetesen ki voltunk téve az időjárásnak. Úgy képzeltem el, hogy majd minden felhős lesz, esik a hó. Hideg volt, a jeget még sikerült elkapnunk, de hóesés nem volt, sőt, sokszor sütött a nap, aminek nem örültem, a képi utómunkánál azonban erényt kovácsoltunk belőle. Ami kellemes volt, hogy tényleg bejártuk azt a konkrét útvonalat az északi parton, amit a film szereplői is. Fűzfő, Almádi, Füred, Tihany és a rév. Ott élek a környéken, ezerszer bejártam ezeket a helyeket, jól ismertem, hogy mit szeretnék bemutatni. Jó hangulatú forgatás volt, nem kellett kapkodni.

A másik érintése

Számodra mi a jelentősége a Balaton környékének?

A tavon való álkelés élménye meghatározza a gyerekkoromat, szüleimmel rengetegszer mentünk át komppal az egyik oldalról a másikra, mert a déli parton volt a nyaralónk és mentünk meglátogatni a Bakonyban élő nagyszüleimet. A saját 14 éves fiammal is körbe szoktuk biciklizni a Balatont, és együtt is sokszor átkeltünk, úgyhogy én is tovább tudom neki adni ezt az élményt. A filmben persze szimbolikus jelentőséget kap, hogy át tudunk-e kelni a túloldalra vagy sem. A kompos jelenet mindenképpen fontos számomra.

Korábban említetted a közösséget, ami a veszprémi filmstúdiód körül alakult ki. Hogyan mutatnád be a SzeretFilm Stúdiót?

Az első munkánk egy közösségi finanszírozással készült háborúellenes nagyjátékfilm, a Szeretföld volt, ami 2017-ben készült el. Úgy gondoltuk, hogy itt akkor létrejött egy olyan közösség, hogy megéri alapítani egy stúdiót, ami aztán elkezd a mozgóképpel foglalkozni Veszprémben és a régióban. Az egyesületben nagyjából tízen vagyunk, van köztünk táncművész, operatőr, író, dramaturg, filmrendező és színész. A személyes érdeklődésemnél fogva fikciós filmek a fő profilunk, de készítettünk már kisebb reklám- és ismeretterjesztő filmeket is, pedig most egy dokumentumfilm és egy új játékfilm a legaktuálisabb munkánk. Fontosnak gondoljuk, hogy különböző szinten bevonjunk környékbeli fiatalokat, akiket érdekel a filmes szakma, A másik érintésében is dolgoztak segédoperatőrként, asszisztensként.

Min dolgoztok jelenleg?

Nemrég vezető operatőr kollégám, Ladányi János elkezdett forganti egy egész estés dokumentumfilmet a Kékszalag vitorlásversenyről. Elkezdtünk egy új nagyjátékfilmet is, télen leforgattuk az első etapját Győri Márk operatőrrel. Az érdekessége, hogy három különböző időben, 1948-ban, 1983-ban és 2019-ben játszódik majd egy-egy fejezete. Mindhárom fejezet főszereplője valamilyen oknál fogva arra kényszerül, vagy úgy alakul az élete, hogy el kell hagynia a hazáját. Közép-európai történet, aminek vannak magyarországi, erdélyi, ausztriai és németországi helyszínei. Úgy döntöttünk, hogy azzal is nehezítjük a dolgunkat, hogy celluloidra forgatjuk. Az igazi film által adott mozivarázst máshogy nem lehet utolérni, és úgy érzem, ez a téma most feltétlen megkívánja.

A másik érintése stábja / Fotó: SzeretFilm Stúdió

Ezúttal sem pályáztál a Nemzeti Filmintézethez?

Ezzel nem, egyrészt szerettem volna gyorsan elkezdeni, másrészt volt bent egy másik pályázatom, és abban bíztunk, hogy az megvalósulhat. A forgatókönyv-fejlesztésen túljutottunk vele. A témája a Balaton legnagyobb hajóbalesete, Pajtás sétahajó 1954-es tragédiája Balatonfürednél, a hajó 170 főnyi utassal felborult, és húsznál is többen meghaltak. A rendszer és az ÁVÓ igyekezett eltusolni a tragédiát és teljes hírzárlatot rendeltek el. Ezt az érdekes témát szeretnénk feldolgozni, de sajnos úgy néz ki, hogy nem fogunk kapni gyártási támogatást, nagyon sajnálom ezt a forgatókönyvet.

A másik érintésének megvolt a díszbemutatója a Magyar Mozgókép Fesztiválon. Mikor láthatja a nagyközönség a filmet?

Szeptemberre tervezzük a forgalmazást, egy budapesti bemutatóval indítva. Van már néhány külföldi meghívása is, egy hét múlva megy Lengyelországba, októberben a bécsi filmfesztiválra, illetve erdélyi körútra és Kárpátaljára. Később szeretnénk, ha valamelyik tévécsatorna is sugározná, vannak megkeresések, erős, különleges, végeredményben nagyon is a jelen kérdéseivel foglalkozó drámának tartják a filmünket.

Címlapkép: Buvári Tamás az A másik érintése bemutatóján / Fotó: Magyar Mozgókép Fesztivál