Bohringer-re várva a filmnapok szervezői felajánlották, hogy beszélgessünk egy kicsit a film rendezőjével, Igor Sekulic-csal, aki annyira közvetlen és bolondos volt, hogy azt a kilencven perc tömör frusztrációt is megbocsátottuk neki, amit filmje okozott.
filmhu: Egy magyar filmes portáltól jöttem.
Igor Sekulic: Adj egy névjegykártyát, küldök neked meztelen nős képeket! Nincs névjegyed? Nem baj. Hogy tetszett a film?
filmhu: Ma délelőtt néztem meg, és kicsit meglepődtem.
I.S.: Szerinted be kell tépni ahhoz, hogy az ember élvezni tudja?
filmhu: Nem feltétlenül, hiszen már maga a film is elég beteg.
I.S.: Pontosan. Én legutóbb szanaszét tépve néztem meg, de nem sokat változtatott a helyzeten, mert mindenki, aki a filmben dolgozott, folyamatosan be volt állva. Ezért hasonlít az egész egy kaleidoszkópra, a színek, formák, hangok és zenék forgatagára.
filmhu: Szerintem túl halk a zene.
I.S.: Érdekes, egy idős néni a minap épp azt mondta nekem, hogy a film egész jó, de a zenét kicsit lejjebb kéne csavarni.
filmhu: A zenével volt egyedül baja, amikor a filmben mást sem látni, mint fiatal franciákat, akik darabokra szakajtják az agyukat Párizs különböző negyedeiben?
I.S.: Azt hiszem, nem értette meg a történetet.
filmhu: Nem csodálom. A Totál szívás, úgy tudom, az első nagyjátékfilmed. Korábban mivel foglalkoztál?
I.S.: Vizuális effektekkel.
filmhu: Ebben a filmben nem sok trükk látható, talán egyedül a szörnybaba feléledése a gyerekszobában.
I.S.: Igazából az sem trükk, mert egyszerűen fogtam egy babát, begyógyszereztem és levágtam kicsit a lábaiból.
filmhu: Érdekes. A film története önéletrajzi ihletésű? (Vidéki mezőgazdász fiatalok kalandjai Párizsban – Cs.M.)
I.S.: Teljes mértékben. Ez az életem története, sőt, a tiedé is, s ha jobban meggondolom, mindenkié!
filmhu:Engem sokkal inkább emlékeztetett a Farrelly-testvérek politikailag inkorrekt munkáira.
I.S.: Nagyon szeretem őket, meg Guy Ritchie humorát is. Őrültek.
filmhu: Hogyan győzted meg Richard Bohringer-t, hogy eljátssza az apa szerepét?
I.S.: Azt mondtam neki, hogy szerb vagyok. Még csak nem is hazudtam.
filmhu:F ranciaországban még nem mutatták be a filmet, így még támadások sem érhették. Milyen fogadtatásra számítasz, mondjuk a fekete franciák és az arab közösség részéről?
I.S.: Ők biztosan imádni fogják, mert más filmben sajnos nem nagyon jutnak szerephez.
filmhu: És mi a helyzet A gyűlölet című filmmel?
I.S.: Ilyesmik manapság nem készülnek, ráadásul az egy burzsoá film. Én egy bevándorló vagyok, egy darab szar, ha tetszik, ellentétben a Kassovitz-család általános megítélésével.
filmhu: Mi a legközelebbi filmterved?
I.S.: Jenny McCarthy-val és az ő hatalmas melleivel szeretnék forgatni egy filmet.
filmhu: A magyar közönség és szakma veled van!
Kisvártatva megjelent Richard Bohringer is, s a rendező úgy döntött, nem akar konferenciaszerűen bekapcsolódni beszélgetésünkbe, inkább rendszertelenül megsimogatja a színész hasát.
filmhu: A Totál szívás ősbemutatója a budapesti Corvin moziban lesz. Ön már látta a filmet? Ha igen. Hogy tetszett?
Richard Bohringer: Igen láttam. Egy barátom rendezte, barátságból vállaltam benne szerepet. Körülbelül ennyit mondanék róla.
filmhu: Úgy tudtam azért vállalta el, mert a rendező szerb.
R.B. (artikulálatlanul nevet, majd): Igen, igen, ez lehetett az egyik oka.
filmhu: Nagy öregként inkább kihívás, vagy nehézség fiatal csitrikkel játszani?
R.B.: Szerintem én fiatalabb vagyok náluk.
filmhu: A Totál szívás inkább emlékeztet egy színes kis nyalókára, mint egy markáns francia filmre. Miért nem vállalják szívesen a rizikót a francia filmesek, miért követik inkább a bejáratott vonulatokat?
R.B.: A francia társadalom nagypolgári társadalom, ezért a komoly filmek is csak úgymond burzsoá témákat és problémákat boncolgatnak. Egyébként tetszik nekem ez a nyalóka-metafora, de ennél többet én sem tudnék felhozni a francia film védelmében.
filmhu: Ön milyen felmenőkkel rendelkezik?
R.B.: Halottakkal.
filmhu: Szeret pejoratív értelemben beszélni a nagypolgári „értékekről”, ezek szerint Ön munkás, esetleg földműves családból származik? Milyen mélyről jön?
R.B. (ujjával mélyen az asztal alá mutat).
filmhu: Számos műfajban és számos alkotó oldalán dolgozott már a film világában. Melyik francia filmes irányzat a legkedvesebb az Ön számára?
R.B.: Ez az irányzat jelenleg ismeretlen. Számomra is (fura fintorral fejezi ki aktuális viszonyát a francia filmhez).
filmhu: Színházban játszik?
R.B.: Évente kétszáz koncertet adok. Van egy nagy együttesem, mindenféle zenét játszunk, ami megríkat, megmozgat, satöbbi. Nehéz definiálni. Az életem filmezéssel és zenéléssel telik, szeretek egyszerre sok mindent csinálni.
filmhu: Úgy tűnik, a zenélést mégis jobban élvezi.
R.B. (hirtelen felkiáltással): OUI!
filmhu: Úgy hallottam, az éjszakai városkép nagy rajongója, a témában még könyvet is írt.
R.B.: Két bestsellert írtam, az egyiknek történetesen az a címe, hogy Milyen szép egy város éjjel!. Budapestet még nem láttam éjjel, mert ma reggel érkeztem, de kíváncsi vagyok rá. Csak annyi a gond, hogy nem iszom, ezért más örömök után kellene néznem.
filmhu: Megoldható. Tudomásom szerint Peter Greenaway A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője volt az egyetlen külföldi film, amiben szerepet vállalt. Miért?
R.B.: Badarság. Forgattam már Mexikóban, Argentínában, Koreában, Afrikában, Indiában – szerte a világban.
filmhu: Van olyan rendező, akivel nagyon szeretett volna dolgozni, de nem sikerült?
R.B.: John Cassavetes. Only Johnny.
filmhu: Hollywoodba sosem hívták?
R.B.: Mindig hívtak, de én mindannyiszor visszautasítottam. Amerikában egyedül független filmben játszanék, de ilyen felkérést mostanában nem kaptam.
filmhu: Magyar felkérést nem kapott?
R.B.: Szabó László nemrég felhívott és ajánlott egy szerepet.
filmhu: Talán érdemes lenne megnézni Az ember, aki nappal aludt című legutóbbi filmjét, mielőtt igent mond. Nem a legsikerültebb munka.
R.B.: Nappal aludni veszélyes dolog.
filmhu: Ezek szerint Ön nem csak este alszik. Így volt ez filmes és zenei karrierje előtt is?
R.B.: Természetesen, hiszen korábban írással, boksszal és mechanikával foglalkoztam. Ez az életem.
