Boldogságot, újdonságot és majdnem mindenféle életformát nélkülöző világot teremt Bogdán Árpád új, debütáló nagyjátékfilmjében, a Boldog új élet-ben. Egy borongós alkotás telített színekben úszva, amit néha feloldanak a szórványos, lágyabb színezetű flashback jelenetek. Egy egyedi vizuális tehetség megnyilvánulása ez, amiből kitűnik az erős metaforák, és az elhanyagolható elbeszélés iránti erős hajlam – írja a ScreenDaily.
Bogdán főszereplőjének (Orsós Lajos) elszántsága annyira nehezen jön le a vászonról, hogy a nézők talán közönyösek maradnak vele és a problémájával szemben. A formát emiatt nagyobb figyelem illeti, mint a tartalmat, Bogdán tehetsége szemrevaló, de meggyőződésük szerint valószínűtlen, hogy rendezői debütálása fesztiválkörútra indulhatna (noha Berlinálét korábban megjárta már a film, és elismerő oklevéllel távozott).
Pozitívumként említették, hogy az éles szemű képkompozíciókat, az ügyes atmoszférateremtést. Az apró életjelek – napfény, zöld mezők – rövid időre, csakis a flashback jelenetekben idéződnek fel, hogy azonnal szétzúzza őket az elkeseredett kisgyermeket üldöző kutyák vad csaholása. Elismeréssel írtak az operatőri munkáról, mivel mindvégig fenntartotta a telített megjelenést, és a képi világ bátran ellenpontozta a szándékosan kopár, kiüresedett díszleteket.
A színészi alakításokra már nem találtak annyira hízelgő szavakat: Orsós Lajos játéka a mélabús arckifejezésen kívül nem képes másra, de ezt a kis gikszert inkább a rendezői szándék megnyilvánulásának tudták be.
