filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Breier Ádám: Ez volt az a filmterv, ami a producereknek és nekem is tetszett annyira, hogy úgy érezzük, hogy megéri rászánni majdnem egy évet az életünkböl.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
B.Á.: Voltak akiket már régről ismertem és mindenképpen velük akartam dolgozni, és voltak olyanok, akikkel már rég szerettem volna együtt dolgozni és számomra meglepő módon simán elvállalták. Ezenkívül pedig a stáb egy jó része olyan lelkes és kedves, segitőkész barát volt, akiket semmiképpen nem lehetett kihagyni és nagyon be is váltak. Tényleg egy szavam se lehet, egy nagyon szuper stábot hoztunk össze. Persze viccelődve, de erre még büszkébb is vagyok, mint a filmre.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
B.Á.: Különféle szponzorációs támogatásokkal, két-három informatikai cég, a producer és jó magam tettünk bele még pénzt és a két co-producer cég pedig az elengedhetetlen fontosságú, rengeteg technikai felszereléssel és ingyen utómunka órákkal járult hozzá a film elkészüléséhez.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
B.Á.: A legjobb élményem? Hát, amikor a hangmérnök, Várhegyi Rudi a harmadik napon kicsíptetett a hangos kocsijára egy kivágott ùjságcikket, azzal a felirattal, hogy „Meddig mehet ez így tovább?”, majd a forgatás végén nekem adta és ráírta, hogy „Köszönjük neked, hogy leszoktattál minket az alvásról, mint fölösleges időtöltésről.” Ezen nagyon jól mulatott mindenki aztán.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
B.Á.: A legrosszabb élmeny az volt, amikor a legnagyobb csúszások közepén a gyerekszereplő, Rátkai Amanda, aki amúgy végig olyan vér profin dolgozott, mint egy felnőtt hivatásos szinész, egyszer csak az egyik legegyszerűbb jelenetnél azt mondta, hogy ez neki nem megy és egy jó másfél-két órára megmakacsolta magát, úgyhogy addig leálltunk mindennel és nekiálltunk a lélekápolásnak.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
B.Á.: Én annak örülök, hogy bent van a film és remélhetőleg sokan fogják látni. Mindenre kíváncsi vagyok, legszívesebben végignéznék a doksiktól a nagyjátékfilmekig mindent.
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
B.Á.: Ezzel nem nagyon foglalkozok.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
B.Á.: A film elején Széles László által játszott Károly bácsi az egész film alatt csak annyit mond, hogy lassan neki áll a puncsnak. Hát ezen elég sokat ironizált mindenki azon a forgatási napon. De hát ez nem igazán a bonmotok filmje.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
B.Á.: A legtöbbször felvett jelenet, amikor Zoltán eltöri a maszkot és Évinek nagyon meg kell ijedni. Évi ijedt arcát biztos legalább harmincszor felvettük.
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
B.Á.: Bármelyiken.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
B.Á.: Minél több.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
B.Á.: Valószínűleg az, hogy gyerekkorom óta járok a szemlére, akkor még a szüleimmel voltam és mások filmjeit néztem...most meg a saját filmemet is nézhetem, és ráadásul nagyon büszke vagyok rá...köszönöm mindenkinek!
