Az Arany Pálmát és a többi hét díjat vasárnap este osztja ki a Steven Spielberg amerikai filmrendező-producer vezette kilenctagú nemzetközi zsűri.

A háromszoros fődíjas Joel és Ethan Coen nosztalgikus és abszurd humorral teli filmje egy tehetséges és kompromisszumokra nem hajlandó, de az életben "lúzernek" bizonyuló képzeletbeli folkzenészről hétfőre visszahozta a jó időt is a francia tengerpartra, ahol ismét ragyogó napsütésben vonulhatnak fel a világsztárok a díszbemutatók előtt a vörös szőnyegen.

Tíz versenyfilm bemutatása után az 1961-ben a folkzene elismerése előtt, a New York-i Greenwich Village-ben játszódó zenés film került az első helyre a Screen című nemzetközi filmes szaklap által megkérdezett kritikusok listán. A New York Times amerikai napilap és Variety filmes szaklap a film eredetiségét, emelte ki, valamint azt, hogy az alkotás erősen megérinti a nézőt.

cannes coen oscar 500

Oscar Isaac a Coen testvérek filmjében


A film Llewyn Davis egy hetét meséli el New York és Chicago között, amely alatt gyakorlatilag minden barátjával, családtagjával és kollegájával összevész, miközben nincs hol laknia, ezért azon ismerősei kanapéján tölti az éjszakáit, akik még hajlandók befogadni őt.

"A sikerhez való viszonya egy kínszenvedés, ez érdekelt minket. Ez egy olyan fickó, aki nem jó pillanatban született. Egyáltalán nem karrierista, hű önmagához és a szakmai értékeihez, de közben önsorsrontó életet él" - mondta a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón Ethan Coen, aki testvérével együtt többszörös Oscar-díjas rendező, és filmjeivel Cannes-ban is több díjat nyert.



Nézd meg az Inside Llewyn Davis előzetesét!


Llewyn Davis a valóságban nem létezett, de a folkzene rajongójaként a rendezők több valóságos személyt is megidéznek a filmben, többek között Dave Von Ronk folkzenészt. A film valójában azt mutatja be, időnként teljesen dokumentalista elemekkel, hogy a Greenwich Village milyen is volt a folkzene igazi világsztárjainak megjelenése előtt. Eközben a Coen testvérek filmjeiből jól ismert abszurd humor jellemzi valamennyi szereplőt és az egész alkotást.

A film főszerepét, Llewyn Davis zenészt Oscar Isaac alakítja. A Robin Hood című filmből ismerős 33 éves színésszel egyébként Cannes-ban hasonló balszerencse történt, mint a filmben. Az amerikai színész a Hollywood Reporter című lapnak elmondta: a díszbemutató kezdete előtt kiment a mosdóba, s az idén a korábbiaknál szigorúbban fellépő biztonsági szolgálat - amely feltehetően nem ismerte meg őt - több mint félórán át nem engedte vissza a terembe, így lemaradt a film első feléről.

Cannes le passe 500
Bérénice Bejo és Tahar Rahim Aszgar Farhadi Le Passé című filmjében


A francia kritikusoknál az Oscar-díjas iráni rendező, Aszgar Farhadi első külföldön forgatott filmje, a Párizsban játszódó Le Passé című családi dráma vezeti továbbra is a Le Film Francais című francia szaklapban közzétett listát. Második helyen a Coen testvérek filmjével holtversenyben a kínai rendező, Csang Ko-csia Touch of Sin című filmje áll. Az alkotás négy párhuzamos történetet dolgoz fel a gazdasági fellendülés következtében kialakult társadalmi egyenlőtlenségek sújtotta Kínában.

Nagy várakozás előzi meg a keddi versenyfilmeket, a Szex, hazugság, videó című alkotásáért 1991-ben Arany Pálmát nyert Steven Soderbergh utolsónak szánt filmjét (Behind the candelabra) Michael Douglasszel és Matt Damonnal a főszerepben, valamint az olasz Paolo Sorrentino La grande bellezza című költői alkotását, miután - ahogy a Hollywood Reporter megfogalmazta - "eddig egyetlen bemutatott film sem volt rossz színvonalú, de egyik sem volt különösebben jelentős".

Cannes behind-the-candelabra 500
Michael Douglas és Matt Damon Soderbergh utolsónak szánt filmjében

Bruno Cras francia filmkritikus az Europe1 francia kereskedelmi rádióban kedden reggel az idei válogatást "jó színvonalúnak" nevezte, amelyben már legalább négy-öt díjazható művet láthatott a közönség. Jean-Michel Frodon, az egyik legjelentősebb francia filmesztéta azért is jónak tartja az idei versenyprogramot, mert ahhoz képest, hogy a művek gyártását illetően az amerikai-francia túlsúly a jellemző, a filmek stílusukban nagyon különbözőek.

(forrás: MTI - Venczel Katalin)