Julieta (Adriana Ugerta) / Forrás: Cannes Filmfesztivál
Pedro Almodóvar Julietáját is így láttuk kedd reggel – 2013-ban készült gyenge bohózata, a Szeretők, utazók után, végre megint egy komolyabb hangvételű, de felemásan sikerült mozit készített a spanyol rendező. A két idősíkon játszódó történetben, a középkorú Julieta (Emma Suárez), több mint tíz éve egy szót sem hallott felnőtt lánya, Antía felől. A depresszió elől menekülve inkább tollat ragad, és emlékiratokat kezd írni a lányának, megpróbálja pontról pontra felidézni az elszakadásuk okát. Gondolatban visszautazik egészen az első találkozásig, Antía megszületéséig, és az idilli család széthullásáig. A rendező Alice Munro kanadai írónő három novellájából szőtte össze (és helyezte Madridba) Julieta történetét, ami a korábbi munkáinak fényében, visszafogottabb, klasszikusabb darab lett. A történet kerek, a női karakterek ismét erősek, de a játékosság és a tűz, ami a Volverben vagy a Megtört ölelések-ben még tombolt, most alacsonyabb lángon ég.
American Honey / Forrás: Cannes Filmfesztivál
Erős női karakterekből amúgy sem volt eddig hiány a fesztivál programjában: korábbi írásunkban a Toni Erdmann című német film nagyszerű, remélhetőleg díjnyertes főszereplőnőjét dícsértük, de egy fiatal, amerikai tehetség is bemutatkozott az idén, Andrea Arnold American Honey című, három órás roadmoviejában. A fiatal Star (Sasha Lane) és újdonsült barátai szó szerint kergetik az amerikai álmot: államról államra, házról házra járnak, hogy magazin-előfizetéseket adjanak el olyan családoknak, akiknek semmi szükségük sincs már ilyesmire. A lehengerlően vonzó és energikus Jake (Shia Labeouf) a szárnyai alá veszi az újonc Star-t, amit a csapatot irányító, szigorú Krystal (Riley Keough) nem néz jó szemmel. A film a fiatalságnak egy olyan idillikus állapotát követi végig, amikor a szabadság és a kötetlenség a legfontosabb az ember életben. Az energiától majd kicsattanó, felszabadult bulijelenetek között, az amerikai vidék lakóinak széles skálája is szembejön az úton: cowboykalapos milliomosok, magányos olajmunkások, és perifériára szorult, nyomornegyedekben élő családok keresztezik Star útját.
Tóth Luca jobbról a másodikként várja a bemutatást / Fotó: Pozsonyi Janka
A Kritikusok hetének vetítéseit a Miramar hotel egyik nagytermében tartják, de nem ez az egyetlen luxusszálloda ami moziként is üzemel a fesztivál alatt: közvetlenül mellette van a Mariott, ahol a Quinzaine des réalisateurs filmjeit vetítik. Tóth Luca Superbia című animációs kisfilmjéről már többször írtunk korábban, legutóbb a fesztivál előtt készítettünk vele egy rövid interjút.
Superbia
Most végre mi is beléptünk a Superbia szürreálisan erotikus erdejébe, ahol férfiak és nők egymástól elkülönülve élnek: a férfiak aprók, törékenyek, és femininek, a nők viszont amorf testükkel óriásira nőnek, így a mellük egyetlen szorító mozdulatával képesek elsöpörni minden betolakodót. A film előtt Tóth Luca és a négy másik rendező is felvonultak a színpadra, ebben a szekcióban a magyar lányé volt az egyetlen animációs kisfilm. Előtte és utána jobb és rosszabb alkotások következtek kísérteties gyerekekről, vallásos kutakról, és egy könnyedebb francia vígjáték is belefért a válogatásba, de – minden magyar vonatkozást félretéve – vizuális stílusával, és a felcserélt nemi szerepekről szóló harsány mondanivalójával, a Superbia rövid karú, hosszú mellű asszonyai mindegyiket lekörözték. A hétén még Andrasev Nadja is bővíti az erős női tábort: A nyalintás nesze című kisfilmjét csütörtökön vetítik a Cinéfondation válogatásban.
